6. Zöld mozgalmak. A patriarchalizmus vége. Család és szexualitás. (Castells II: 3, 4)

3. A Self ’bezöldülése’: a környezetvédelmi mozgalom

A környezetvédelmi mozgalmak az elmúlt száz év alatt, de leginkább az elmúlt 30-40 évben központi szerepet játszottak az emberi társadalmak fejlődésében. 1990-ben az amerikaiak 80%-a és az európaiak 2/3-a vallotta magát környezetvédőnek. Fellépésük környezettudatos társadalmi-gazdasági rendszer felépítését sürgeti, illetve újfajta politikák meghatározását. Lényegében a környezetvédelem alapvető fordulatot hoz mindabban, ahogy a természet, társadalom és gazdaság viszonyát látjuk és végeredményben új kultúrát jelent.

Castells szerint a környezetvédelmi mozgalmak egyik legjellemzőbb tulajdonsága sokszínűségük, az elmélet terén mutatott kakofóniájuk. Ezzel új formái a decentralizált, sokalakú, hálózat-orientált társadalmi mozgalmaknak. Meghatározásukhoz látni kell a környezetvédelem és ökológia viszonyát:

- a környezetvédelem a gyakorlat, a kollektív viselkedés, a cselekvés, amely szembehelyezkedik az uralkodó nézettel a természet alárendeltségéről

- az ökológia az elmélet, hiedelmek rendszere, mely az embert és az emberiséget egy tágabb ökoszisztéma elemének látja, célja az ökológiai egyensúly dinamikus fenntartása egy evolúciós nézőpontból.

Tulajdonképpen öt környezetvédelmi mozgalmat lehet elkülöníteni a szerint, hogy az elméletet milyen gyakorlati akciókra fordították le (leginkább USA és NSZK tapasztalatok alapján):

Mozgalom	Identitás	Ellenség	Társadalmi cél
A természet konzerválása (Group of Ten, USA)	Természetbarátok	Kontrollálatlan fejlődés	Vadság
A saját környezetnek és fajnak a megvédése (Not in my Back Yard)	Helyi közösség	Környezetszennyezők	Az élet és egészség minősége, átlátható helyi döntéshozatal
Ellenkultúra, mély-ökológia (Earth first!, öko-feminizmus)	A zöld self	Indusztrializmus, technokrácia, és patriarchalizmus	Ökotópia, a nők és a természet együttes felszabadítása
Mentsük meg a planétát (Greenpeace)	Nemzetközi öko-harcosok	Az elszabadult globális fejlődés	Fenntarthatóság
Zöld politika (Die Grünen)	Tudatos (állam)polgárok	Politikai intézmények/vezetők	Ellenhatalom

A zöld mozgalmak immár száz éves múltra tekintenek vissza. Kezdetben azonban inkább csak értelmiségi foglalatosságnak tűntek. Vajon miért váltak tömegmozgalmakká és miért épp az 1960-as évektől kezdődően? Castells hipotézise szerint alapvető kapcsolat van mindazon témák között, amelyeket a környezetvédelem a felszínre hozott és a társadalom ekkoriban átalakuló/kialakuló új struktúrája között, ami tulajdonképp a hálózati társadalom. A hálózati társadalom az 1970-es évektől kezd el kialakulni, legfőbb jellemzői a tudomány és technológia újfajta kapcsolata és felhasználása, a térhasználat megváltozása, az időhasználat gyökeres átalakulása és egy újfajta domináns identitás kialakulása mindezek körül. Így lényegében négy diskurzus köré rendezhető a környezetvédelmi mozgalmak mondanivalója:

a.) Kétértelmű és mély kapcsolódás a technológiához és tudományhoz: a környezetvédelmi mozgalmak egyrészt nem bíznak a technológiában, a technológia ígérte haladásban és annak jóságában. Másrészt a mozgalom maga nagyban a tudományosan összegyűjtött tudományos információk analizálásán, interpretálásán és terjesztésén alapult. A környezetvédelem tudomány-alapú mozgalom. Az elv nem a tudás tagadása, hanem a magasabb szintű tudás elérése.

b.) Történelmi harc a társadalom két leginkább anyagi jellegű kifejeződésének meghatározásáért. A hely/lokalitás kontrollálása. A környezetvédők hangsúlyozzák a lokalitás fontosságát, hogy az emberek ellenőrizhessék közetlen környezetüket és beleszólhassanak a közvetlen környezetüket meghatározó döntésekbe (pl. Not in my Back Yard mozgalom), ami jelentős kihívás a helyi politika számára. Tagadják az absztrakt gazdasági és technológiai racionalitást valamint vitatják az ellenőrizetlen gazdasági szereplők illetve a felelősségre nem vonható technokrácia döntéseit.

c.) Az idő kontrollálása. A környezetvédelmi mozgalom talán a legfontosabb csoport, mely az újfajta, radikális ideiglenességért harcol. Ugyanis az óra (clock-time) és az elvont időtlenség (időtlen idő) idején túl létezik egy harmadik idő-felfogás is: az evolúciós időé (glacial time), mely az ember és természet közötti viszony hosszú távúságára és folyamatosságára utal. Ebből a szempontból a ma embere mindig ideiglenes, rövid életű és átmeneti. A környezetvédelmi mozgalmak egy újfajta, az átmenetiséget hangsúlyozó életérzésnek adtak alapot. Ez az evolúciós idő azt jelenti, hogy az életünket az unokáink életével kell mérni. Ez végülis megteremti az alapját egy intergenerációs szolidaritásnak.

d.) Új identitás és kultúra. A környezetvédők egy újfajta identitást teremtettek, a biológiai identitásét. Az ember a természetnek csak az egyik fajtája, kultúrája pedig csak alkotórésze ennek a természetnek. A környezetvédők legnagyobb ellensége a nemzetállam, amely megtöri az emberi faj egységét, akárcsak a természeti területek és ökoszisztémák kapcsolatát. A legtöbb természetvédelmi kérdést nem lehet nemzetállami alapon kezelni. Ezért hatalmas kihívás az átfogó zöld kultúra kialakítása, amely egyesíti a kulturális sokszínűséget és a biológiai hasonlóságot az emberek között.

A környezetvédők tehát egyszerre lokalisták és globalisták, mind a térhasználatot (lokalizmus), mind az idő menedzselését (globalizmus) illetően. Saját megoldásokat kínálnak a hálózati világgal szemben:

- az élet tudománya szemben a tudomány meghatározta élettel

- a tér lokális ellenőrzése szemben az áramlások terének kontrollálatlanságával

- az újfajta átmenetiség hangsúlyozása szemben az idő felélésével vagy az órának való rabszolgasággal

- zöld kultúra szemben a valós virtualitással.

A zöld mozgalmak sikere jó részt annak köszönhető, hogy kiválóan alkalmazkodtak az újfajta kommunikációs környezethez, remekül használják a médiumokat. Képesek médiaeseményeket kreálni, így szélesebb közönséget elérni, ami megerősíti a legitimációjukat. Ez különösen fontos, mivel a környezetvédelmi mozgalmak a kilencvenes évek végére egyre inkább összekapcsolódnak az egyéb emberjogi csoportokkal, a nővédő mozgalmakkal, más NGO-kkal és a szegényekért küzdő csoportosulásokkal. Ennek oka, hogy ezek a rosszabb érdekérvényesítő csoportok kevésbé tudják megvédeni környezetüket, és érvényt szerezni jogaiknak. Ez az irány azt mutatja, hogy a környezetvédelmi mozgalmak új fejlődési szakaszba léptek, ami magában rejti azt a lehetőséget is, hogy egy átfogó alternatíva bontakozzon ki a hálózati működésmód kihívásaival szemben.

4. A patriarchalizmus vége: társadalmi mozgalmak, család, és szexualitás az Információs korszakban

Bevezetés

Castells a fejezetet bevezető oldalakon a társadalom strukturális változásait köti össze a társadalmi mozgalmakkal és célkitűzéseikkel, amely korszakunkban a hálózati társadalom és az identitás hatalma közti átalakuló viszonyt jelenti.

A patriarchalizmus minden jelenlegi társadalomnak az alap struktúrája. A társadalom egészét áthatja a termeléstől és fogyasztástól kezdve a politikáig, törvényekig és kultúráig, a személyközi kapcsolatokig és a személyiségig. A patriarchalizmus a családi struktúrában gyökerezik és a társadalom szocio-biológiai újratermelődésében. A patriarchalista család, mely a patriarchalizmus sarokköve, azonban óriási kihívást él át az 1960-as évektől, a női munkaerő átalakulásának és a női tudatosság, önkép megváltozásának következtében. Ennek hátterében az információs, globális gazdaság megjelenése áll, az emberi faj újratermelődésének technológiai átalakulása és a női mozgalmak megerősödése. Mindegyik trend az 1960-as évektől jelentkezett.

A fizetett női munka aláásta a férfiak dominanciájának legitimációját, mint családfenntartókét, miközben nagy terhet rak a nők mindennapjaira. A nőknek kezelnie kell a megnövekedett tevékenységháztartást (a fizetett munka, az otthoni munka, a gyermeknevelés és a férj éjszakai szolgálata terén). Ugyanakkor a fogamzás ellenőrzésének kiterjedése és a génmanipuláció lehetővé tette a gyermekvállalás idejének és gyakoriságának kontrollálását.

Az ipari társadalmak a nők nagy többsége teljesen egyenlőnek tartja magát a férfiakkal. A nők helyzetének megváltozása egyébként a legfontosabb forradalmi változás a modern társadalomban, mert alapjaiban érinti az emberi társadalmak szerveződését, és képes megváltoztatni mindazt, amik emberként vagyunk. Ez egy visszafordíthatatlan folyamat. De nem jelenti azt, hogy eltűnne a nőket és gyermekeiket érő diszkrimináció, elnyomás és erőszak. Sőt a személyek közötti erőszak és pszichológiai zaklatás széles körben elterjedt, főképp a férfiak egyéni és kollektív haragja, kétségbeesése és zavara miatt.

Castells azt állítja, hogy ez a folyamat a patriarchális család végéhez vezet, melynek következtében a patriarchalizmus egész rendszere (így a társadalom is) fokozatosan és teljesen megváltozik. Nem véletlen hát, hogy a fundamentalista mozgalmak számára ez a kérdés az egyik legfontosabb és céljuk visszaállítani az eredeti patriarchális határokat.

Mindezt látva azonban választ kell adni egy nagyon fontos kérdésre: miért éppen most történik mindez? A választ négy fő okban kell keresni, melyek szoros kölcsönhatásban állnak egymással:

- a gazdaság átalakulása, ezzel párhuzamosan a munkaerőpiac megváltozása, melyek összekapcsolódnak a nők oktatási lehetőségeinek kitágulásával,

- a biológiai technológia megjelenése, amely lehetővé tette a gyermekvállalás kontrollálását, így társadalmi szinten a reprodukció folyamatainak megváltozásához vezetett,

- a rendkívül sokszínű feminista mozgalmak megjelenése az 1960-as évektől kezdődően,

- a globális kultúra megteremtődése, amely lehetővé teszi, hogy az ideológiák és új értékek igen gyorsan elterjedjenek a különböző társadalmakban.

Az új társadalmi mozgalmak hatása a társadalmi nemi (gender) viszonyokra, hogy megkérdőjeleződött a heteroszexualitás normája. Ennek középpontjában a leszbikus és gay mozgalmak állnak, amelynek tagjai a személyközi kapcsolatok más formáit fedezték fel, létrehozva a saját családi típusaikat. A domináció és kizsákmányolás mindig megújította erőit a társadalmakban, de a patriarchalizmust, amely az emberi együttélés hajnala óta létezik, alapjaiban rázza meg a heteroszexuális norma megkérdőjeleződése.

A patriarchális család krízise

A patriarchális család krízisét számos statisztikával mutatja be Castells. A fogalom alatt azt érti, hogy a családfenntartó férfi dominanciáján és autoritásán alapuló családmodell gyengül. Ez négy folyamatot rejt:

- Az összeházasodott párok háztartásainak csökkenése, felolvadása a válás és szétköltözés következtében, ami jelzi a patriarchális családmodellel való elégedetlenséget.

- A házassági válsághelyzetek növekvő száma, a házasság, a munka és a mindennapi élet egyre nehezebbé váló összeegyeztethetősége. Amit az is jelez, hogy az első házasság megkötése egyre későbbi életkorban történik, illetve gyakoriak a házasságot megelőző/ házasságon kívüli tartós párkapcsolatok és együttélés (ebben az esetben például gyengülnek a kapcsolat fenntartásának érdekében bevethető szankciók, mind intézményesen, mind pszichológiailag – szemben a házassággal, ahol több a szankcionálási lehetőség.)

- Ennek eredményeképp a hagyományos nukleáris családdal szemben (két szülő, vér szerinti gyermekeikkel) más családi formák és háztartási berendezkedések is egyre nagyobb számban vannak jelen.

- Ennek pedig erős kihatása van a társadalom reprodukciójának egészére. A biológiai reprodukció egy jelentős része (ez társadalmanként változó) a patriarchális család keretein kívülre kerül. Ugyanakkor a nők a növekvő nehézségek miatt kevesebb gyermeket is szülnek, illetve kitolják az első gyermek vállalását.

Mindezen folyamatok együttesen megkérdőjelezik a patriarchális modellt. Ez nem jelenti a család végét, „csak” annak teljes átalakulását.

Nők a munkában

A munka, a család és a munkaerőpiac nagymértékben átalakult az elmúlt harminc évben, a dolgozó nők egyre növekvő számban jelennek meg a munkahelyeken. A globális munkaerő 32,1%-a nő (854 millió) /1990-es adat/. Az OECD országokban a nőknek a 48,3% dolgozott 1973-ban, 1993-ban már 61,6%-uk, miközben ugyanekkor csökkent a dolgozó férfiak aránya 88,2%-ról, 81,3%-ra. (Figyelem a külön 100% a nők és külön 100% a férfiak!)

A női munkaerő megjelenése köszönhető egyrészről a gazdasági informatizálódásnak, a hálózatosodásnak és a globalizációnak, másrészről a munkaerőpiac előnyöket tudott szerezni a nők eltérő társadalmi helyzetéből. A fejlett gazdaságban a nők jelentős része dolgozik a növekvő szolgáltató szektorban (persze a világ egészét együtt nézve még mindig az agrármunka a legelterjedtebb, így a nők java része is ebben a szektorban dolgozik). A nőket egyébként nem a legalacsonyabb szolgáltató munkákban alkalmazzák, hanem gyakorlatilag mindenhol és a foglalkoztatási szerkezet felső végén nagyobb a növekedés, mint lejjebb. Ennek az az egyszerű oka, hogy alacsonyabb fizetésért végzik ugyanazt a munkát, mint a férfiak. Ugyanakkor a tömegtermelésben, futószalag melletti munkában is nagyon fontos szerepet játszik az olcsó női munkaerő.

Mindennek nagy hatása van a patriarchális családra: a nők fizetése is elengedhetetlenné vált a család fenntartásában. A nők foglalkoztatása és az, hogy hozzájárulnak a családi költségvetéshez aláássa a férfiak szupremáciáját. Például mivel indokolható, hogy a férj nem végez házimunkát, és kevésbé vesz részt a gyereknevelésben, ha mindketten ugyanúgy nincsenek otthon és dolgoznak?

A nők munkába állása egy további fontos hatással járt: megnövekedett a társadalmi kapcsolatuk száma, kinyílt számukra a világ, ennek egyik következménye a hasonló helyzetben lévők összefogása és végső soron a feminista mozgalom kiterjedése.

A feminista mozgalom

A feminista mozgalom az 1960-as évektől jelentős az USA-ban és az 1970-es évektől Ny-Európában. A feminista mozgalom definíciójában központi szerepet tölt be, hogy célja a férfiak dominanciájának véget vetni, illetve, hogy nagymértékben diszkurzív alapon létrejövő mozgalom. A feminizmus esszenciája – a gyakorlatban és ez tűnik ki a szövegekből is – a nők identitásának újradefiniálása, ami szembehelyezkedik a patriarchalizmussal.

A feminista mozgalom sokszínű – akárcsak a környezetvédőké. Ebben a sokszínűségben rejlik alkalmazkodóképességük a különböző korszakokhoz és kultúrákhoz. Castells a szokásos kategóriarendszert használja leírásukra, miközben jelzi, hogy sok esetben a gyakorlatban nem lehet ilyen jól megkülönböztetni a csoportokat, ki-ki innen is, onnan is épít identitásába.

Mozgalom	Identitás	Ellenség	Társadalmi cél
Nőjogi mozgalom (liberális és szocialista)	A nők, mint emberi létezők	A patriarchális állam és/vagy a patriarchális kapitalizmus	Egyenlő jogok (beleértve a reproduktív jogokat)
Kulturális feminizmus	Nők közössége	Patriarchális intézmények és értékek	Kulturális autonómia
Esszencialista feminizmus (spiritualizmus, ökofeminizmus)	A létezés női módja	A létezés férfi módja	Matriarchális szabadság
Leszbikus feminizmus	Szexuális és kulturális nővériség	Patriarchális heteroszexualitás	A társadalmi nem eltörlése az elkülönülés útján
Nők sajátos identitással (etnikai, nemzeti alapon definiálódók, pl. fekete-leszbikus nők)	Sajátos ön-meghatározta identitás	Kulturális domináció	Társadalmi nem nélküli multikulturalizmus
Hétköznapi feministák (munkások, anyák…)	Kizsákmányolt és zaklatott nők, háziasszonyok	Patriarchális kapitalizmus	Túlélés, tisztelet

Castells külön fejezetet szentel még a leszbikus és gay mozgalmaknak, legfontosabb megállapítása, hogy ezek megkérdőjelezik a heteroszexualitás (kontrollált szexualitást és reprodukciót), mint társadalmi kötelezettséget és normát, ezzel aláássák a patriarchalizmust. A leszbikusság és gay-ség elsősorban nem szexuális beállítottság, hanem identitás.