Hatsebességes Európa
Miután szinte hetente jelennek meg friss elemzések az Internet használat hazai és nemzetközi alakulásáról, talán nem érdektelen beágyazni ezeket az adatokat – vagyis összehasonlítani különböző országok Internet-használati statisztikáit. Ezt tette meg kisebb részben a Netsurvey tavaly decemberben, amikor azt állította, hogy Magyarországon az Internet használat közel hasonló, mint a szomszédos Romániában, vagy az Európai Unió tag Portugáliában. Az adatokat látva levonható az a következtetés, hogy Magyarországon az internetezés (egyelőre?) a jómódúak kiváltsága. A Netsurvey által végzett „felmérés szerint a lakosság 14 százaléka tudja használni az internetet, otthoni eléréssel azonban csak 8 százalék rendelkezik. A világhálóhoz hozzájutók valamivel több, mint 70 százaléka a vagyon szerinti társadalmi hierarchia két legfelsőbb rétegéhez tartozik, többségben vannak az egyetemi és főiskolai diplomával rendelkezők. A felhasználók legnagyobb része 30 év alatti, 57 százalék a férfiak és 43 százalék a nők aránya. Ezekkel az adatokkal Magyarország az európai lista alsó harmadában foglal helyet, Portugáliával és Romániával csaknem azonos szinten.” – írja a Népszabadságra hivatkozva az Index a kutatásról.
Felmerül azonban a kérdés, hogy tényleg egy szinten található-e az említett három ország? Ha alaposabban utánanézünk, ennek részben ellentmondó adatokat közölt ugyanekkor a Network Research Center (NRC) hírlevele a NUA-ra hivatkozva. Ha ugyanis a következő adatsorokat tanulmányozzuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy tavaly Románia más csoportban volt található, mint Magyarország és Portugália, idén pedig már hazánk és Portugália fejlettsége is eltérő. Mindez persze csak a csoportosítás, illetve az ahhoz használt logika kérdése.
Az Internet elterjedtsége az európai országokban – 2000 nyarán
Az itt elemzett adatok eredetileg az ország nevét, a kutatás időpontját – egy-két kivételtől eltekintve 2000 nyári adatfelvételekről van szó – az ország Internet felhasználóinak számát és népességen belüli arányát, illetve az adatok forrását jelölték (mint pl. az ITU vagy a Nielsen). A következőkben csak az ország nevét és az elterjedtség százalékos arányát figyelembe véve különítettem el néhány csoportot:
1. A ’fejlettek’ – 40% feletti használattal: Izland (52,11%), Svédország (50,72%), Norvégia (49,57%), Finnország (43,93%), Dánia (43,1%) és Hollandia (42,79%).
2. A ’felzárkózottak’ – 20% feletti használattal: Svájc (33,05%), Egyesült Királyság (32,72%), Ausztria (31,89%, 22,73% - két adat is szerepel, de ez nem változtat az ország besorolásán), Belgium (26,36%), Írország (24,78%), Szlovénia (23,00%), Németország (21,74%), Észtország (21,59%, 13,97% - két, a tavalyi nyárra vonatkozó adat is szerepel, a második szerint Észtország már nem ebbe a csoportba tartozna!), Olaszország (20,13%) és Luxemburg (19,66%, ide soroltam, mert bár nem éri el a 20%-ot, de a következő országtól 4,5%-kal jobb a penetrációjának az aránya).
3. A ’kapaszkodók 1-es csapata’ – 10-15% körüli használattal: Franciaország (15,26%), Szlovákia (12,94%), Görögország (12,42%), Spanyolország (11,50%), Ciprus (10,55%), Málta (10,21%) és Lettország (9,73%, 4,37% - két, a tavalyi nyárra vonatkozó adat is szerepel, a második szerint Lettország már a következő csoportba tartozna!).
4. A ’kapaszkodók 2-es csapata’ – 5-8% közötti használattal: Andorra (7,48%), Lengyelország (7,25%), Portugália (6,97%), Feröer-szigetek (6,62%), Magyarország (6,38%, 5,00% - két adat szerepel, de nincs jelentős eltérés), Oroszország (6,30%) és Litvánia (6,20%, 2,84% - két, a tavalyi nyárra vonatkozó adat is szerepel, a második szerint Litvánia már nem ebbe a csoportba tartozna!)
5. A ’leszakadtak’ – 1-4%-os használattal : Csehország (3,40%), Törökország (3,05%), Románia (2,68%), Bulgária (2,57%), Horvátország (2,14%) és Macedónia (1,47%).
6. Az ’esélytelenek’ – 1% alatti, gyakorlatilag nem mérhető használattal: Ukrajna (0,41%), Moldova (0,34%), Belorusszia (0,10%), Bosznia (0,09%) és Albánia (0,07%).
Módszertani háttér
A csoportosításhoz módszertani megjegyzésként megejthető, hogy:
- A balti államokra vonatkozó 2000 nyári Internet használati felmérések mindhárom esetben (Litvánia, Lettország, Észtország) jelentős eltéréseket mutatnak – a kisebb adatokat mindhárom esetben az ITU jegyzi, s mivel a legtöbb adat az ITU-tól származik meglehet, hogy inkább ezeket kell az összehasonlításkor alapul venni.
- Minél alacsonyabb az Internet-használat annál nagyobb a valószínűsége, hogy az adott ország nem a saját csoportjában szerepel, mert rosszul mérték a használatot, a mérési hiba túl nagy arányú – például meglepő, hogy Csehország az 5-ös csoportot vezeti, miközben Szlovákia vagy Magyarország is előkelőbb helyen szerepel. Az újabb adatok szerint egyébként Csehország inkább a 3-ik csoportba tartozna.
- Jugoszláviára vonatkozóan nincsenek adatok, de feltételezhető, hogy legjobb esetben a Macedónia és Horvátország közötti ’sávban’ – 1,47-2,14% - helyezkedhet el, vagyis az 5-ös csoportban.
- A Netsurvey felmérése szerint Magyarország akár az eggyel fentebbi kategóriába is tartozhatna.
A mai Európában tehát az Internet-használat népességen belüli százalékos arányát figyelembe véve hat kisebb-nagyobb, de jól elkülöníthető csoportot lehet felismerni. A hatsebességes Európának külön sajátossága, hogy az egyes országok gyorsan változtathatják helyüket, előbbre léphetnek, részben állva hagyva vetélytársaikat – ahogy azt a lentebb bemutatott 2001 tavaszi adatsor mutatja. Így akár Franciaország 15%-os tavaly nyári Internet penetrációja, vagy a britek 32%-os adata is már ósdinak tűnhet.
Hipotézisek a csoportok elkülönülésének magyarázatára
De ez a tavalyi pillanatfelvétel mégis sokat elárul: azt mondhatjuk, hogy már egy ilyen egyszerű szám nagysága mögött is komplex magyarázatok húzódnak. Miért éppen a svédek, dánok, norvégek, finnek… a legjobbak Európában? És miért szorul ennyire hátra Spanyolország és Portugália? Mik lehetnek a legfontosabb szempontok, amikor megpróbáljuk megmagyarázni a tapasztalt különbségeket? Néhány kérdés és hipotézis megfogalmazható a csoportosítás láttán. Feltehető ugyanis, hogy az adott országokat nem csak az köti össze, hogy közel azonos számarányú Internet-használói közösséggel rendelkeznek, hanem az ennek hátterét jelentő okok is. Éppen ezért jól védhető földrajzi-regionális, gazdasági és kulturális feltevéseket lehet megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy miért ezek az országok szerepelnek egy csoportban, miközben vannak minden csoportban kakukktojások is.
Az első ilyen szempont a gazdaság. Kétségtelen ugyanis, hogy az Internet magas használatának az egyik legfontosabb oka – és egyben okozata is – a gazdasági állapot. A magasan fejlett, a GDP/fő viszonylatban jól teljesítő országok inkább a lista elején tartózkodnak, míg ahogy egyre lejjebb haladunk úgy találunk egyre rosszabb gazdasági állapotban lévő országokat. Vagyis már a nyers gazdasági erő is részben magyarázhatja az Internet elterjedtségét. Ugyanakkor ez csak egyfelől ok, másfelől okozat is, hiszen a közgazdászok szerint az új technológiák, így az Internet használata nagyban növeli egy ország lehetőségeit. Vagyis amelyik ország fejlett, ott valószínűleg gyorsan terjed az Internet, és ahol gyorsan terjed az Internet ott a gazdaság fejlett. Tyúk-tojás problematika. De szorosan kapcsolódik az Internet magas használati arányához más eszközök elterjedtsége is és bizonyos viselkedésmintázatok elfogadottsága, a technológiai nyitottság, ami majd átvezet minket a következő szemponthoz. De a gazdaságnál maradva: a fő dilemma, hogy a gazdasági jólét mértéke, a magas életszínvonal, a szociális gondoskodás és a magas adók mellett megőrizhető-e egy globalizálódó játéktérben a sok járulékos költséggel dolgozó társadalmak versenyképessége? (Poszt)modernizálódhat-e a jóléti állam? Egyelőre úgy tűnik igen, hiszen a legsikeresebb példák szinte kivétel nélkül a skandináv modell erejét bizonyítják. (A szemléleti különbséget jól érzékelteti, hogy míg a svédek 2000 végén ingyen kínálták az UMTS licenszeket, addig mindenhol jelentős közvetlen állami bevételt reméltek-remélnek tőle.)
A következő – a gazdasághoz szorosan illeszkedő szempont a kultúra-társadalom. Hiszen a gazdasági sikereknek vannak lágyabb mögöttes struktúrái is, mert minden gazdasági szerkezet a társadalomban gyökerezik, a kultúrából merít(het)i sajátos erejét. Az eltérő hagyományok szerepe, a társadalmi kommunikáció helye a társadalmon belül igen fontos, ami a mélyben megtalálható szerkezetekre mutat rá. Meghatározó a társadalmi nyitottság, az érzékenység, a multikulturalizmus – a tolerancia, a másság iránti fogékonyság – képessége. De az aduász mindenféleképpen a közép-és hosszútávon sikereket garantáló oktatás és képzés – itt a legkönnyebb belenyúlni és megváltoztatni a kulturális-társadalmi feltételeket. A kulturális faktorok működésének megértéséhez fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy az egyes egyénnél a ’tudatos’ elemek mellett mindig megtalálhatók az ’ösztönös’ elemek is. Az újdonságra való reagálás, az innovációs képesség tulajdonképpen csak részben racionális, azaz végiggondolt. A tudatos döntések mögött sokszor olyan értékvilág húzódik, ami láthatatlanul motiválja a cselekvőt, és amit magából a tágabb kultúrából merít, a körülötte fellelhető mintákból, kezdetben a családtól majd a tágabb közösségektől, intézményektől. Ezért hihetetlenül fontos, hogy milyen értékeket közvetítenek a társadalom mintaadó csoportjai, mekkora az előretekintő tudatosságuk.
És ezzel eljutottunk a politika felelősségéhez is – a harmadik szemponthoz. A politikai irányvonal-meghatározás, így – csak néhány fontos dolgot kiemelve – a beruházás-politika, a társadalmi tudatosságnövelés (részben az oktatáson keresztül), az állami intézmények mintaszerű átalakítása stb. mind olyan felelősség, amely a politikához köthető. Egyre kevésbé az a kérdés ugyanis, hogy az Internet használat elterjesztése és tágabban az információs politika felismert prioritás-e. Sokkal inkább az a kérdés már Európában, hogy mikortól? Hiszen az Európai Unióban mára az információs társadalom kérdése központi gazdasági-társadalmi programmá vált. De politikai rövidlátás volna azt hinni, hogy csupán azért kell egy európai országnak odafigyelnie az információs kérdésekre, mert az Európai Unió is így teszi. Ez igen gyenge indok ahhoz képest, hogy valójában mekkora gazdasági, társadalmi és kulturális potenciál rejtőzik az információs társadalomban. Ezt ugyan jó, ha egy autoritás – jelen esetben az EU – igazolja, de ez csak a másolás politikájáig vezethet. Márpedig országra szabott megoldásokra van szükség, az eltérő gazdasági helyzetek és kulturális értékek nem teszik lehetővé, hogy ugyanaz az út mindenki számára járható legyen. Pontosan erre mutatnak rá az Internet elterjedtségét rögzítő számok: különböző mintázatok lehetségesek, amelyek adott helyzetben egy ország számára kínálkoznak.
Az Európai Unió fejlettségi csoportjai – 2001 tavaszán
Maga a másolni kívánt Európai Unió is többsebességesnek mutatkozott tavaly nyáron és idén is. Tavaly az élboly (pl. svédek) mellett a középmezőny (pl. britek) illetve a kissé lemaradók (pl. franciák) valamint a leszakadók (pl. a már említett Portugália) más-más mintát tettek az EU-hoz csatlakozni vágyó politikamásolók elé is. Látva a magyar adatokat, mi egyelőre leginkább az EU sereghajtó galerijét erősíthetnénk – viszont a lehetőség adott a gyorsabb felemelkedésre is, mind gazdasági, mind kulturális-társadalmi, mind politikai téren egyre jobbak a feltételek egy gyors kiugrásra. Ahogy ezt számos ország megtette az EU-n belül az eltelt egy évben…
Azonban a 2000 nyári adatok – amelyek alapján Európát hat fejlettségi csoportra osztottuk – lassan elavulnak, érvényüket vesztik. Azok az országok, ahol jelentős beruházások történtek ezen a téren, azok jócskán fejlődtek, egyes országok pedig a nullához közelítő növekedésükkel egyre távolabb kerülnek az élbolytól. Az új – ezúttal sajnos csak az Európai Unióra korlátozódó – adatokat látva úgy tűnik, hogy az EU-ban átalakulnak az erőviszonyok: erősítenek az eddig ’hagyományosan gyenge’ mediterrán országok, a skandináv országokhoz pedig felzárkózik Hollandia és Ausztria. Eközben már csak Görögország képviseli azt az Uniós szintet, ami Magyarország számára könnyedén elérhető volna, viszont hazánk az Internet-használatot tekintve egyre messzebb kerül a vágyott Európától.
Az Eurobarometer 2001 februári állapotokat rögzítő felmérését a napokban hozták nyilvánosságra. A Gallup által kivitelezett kutatás az EU 15 országában azonos módszertan alapján mérte fel az Internet penetrációját, ami lehetővé teszi a megbízható összevetést. Ezek szerint a tizenötök listája a következő (zárójelben a tavaly nyári adat):
1. Svédország – 62,7% (50,7%) Sv
2. Hollandia – 59,9% (42,8%) H
3. Dánia – 58,9% (43,1%) D
4. Finnország – 58,7% (43,9%) Fi
5. Ausztria – 52,3% (31,9%) A
6. Írország – 45,2% (24,8%) Ír
7. Egyesült Királyság – 44% (32,7%) EK
8. Luxemburg – 42,6% (19,7%) Lu
9. Németország – 34,5% (21,7%) N
10. Belgium – 33,8% (26,4%) B
11. Franciaország – 29,6% (15,3%) Fr
12. Olaszország – 29,3% (20,1%) O
13. Spanyolország – 27% (11,5%) Sp
14. Portugália – 25,9% (7%) P
15. Görögország – 12,9% (12,4%) G
Ez alapján úgy tűnik, hogy a legnagyobb nyertesei az elmúlt évnek Hollandia, Ausztria, Luxemburg, Franciaország, Spanyolország és Portugália. A nagy vesztes az egyhelyben toporgásával értékes éveket vesztő Görögország, amiről az adatot látva úgy tűnik, hogy szinte nem is tagja az Európai Uniónak. Ha ezen a listán hangolunk egy picit és a növekedés üteme alapján állítjuk a tagországokat sorba, akkor elsőre igazán meglepő képet kaphatunk – ez azonban hűebben tükrözi a valóságot, megmutatva mely országok fejlődnek leginkább:
1. Portugália 3,7-szeres növekedés az előző évhez képest
2. Spanyolország 2,35
3. Luxemburg 2,16
4. Franciaország 1,93
5. Írország 1,82
6. Ausztria 1,64
7. Németország 1,59
8. Olaszország 1,46
9. Hollandia 1,4
10. Dánia 1,37
11. Egyesült Királyság 1,35
12. Finnország 1,34
13. Belgium 1,28
14. Svédország 1,24
15. Görögország 1,04
Vagyis Görögország nagyon rossz eredményét nem számítva hellyel-közzel szinte egy fordított sorrendet kapunk. Kivétel Olaszország és Belgium, helyzetükhöz képest relatíve lassú növekedéssel, Ausztria, Luxemburg és Hollandia pedig relatíve nagy növekedéssel. Az átlagos növekedés az Európai Unióban 1,71-szeres az eltelt egy évben! Ettől rosszabb eredményt produkált 10 ország, vagyis a szédítő iramot ebből a szempontból Portugália, Spanyolország, Luxemburg és Franciaország diktálja, ezek az országok viharos tempóval zárkóznak fel az élmezőnyhöz. Ettől függetlenül viszont még mindig azt lehet mondani, hogy különböző fejlettségi csoportokba oszthatók az Európai Unió országai az információs társadalom elterjedtségét tekintve – már ezen egy adat alapján is.
Az Európai Unión belüli országokat az Internet használatának szintje szerint klasszifikálva – a 2000 nyári és 2001 februári adatokat egyaránt figyelembe véve – a következő csoportokat kapjuk (a két adat, a köztük található növekedés százalékban és a növekedés üteme alapján):
- Az elit: Svédország, Hollandia, Dánia és Finnország: az elit országok már régen felismerték az új technológia fontosságát, az Internet elterjedtsége igen magas, ennek köszönhetően a növekedés üteme már lassul, ahogy a társadalom összes bekapcsolható rétegét eléri a számítógépesítés. A telítődés jelei 65-70%-os szinten mutatkoznak. A mennyiség helyett most már inkább a minőségre-tartalomra koncentrálnak, az extenzív növekedésről az intenzívre térnek át.
- A szemfülesek: Ausztria, Egyesült Királyság, Írország és Luxemburg: a szemfüles országok időben kapcsoltak magasabb fokozatra és most ennek jótékony hatására sokkal jobb helyzetben vannak, mint akár egy évvel korábban. Rövid időn belül felzárkózhatnak a legfejlettebbekhez.
- Búza és ocsú: Németország, Olaszország és Belgium: a búza és ocsú országokról nem lehet eldönteni, hogy most vajon a leszakadó vagy a felzárkózó csoportba tartoznak-e majd, növekedési ütemük lehetne magasabb is, mégis elképzelhető, hogy lassulni fog. Ez a csoport feltehetően rövid időn belül feloldódik.
- A rakétagyújtók: Franciaország, Spanyolország és Portugália: bár a rakétagyújtók a 4-ik EU-s csoportot adja, mégis sokkal tisztább és jobb helyzetben vannak, mint a 3-ik, vagy akár a 2-ik csoport, mivel olyan szédületes fejlesztési ütemmel jellemezhetők, ami záros határidőn belül akár az információs politikacsinálás diktálói közé is felemelheti őket.
- A szegény rokon: Görögország: a szegény rokon görögöknél nem történt meg a szemléletváltás. Még egy-két ehhez hasonlóan semmitmondó év és az újonnan csatlakozó kelet-európai országok mindegyike lekörözi őket. Utána pedig nekik fogják szegezni a kérdést, hogy tulajdonképpen mit is keresnek az EU-ban…
Érdekes, hogy a BENELUX államok három tagja, három különböző csoportban található. A Belgium és Hollandia közti nagy különbség arra utalhat, hogy szinte teljesen hasonló helyzetből is lehet másképp startolni. Belgium Internet-penetrációs jellemzői leginkább Olaszországhoz hasonlítanak és nem tudni fel tud-e zárkózni a fejlettebb csoportokhoz. Ugyanakkor a hollandok teljesen beilleszkedtek az elit skandináv országok csoportjába. Sőt onnan gyakorlatilag inkább a svédek ’lógnak ki’ hihetetlenül magas Internet penetrációjukkal és viszonylag jó növekedési ütemükkel, ami arra utal, hogy még egy fejlettségi szint létezik az intenzív-minőségi növekedés előtt – ezt a szintet egy éven belül elérhetik az elit országok. Luxemburg pedig a két minta – a holland és a belga – közötti utat mutatja: az időben ébredők számára van lehetőség a felemelkedésre. További furcsaság, hogy Franciaország nem tartozik az élmezőnybe, viszont a rakétagyújtók között található. A hasonlóan gyors növekedésnek köszönhetően például Luxemburg vagy Ausztria már feljebb is lépett.
Várható, hogy rövid időn belül ismét rapid átrendeződésnek lehetünk tanúi: amint az elit országoknál egyre inkább a telítődés jelei tapasztalhatók a többi ország fokozatosan felzárkózik. De valószínűsíthető, hogy a különbségek továbbra is megmaradnak, csak az Internet használat egyszerű számaiból már nem lesznek egykönnyen kideríthetők. Azaz nem annyira mennyiségi, hanem inkább minőségi jellemzők lesznek a választóvonalak: azaz, aki internetezik az hogyan, mennyi ideig és milyen oldalakat látogat meg, vásárol-e, ha igen mennyit költ, milyen Internet kapcsolattal rendelkezik stb. Ebből a szempontból csak Görögország helyzete egyértelmű: ha a görögök változatlanul ilyen növekedési ütemet diktálnak, akkor soha nem fogják elérni az EU átlagos fejlettségi szintjét sem.
Az üzenet Magyarország számára egyértelmű: ha nem akarunk mi is szegény rokonok lenni – mert most a görögökkel vagyunk egy szinten – akkor fokozatosan a portugál, ír, majd finn mintát kell követni, azaz rakétagyújtás, szemfülesség és felemelkedés az elitbe…
Pintér Róbert, Pinter.Robert@ittk.bme.hu
Források:
Az internet a jómódúaké ... Hardver
INDEX - december 12. 0:40
http://index.hu/tech/ihirek/:2000.12.12.#24799
A Netsurvey iBasic 2000 kutatásáról a Netsurvey Internet oldalán érhetők el információk:
http://www.netsurvey.hu/w201.htm
Az Internet-használat elterjedtsége az európai országokban
Net Research Center Hírlevél 2000-12-09, Feliratkozás a hírlevélre: hirlevel@nrc.hu
Nevin Cohen: EU Study Confirms Digital Divide, 2001 június 20, eMarketer
http://www.emarketer.com/analysis/eeurope/20010620_europe.html?ref=euw
A cikk négy részben megjelent az Információs Társadalom és Trendkutató Központ INFINIT Hírlevelében 2000 december 14-én, 21-én, ill. 2001 június 28-án és július 5-én: