Dr. Galántai Zoltán 2001. július 28.
Eheti interjúnk alanya Dr. Galántai
Zoltán, a Technika az Emberért Alapítvány egyik alapítója. A
kezdeményezés célkitűzése szerint a mai Magyarországon szükség lenne
egyfajta társadalmi ellenőrzésre is - különösen, ami az
információtechnológiával kapcsolatos személyiségi jogokat illeti.
Erről, az alapítvány által - a tervek szerint - évente kiadott Nagy
Testvér Díjról, és a nemzetközi vonatkozásokról, folyamatokról
érdeklődtünk.
- A privacy, az adatvédelem
angolszász eredetű jogi fogalmak, magyarázható-e a problémák
azonosságával ezen terminológiák világméretű elterjedése, mekkora
szerepe volt ebben az informatikának, mely szintén elsősorban
angolszász meghatározottságú?
Ebből a szempontból a
számítástechnikának, illetve az informatikának általában alapvető
jelentősége van két okból is. Egyfelől azért, mert a privacy mint
kifejezés elterjedéséhez alapvetően hozzájárult az, hogy a
számítástechnika alapnyelve az angol (de azt is mondhatnánk, hogy
mára az angol afféle közvetítő nyelvvé, lingua francává vált),
másfelől pedig azért, mert éppen a számítástechnika rohamos
terjedése tette igazán égetővé a problémát.
Adatbázisokat
persze létre lehet hozni "papíralapon" (és a náci Németország
például kiterjedten használt különböző adatbázisokat az általa
megsemmisítésére ítéltek azonosítására), de egy ilyen adatbázis soha
nem lesz igazán hatékony. Hasonlatként az AFIS említhető: az 1980-as
évek elején ha egy San Francisco-i nyomozó egy gyanúsítottat a
300,000 ujjlenyomatot tartalmazó adatbázis alapján akart volna
azonosítani, akkor ez - napi 8 órai munka mellett - akár 33 évig is
eltarthatott volna. Az AFIS (Automated Fingerprint Identification
System) nevű számítógépes rendszer bevezetésével 1987-re 30 percre
(!) csökkent a keresés maximális időtartama, és természetesen minden
más adatbázis kezelése is ennyivel hatékonyabbá vált (vagy azóta
sokkal hatékonyabbá). Ami viszont azt jelenti, hogy sokkal
hatékonyabban is lehet visszaélni az adatbázisokkal, és ezért válik
a számítástechnika terjedésével párhuzamosan mind fontosabbá a
privacy, illetve az elektronikus privacy is.
- A Technika
az Emberért kezdeményezés mintája az Angliában 1990-ben alapított
Privacy International, tekinthetők Önök egyfajta "fiókszervnek", van
kapcsolat a angol szervezettel?
2001 januárjában
felvettük a kapcsolatot a Privacy International alapítójával, Simon
Davies-szel, és az ő engedélyével hoztuk létre a magyarországi Nagy
Testvér Díjat. A Privacy International-lel illetve a különböző
országokban Nagy Testvér Díjat kiadó szervezetekkel) azóta is
állandó kapcsolatban vagyunk , nem egyszer fordultunk már például
tanácsért vagy információért hozzájuk. Ilyen értelemben tehát a PI
fiókszervezetének tekinthetőek vagyunk.
- Rengeteg
személyiségi jogot sértő példát sorolnak fel az ismertető
weboldalon, melyekkel Magyarországon is találkozhattunk a
közelmúltban, gondolok itt a térmegfigyelő kamerákra (melyeknek
ugyan már haszna is bebizonyosodott), vagy akár a Belügyminisztérium
által értékesített címlistákra. Hol húzhatjuk meg a határt, lehet-e
mérlegelés tárgya egy aktus, ahol az egyik oldalon mondjuk a bűnözés
mérséklése, a másik oldalon a személyiségi jogok állnak? Milyen
esetekben élvezzen abszolút védelmet a privacy?
A privacy
védelme alapvető emberi jog, amely több más értékünknek, így az
ember méltóságához fűződő jognak vagy a gyülekezési és
szólásszabadságnak is alapja, írja David Banisar (a PI
igazgatóhelyettese) egy tanulmányában, és szerintünk is ebből kell
kiindulni. Vagyis abból, hogy mint ahogy a gyülekezési jog is
megillet minket (noha kétségtelenül meg lehet próbálni mondjuk a
demokrácia megdöntésére is kihasználni), ugyanúgy senkinek nincs
joga megfosztani az embereket a privacy-tól csak azért, mert ha nem
a nyilvánosság előtt végzik minden tevékenységüket és nem ellenőrzik
minden lépésüket, akkor bűnöket is elkövethetnek.
Amennyiben
tökéletesen ellenőrzött társadalmat akarunk, az nyilvánvalóan egy
1984-re emlékeztető disztópiához fog vezetni. Ugyanekkor a különböző
társadalmak mindig is különbözőképpen ítélték meg, hogy mennyire
fontos a bűnözők üldözése, illetve a privacy védelme (az Amerikai
Egyesült Államokban például az egyén jogait helyezik előtérbe (és
ennek megfelelően a privacy védelmét, a skandináv országok pedig az
államot inkább a saját maguk által választott és az ő érdekeiket
képviselő szervnek szokták tekinteni). Majtényi László volt
adatvédelmi biztos azt írta 2000-es beszámolójában, hogy "Bűn és
bűnözés nélküli világban élni soha nem fogunk. Az viszont közösségi
választás dolga, hogy üvegemberként élünk-e egy omnipotens állam
foglyaként vagy jogaink tiszteletére kényszerítjük nem csak a
bűnözőket, de a bűnüldözőket is." Ennek megfelelően az sem biztos,
hogy egyértelmű, hogy egy adott technológia - mint amilyen a kamerás
térfigyelés - jó-e vagy rossz.
Hogy ismét csak Simon
Davies-re hivatkozzam, 1997-ben az angol Lordok Házában tartott
meghallgatáson arról beszélt (ld. linkek - a szerk.), hogy a kamerás
megfigyelő rendszerek segítségével rendszerint az olyan kis
kihágásokat szokták csak "leleplezni", mint amilyen a nyilvános
helyen való vizelés vagy gyorshajtás, és nem hinném, hogy a helyzet
azóta sokat változott. Amikor Tampá-ban (USA) a Super Bowl kupa
nézőit a FaceIt arcfelismerő szoftverrel felszerelt kamerákkal
pásztázták, akkor csak zsebtolvajokat és hasonlóan kisstílű
bűnözőket sikerült kiszűrniük (kaptak is érte Nagy Testvér Díjat). A
társadalomnak el kell tehát dönteni, hogy egy technológia - mondjuk
a kamerás megfigyelő rendszer - mennyi hasznot hajt a bűnüldözésnek
és mennyire sérti a privacy-t. Ezen túl pedig garanciákat kell rá
nyújtani, hogy a rendszert arra és csak arra használják fel, ami a
célja (Nagy-Britanniában a kamerás megfigyelő rendszerek egyes
esetekben szórakoztató műsoroknak adtak el felvételeket az utcán
"hülyén viselkedő emberekről").
- Tipizálhatók a
Magyarországon a privacyt sértő cselekmények, gondolok itt a
direktmarketing agresszívebb formáira, vagy a közigazgatásban
előforduló anomáliákra. Milyen fő jellemzőket lehet felsorolni?
Inkább az állami, vagy inkább a gazdasági szféra veszélyesebb az
állampolgárokra?
A privacy szakirodalma - Orwell nyomán -
az államot nevezi "Nagy Testvérnek", míg a cégek számítanak "Kis
Testvéreknek". Ugyanis mind a kettő egyformán veszélyes lehet az
állampolgárra, és csak az a kérdés, hogy éppen ki akar jobban
visszaélni a hatalmával. Nálunk annyiban jó (lehetne) a helyzet,
hogy nemzetközi mércével mérve is jó adatvédelmi törvényünk van - a
baj csak az, hogy ezeket gyakran nem tartják be. Akár, mert nem
akarják, hogy és adott szervek úgy döntenek, hogy teljesen mindegy,
hogy az adatvédelmi biztos hogyan ítélte meg a tevékenységüket; akár
pedig azért, mert nincsenek is tisztában a privacy-ra vonatkozó
szabályozásoknak. Másfelől - sajnos - ugyanez mondható el a magyar
állampolgárokról is: nagyon kevesen vannak tisztában például azzal
tisztában, hogy az opt-out értelmében letilthatják az adataik
kezelését, és még kevesebben élnek ezzel ezzel a lehetőséggel (és
persze az is kérdés, hogy ha valaki letiltja az adatai kezelését,
akkor történik-e valami).
Mindent egybevetve a magyarországi
sajátosságok leginkább abban ragadhatóak meg, hogy (miként azt
Székely Iván társadalmi informatikus már jónéhány évvel ezelőtt
kimutatta) a számítástechnikát meglehetősen késői fejlett formájában
vettük át - a nyugati demokráciákban hozzá társuló védelem nélkül,
és bár ezek azóta papíron megjelentek, egy törvény lényegében annyit
ér, amennyire a betartatása hatékony.
- A tervek közt
szerepel egy felhasználói magatartás szabályozó, egyfajta
szakemberek által kidolgozott új netikett összeállítása, ami azért
is lehetne sikeres, mert a felhasználók érdekeit figyelembe véve
készülne, és az eddigi legszervesebb megközelítése lehetne az
Internetes tartalommal kapcsolatos problémáknak (úgymint
személyiségi jogok, tiltott pornográfia,stb...). Kik vesznek részt
ezen szabályok megalkotásában, mikorra várható, hogy
elkészül?
Ami egy "netikett összeállítását" illeti,
jelenleg a kutató- és gyűjtőmunka folyik, tehát tanulmányozzuk pl.
az internetes "pecsét-rendszereket", mint amilyen a Content Ratings
Association (ICRA) cimkézési rendszere; a privacy policy-kat és a
privacy-policy generátorokat (pl. a TrustE generátora); a World Wide
Web Consortium által kidolgozott P3P-t; az anti-spam szervezetek
célkitűzéseit és működését (CAUCE), stb. Eléggé nagy témáról van
szó, és szeretnénk gyors helyett inkább alapos munkát végezni, ezért
úgy tervezzük, hogy egy, az előzetes eredményekrol szóló kötet 2002.
elején jelenhetne meg, és utána lehetne tovább lépni (egyébként
éppen ezeknek a kutatásoknak az egyik hozadéka a
www.nagytestverdij.hu/hirek címen - egyelőre online - elérhető, heti
frissítésű hírlevél is). Némiképp egyszerűsítve egyébként úgy is
fogalmazhatnánk, hogy a kellő szabályozás megteremtése csak része a
kérdésnek - és legalább ugyanilyen fontos (ha ugyan nem fontosabb)
az is, hogy a felhasználók hogyan viszonyulnak például az
internethez, tehát igazán komoly eredményeket semmilyen szabályozás
vagy kódex nem hozhat, ha az emberek nem tartják fontosnak a dolgot,
és szerencsés lenne például, ha az oktatás nem csak a technikai
készségek megszerzésére terjedne ki, hanem nagyobb súllyal
szerepelne ez a kérdéskör is.
- Az Internet
megrendszabályozására az állam is, a nagyobb tartalomszolgáltatók is
vállalkoztak. Mit várnak az ORTT, és az MTE (Magyar
Tartalomszolgáltatók Egyesülete) által hozott normáktól, mennyire
lehetnek ezek sikeresek, hisz várható, hogy mindkét szabályozó a
saját szemszögéből indul ki, és próbálja majd a saját érdekeit
képviselni.
Minden bizonnyal szerencsés, ha az Internet
szabályozásával nem egyetlen szerv és nem is egyetlen érdekcsoport
foglalkozik. Természetesen mindig felmerül viszont a kérdés, hogy
ezek a szervek vagy érdekcsoportok kinek az érdekeit képviselik, de
egyelőre nem tudom megítélni, hogy milyen a
tevékenységük.
- Nemcsak a kevésbé látványos kutató munkát
vették át a Privacy Internationaltól, hanem az évente több
kategóriában odaítélt Big Brother Award (Nagy Testvér Díj) is
kiosztásra kerül idéntől. Ki kap jelölést, milyen kategóriákban?
Vannak már favoritjai a kétes dicsőségnek? Milyen a zsűri
összetétele, és végül mit lehet tudni a
rendezvényről?
Jelölni lehet majd a céges, állami szerv,
magánszemély kategóriákban, illetve pozitív díjat is kiadunk
(Brandeis-díj annak, aki az utóbbi időben a legtöbbet tette
Magyarországon az e-privacy védelméért), és lesz közönségdíj is
annak, akire a legtöbben szavaznak. A saját "jelöltjeimet" nem
szívesen sorolnám fel, mert én is csak egy leszek a szavazók közül,
és így ennek nincs is különösebb jelentősége. A zsűriben jelenleg a
következők vannak benne (de további felkérések vannak folyamatban):
Bojár Gábor (Graphisoft), Enyedi Ildikó filmrendező, Mérő László
matematikus, Nádas Péter író, Orosz Csilla (Tilos Rádió). A
rendezvényt - nemzetközi Nagy Testvér Díjak átadásához igazodva -
úgy szeretnénk megszervezni, hogy látványos és figyelemfelkeltő is
legyen, de mivel a szervezés még viszonylag korai fázisban van,
részleteket nem tudok mondani.
- Tekintve, hogy az
alapítvány civil kezdeményezés, legfőbb fegyvere a nyilvánosság,
ehhez megfelelő eszköz egy látványos díjátadás, sikerült már a
magyar média figyelmét megfelelő mértékben
felkelteni?
Július 4-én tartottunk sajtótájékoztatót a
Nagy Testvér Díjról, és ez megítélésünk szerint sikeres volt. Több
számítástechnikai és nem számítástechnikai lapban, napilapban,
különböző internetes site-okon (így a jogiforum.hu-n is) jelentek
meg beszámolók a tervezett Nagy Testvér Díjról, illetve több
rádióműsor is foglalkozott vele (és mivel a média minden eddigi,
általunk ismert reakciója pozitív volt, ezért erősen úgy tűnik a
számunkra, hogy nem csak szerintük fontos a Nagy Testvér Díj
kiadása). Reméljük, hogy maga a "jelöltek listájának" közzététele,
illetve a díjátadás még nagyobb figyelmet fog kapni, és ezáltal
sikerül az eddiginél jobban felhívni a figyelmet az elektronikus
privacy fontosságára.
Vikman László,
Budapest, 2001. július 28. |