1. Az alapvető dichotómia: Net és Self szembenállása. Az információs technológia forradalma. Az információs gazdaság és a globalizáció folyamata. (Castells I: Prológ, 1, 2)

A mű 12 évig készült, halálos beteg volt akkoriban, sajátos kutatási metódus, a városi kutatástól fordult az információs kutatáshoz. 1942-ben született Spanyolországban, majd Franciaországban tanult, többek között Touraine-től. 1979-től a Berkeley-n (Kalifornia) tanít. A három könyv 1996-1997-ben jelent meg, I. Net-ről, II. Self-ről és identitásról, III. ami nem fért bele az első kettőbe.

Castells alapelve: nem megváltoztatni kell a világot, hanem megismerni, analizálni. Ezzel segíteni, hogy akik cselekszenek jobb ismeretekkel rendelkezzenek (Marx Feuerbach tézisével ellentétben. Kiugrott marxista, miközben baloldali értékeket vall továbbra is).

Prológ: Net és Self:

Technológiai forradalom az információs technológiák körül. Globálisan független, új viszonyok a gazdaság, a társadalom és az állam között. Történelmi változás (a SZU összeomlása, a hidegháború vége, miközben a kapitalizmus megújult: flexibilisebb menedzsment, decentralizáció és hálózatosodás. Az ázsiai régió felemelkedése, a korábbi harmadik világ széttöredezése.) Real time unit jött létre, amely egy egységként működik egy azonos időben a világ 24 órájában /pl. tőzsdék nyitvatartása/.

Eközben: bűnözési aktivitás megnövekedése, új kultúra megjelenése (kommunikációs alapon), társadalmi változás (a patriarchalizmus gyengülése, nemi viszonyok változása), a politika válsága (botrányok, médiafüggőség, polgárságtól való eltávolodás), társadalmi mozgalmak megújulása – identitás-központúak, jelentéskeresés a világban.

A másik oldalon globális hálózat, amely ki és bekapcsolja az egyéneket/csoportokat/régiókat, sőt nemzeteket. Eldöntik ki van rajta a térképen?

Alapvető szembenállás az absztrakt, univerzális instrumentalizmus (NET) és a történelmi gyökerű, partikuláris identitások (SELF) között. Ergo: strukturálisan kódolt skizofrénia a funkciónálás és jelentés között. A társadalmi kommunikáció nagy nyomás alá került.

Kérdés: hol van ebben az információs technológia? Technológiai determinizmus? NEM: kölcsönhatás. A technológia nem determinálja a társadalmat, hanem segít a megtestesülésében. A társadalom sem határozza meg a technológiát, hanem felhasználja. DE az állam szerepe elsődleges, nagyban meghatározza a technológia környezetét (ld. Kína fejlődése – a technológia a hatalom stabilitását veszélyeztette volna az 1400-as években à tiltották a fejlődést).

Castells-fejlődéselmélete:

Termelési mód: statism (államizmus) kapitalizmus

Fejlődési mód: mezőgazdasági ipari információs

Csak a kapitalizmus léphet az információs fejlődési módba.

A társadalmak három fő dolog körül szerveződnek: termelés (osztály), tapasztalat (család) és hatalom (állam). Ezek az intézmények most válságba kerültek.

1. Az információs technológia forradalma:

Technológia átalakítja a társadalom materiális alapjait. Technológia: a tudományos tudás felhasználásával megkülönböztetni, hogy hogyan lehet a dolgokat reprodukálható módon csinálni. Evolúciós (menetében) és revolúciós (hatásában) változás. A technológia konvergálódik, típusai: mikroelektronika, számítástechnika (gépek és szoftverek), telekommunikáció és műsorszórás, lassan ide tartozik a genetika is. Jellegében digitalizálódó. Döntő elem: az emberi elme és tudás nem csak fogyasztó erő, hanem nagy tömegben döntő erő: a felhasználók és előállítók összecsúszása, ’learning by doing’ elve a ’learning by using’ helyett.

Több ipari forradalom: első a 18-ik század harmadik harmadában, a második 100 évvel ezelőtt, a harmadik a 70-es évektől: rapid, nagy területeken hat – de egyeseket kikapcsol. Az információs és kommunikációs eszközök forradalma:

- telefon, Bell 1876

- rádió, Marconi 1898

- vákumcső, 1906 De Forest

- tranzisztor, 1947 Bardeen, Brattain és Shockley (Nobel-díjért)

- integrált államkör, 1957 Kilby és Noyce

- mikroprocesszor, 1971 Hoff

- ENIAC, 1946

- UNIVAC, 1951

- Altair, 1975 – kis számítógépek

- Microsoft megalapítása, 1976

- PC, 1981

- Apple Macintosh, 1984

1970-es évek: információs forradalom születése. Olajválság à erős hatás a racionalizációra + katonai alkalmazások elterjedése. Szilícium-völgy: innovációs miliő (környezet), az információs forradalom környezete (nagyvárosok, 6 millió ember). Állami környezet is támogató (kutatástámogatás, megrendelések).

Főbb jellemzők:

1. ezek technológiák, melyek a társadalmon való cselekvést segítik,
2. a technológiák kihatnak az élet összes területére, mert mindenhol használnak információkat és tudást,
3. hálózati logikát hoznak a képbe,
4. flexibilisek, a folyamatos újrastrukturálódást teszik lehetővé, (ezáltal állandóan kimarad valaki à harc)
5. a technológia konvergenciája, magasan integrált rendszerekbe.

A technológia sem nem jó, sem nem rossz, sem nem neutrális.

2. Az információs gazdaság és a globalizáció folyamata

Az 1970-es évek elejétől új gazdaság jelent meg a világban. Ez a gazdaság egyrészről információs, másrészről globális, harmadrészt pedig egyszerre információs és globális.

- elsősorban információs, mert a szereplői versenyképessége, így profitabilitása nagyban függ attól, hogy mennyire képesek a tudásalapú gazdaságban hatékonyan információt és tudást létrehozni, kezelni és alkalmazni.

- globális, mert a középpontjában álló termelési és fogyasztási tevékenységek, akárcsak a legfontosabb összetevők – úgy mint tőke, munka, tiszta nyersanyagok, irányítás, információ, technológia, piac – globális szinten szerveződnek.

- egyszerre információs és globális, mert a termelés és a fogyasztás, illetve az annak hátterében álló verseny egy globális információs hálózatban folyik, aminek létrejöttét az 1970-es évektől zajló információs technológiai forradalom tette lehetővé.

Működését sokáig igen nehéz volt statisztikailag szignifikánsan kimutatni, mivel az elsősorban nemzeti ipari termelés mérésére kitalált mutatók rejtetten hagyták az információs gazdaság tudásalapú és magas kutatási/fejlesztési költségekkel dolgozó globális fejlődését. Az 1970-es évektől egyre inkább stagnáló ipari termelést felrázta a felgyorsuló új gazdaság fellendülése (korai lenne a rendelkezésre álló adatokból tartós, hosszútávú trendeket jósolni.)

Ennek az új gazdasági modellnek a hátterében az 1970-es évektől válságban lévő gazdasági szereplők profitnövelési stratégiái állnak. A termelők célja az új piacok meghódítása mellett (extenzív fejlődés) a szükséges egységnyi részre eső – egyre dráguló – felhasznált nyersanyagok mértékének csökkentése lett (intenzív fejlődés). Az új termékekkel új piacok irányába mutató kereskedelem fontosabbá tette a kereskedelem szerepét és hozzájárult a befektetési piac globalizációjához is. Hatékonyabb kommunikációra volt szükség és flexibilisebb tőkére (elektronikus pénz). Így az infokommunikációs technológia (ICT) fejlődése egyrészt kiváltója, másrészt velejárója, harmadrészt eredménye volt ennek a fejlődési folyamatnak. Gazdaság szabályozásába azonban az állam is beleszólt, ennek eredménye a ma is ható deregulációs-liberalizációs politika.

Globális versenyt hozott. Összetett globális függőségi és munkamegosztási rendszer alakult ki. A globális térben új kihívások érték a korábban vezető szerepet betöltő gazdaságokat (Észak-Amerika, Nyugat-Európa), elsősorban az újonnan fejlődő Ázsiai államok felől.

Nemzeti gazdasági politika helyett és hagyományos gazdasági eszközök helyett (például az árfolyam-politika, a kamatláb-politika, a vámszabályozás) dereguláció és a korábban stratégiai, állami kézben lévő ágazatok privatizációja (az energiaszektortól a távközlésig).

Az 1970-es évek elejétől – a változás kezdetétől – 15-20 év telt el mire az elsősorban technológiai és gazdasági jellegű változások közvetlen társadalmi, politikai és kulturális hatása is megmutatkozott. Globalizáció hatása alól nem lehet kivonni egyetlen országot, régiót vagy települést és azok közösségeit sem. Kulturális késésről (cultural lag) lehet beszélni. Elfogadott és követett viselkedésminták többé már nem adnak megnyugtató választ arra a kérdésre, hogy az adott helyzetben mi a jó illetve mi a rossz és ez elsősorban a globalizáció hatásának tekinthető, amit emiatt sokan a világon inkább veszélyforrásként érzékelnek, semmint felszabadító erőként.

Ennek ellenére napjainkra már globális gazdaságról beszélhetünk, ami „olyan gazdaság, amelynek megvan a kapacitása, hogy valós időben [real time] egységes egészként működjön planetáris szinten.” Technikai alapját a legújabb információs technológiák jelentik.

A vezető triád – Észak Amerika, Nyugat Európa és a fejlett Ázsia – mellett a globális gazdasági hálózatban minden más – az aszimmetrikus hierarchiába bekapcsolódó – szereplő sokadlagos szerepet játszik. És még ezen sokszoros kapcsolódások ellenére is, ez a globális gazdaság mégsem keverendő össze a planetáris gazdasággal, mivel ennek a globális gazdaságnak nem mindenki a részese. De érezni a globalizáció hatását. Vagyis miközben nincs mindenkinek hatása a folyamatokra, a folyamatoknak mindenkire hatása van. (A ’negyedik világ’)

“[a] globális gazdaság az információ alapú termelésből fejlődött ki és a versenyt meghatározza a [gazdaság] interdependenciája, az asszimetriája, a regionalizációja, a minden egyes régión belül növekvő diverzifikációja, a szelektív magába fogadása [inclusiveness], a kizáró szegmentációja és mindezen tulajdonságok közös eredőjeként egy különösen változékony geometria, ami egyre inkább feloldja a történelmi, gazdasági földrajzot.” Tehát ez a globális gazdaság miközben újrarajzolja a térképeket nem szünteti meg az alá és fölérendeltségeket.