A szövegek:

A technológiai fejlődés a számítástechnikában, a félvezető-iparban és az elektronikában nem csak a gazdasági környezetet változtatja meg, hanem kézzelfoghatóvá teszi az Információs Korszakot az emberiség számára is. Ennek az evolúciós-revolúciós változásnak az információs technológia a motorja, amely a jövő évezredben a legnagyobb ipari szektorrá válik, és az összes többi szektor, így a termelés és a társadalmi együttélés alapjává adja. Ennek azonban óriási társadalmi kihatása lesz. A politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális szereplők egyre szélesebb köre fog hozzájutni az Információs Korszak vívmányaihoz, végeredményben napjainkban éljük át az átmenetet az információs társadalomba.

Egy egyszerű példa, hogy világszerte csökken(t) a PC-k beszerzési ára, ezáltal növekedett a személyi számítógépek elterjedtsége, ami kihatással van az új gazdasági ágazatok megerősödésére (távmunka általános elterjedése például), a fogyasztói szokások megváltozására (e-kereskedelemre például), az oktatásra (távoktatás megjelenésére például). Az új technika, a hálózati megoldások elterjedésével az emberi fejlődés - termelés és együttélés - alapjává válik.

A mai információs változás azonban még ettől is jóval tágabb: társadalmi relevanciája, munkahelyteremtő és szektor-átalakító szerepe második ipari forradalommá - jobban mondva információs forradalommá teszi. Ha röviden össze akarjuk foglalni a hasonlítás alapját képező, a XVII-ik században kezdődő ipari forradalom legfontosabb társadalmi hatásait, akkor azt a következő forradalmi folyamatok jelzésével tehetjük meg:

Mivel járt az ipari forradalom?

• a mezőgazdasági, vidéki életmód eltűnése, a városi életmód megjelenése, urbanizáció,
• az elsődleges közösségek - mint a faluközösség - felbomlása
• a nukleáris család létrejötte - csak szülők és gyerek(ek), nagyszülők, oldalági rokonok nélkül,
• a gyerekkor és a várható életút átalakulása - a teljesen otthoni helyett jobbára intézményesedett szocializáció és életvitel: bölcsőde, óvoda, iskola, munkahely...
• minden emberi tevékenység intézményesülése (születéstől a halálig)
• a munkahely és lakóhely végleges szétválása: a munka- és szabadidő elkülönült megjelenése,
• a gyár és az iroda, mint a legfőbb munkahelyek létrejötte: kék és fehérgallérosok szétválása,
• a népességrobbanás: higiénia, egészségügy forradalma, a várható élettartam megnövekedése, öregek és fiatalok számának növekedése,
• a szekularizáció, a vallási és tradicionális értékek meggyengülése
• a bürokratikus igazgatási modell elterjedése
• a politikai demokráciák elterjedése, az ipari mellett ható politikai forradalom.

...

Óriási képzelőerő kell tehát hozzá, hogy egy új, hasonlóan átfogó, de ezúttal már információs forradalmat egyáltalán el tudjunk képzelni. Az információs társadalom teljesen át fogja alakítani az életünket, a lakástól a munkahelyig - pl. távmunka -, az üzleti kapcsolatoktól az oktatásig - elektronikus kereskedelem, telebanking, távtanulás -, az egészségügyi ellátástól a közigazgatásig - távgyógyítás, papírnélküli közigazgatás, intelligens települések - és a demokratikus társadalomban való részvételig - elektronikus demokrácia. És akkor még igencsak szegényes volt a fantáziánk a társadalomtudományi kutatások és a scince-fiction írókhoz képest. Ahhoz azonban, hogy mindez a fantasztikus vízió valósággá váljék:

• szükséges az emberek, a felhasználók, (állam)polgárok bizalmát megnyerni a szolgáltatások, lehetőségek iránt, hogy igénybe is vegyék őket,
• szükséges az emberek szakirányú tudását (information skills) megfelelő szintűvé tenni
• szükséges a megfelelő technikai eszközháttér létrehozása, az információs közmű kiépítése.

Az INFINIT Műhely az előző heti műhelymunka gondolatmenetét követve 'ismeretterjesztő' sorozatot indít útjára. Ez a sorozat talán nem mindenki számára tud újat mondani - főleg azok számára nem, akik jártasak az információs társadalom elméletében - és talán nem is olyan naprakész információkat tartalmaz, ami egy Hírlevéltől várható. Tekintve azonban, hogy az INFINIT a Compfairtől kezdődően a Prim oldalain is elérhető lesz, célunk a 'sajátos' társadalmi nézőpontunk tisztázása, egy olyan fogalmi rend felállítása, ahol az információs forradalom legfőbb változásait járjuk körbe. Így a hétről-hétre készülő műhelymunkák összességükben egy átfogó képet fognak felrajzolni az információs társadalomról. Eme sorozatnak az első darabja azt az alapvető változást írja le, amely a városi és vidéki életmód teljes átalakulását hozza az Információs Korban.

Az információs forradalom nyomán előálló új (információs) társadalom kiépülése részben városi jelenségnek tekinthető, hiszen az emberek javarésze városokba szerveződő terekben éli életét. Már az ipari társadalom is városi-urbánus társadalomnak volt tekinthető, egyre gyengülő rurális-falusi gyökerekkel. A korábban elsősorban mezőgazdasági termelésből élő emberek, akik a falujukban élték le az életüket és egyetlen, ámbár annál meghatározóbb fajtáját ismerték a világgal való megismerkedésnek - a katonaságot - és a háború jelentette a ‘turizmus’ legtömegesebb vállfaját, ‘kitörtek’ ebből az elsődleges közösségek (család, rokonság, földművelő termelői közösség, vallás) által uralt világból. Az életszerveződés alapját jelentő föld és földművelés helyett az ipari korban az ipari termelés és a városi életmód vált a fejlett világban a legelterjedtebbé. Napjainkban a legfejlettebb társadalmakban a termelési rendszer átalakulásával párhuzamosan egy hasonlóan nagyhatású változásra kínálkozik lehetőség: az emberi életmód másként kezdi el betölteni a teret és az időt - virtuális közösségek és helyek jöhetnek létre és ‘minden’ egyidejűvé válhat. Azaz, ahogyan a középkorban a városok voltak azok az “idegen testek”, amelyek nem illeszkedtek a feudális struktúrába, hanem ipari-kereskedelmi jellegük volt a meghatározó és a változás központjai lehettek, ugyanez a folyamat megfigyelhető az információs társadalom kapcsán is, az intelligens városok kialakulása az információs társadalom sikerét is jelentheti, mikéntje és hogyanja tehát ezért fontos: az emberek első találkozása az információs társadalommal a munkahelyükön és városi (falusi) otthonaikban zajlik. A városi terekbe szerveződő mindennapi élet lehet az információs társadalom kialakulásának egyik legfontosabb területe.

Ezekben a globalizálódó, de ugyanakkor egyre erősebben lokális lehetőségeket rejtő városokban a mindennapi élet jellege átalakul az információs társadalom kialakulásával, és az új technikai lehetőségek megteremtődésével. Gyors említés szintjén - hiszen ezek a jelenségek további, mélyebb vizsgálódást igényelnek - a munka, a vásárlás, a szórakozás, az egészségügy, az oktatás, a közösségi szolgáltatások, a közpolitika... átalakulásáról van szó.

A távmunka a munkahely és lakóhely szétválasztásának vethet véget, ezáltal teljesen felborítva a munkaidőhöz kötődő életritmust és intézményrendszert. A távmunka növelheti a területi dekoncentrációt. Akit csupán a munkahelye köt egy településhez nyugodtan elköltözhet a neki megfelelőbb településre és végezheti akár onnan is a munkáját, és élheti ott az életét. A távmunka sem jelenti persze a térhez kötött munkahelyek végét, hanem a munkahelyek sokféleségét hozza: lehet otthonról dolgozni, szomszédi munkaközösségben, de elterjedhet a ‘hivatalom a kommunikátorom’ felfogás is, amely teljes mobilitást is megenged. A távmunka elterjedése egyértelműen hatással lesz a közlekedési helyzet és szokások alakulására. A nagyobb fizikai mobilitás egyenletesebb, de nagyobb terhelést rak a közlekedési útvonalakra. Feltehetően napközben is könnyebben alakulhatnak ki dugók, ugyanakkor csökkenhet a reggeli és kora délutáni csúcsforgalom.

A telebanking és teleshopping, azaz az otthonról lebonyolított vásárlás és banki ügyletek szintén megváltoztathatják a városi tér használatát. Bár egyelőre az otthonról történő on-line vásárlás leginkább a katalógusból való rendelést váltotta ki. A távoljövőben azonban például a vásárlóutcák jellege teljesen megváltozhat.

Ugyanígy egymásnak ellentmondó tendenciák látszanak kibontakozni az egészségügy és az oktatás területén. Amíg a videotechnika elterjedésével a legkülönbözőbb operációk és előadások térbeli lokalitása veszti el meghatározó jellegét abból a szempontból, hogy ki fér hozzájuk, mind az egészségügyi, mind az oktatási intézmények erősen térhez kötöttek, a kórházak kiküszöbölése igencsak nehezen elképzelhető egyelőre. Az iskolák virtuális térben való feloldódása pedig amiatt tűnhet nehézkesnek, mivel nem csak oktatási funkcióval rendelkeznek, hanem különösen a fiatalabb gyermekek esetében a gyerekek napi felügyeletét is ellátják, a probléma tehát erősen összekapcsolódik a szülők és ezáltal a távmunka problematikájával. Másrészt az iskola szocializációs funkciója, a személyes kommunikáció igénye tovább bonyolítja a kérdés megoldhatóságát, bár az iskolák teljesen egyértelműen a kommunikációs technikák használatának, és kutatásának-fejlesztésének a központjai.

A mindennapi városi élet átalakulásának esetében az vonható le tanulságként, hogy a térbeli koncentralizáció és dekoncentralizáció egyszerre hatnak az információs technológia elterjedésével. Az új korszak “[…] nem jelenti a város végét. Mivel a munkahelyek, iskolák, egészségügyi komplexumok, fogyasztói szolgáltató egységek, rekreációs [szórakozási-pihenési] övezetek, vásárlóutcák, sportstadionok és parkok még léteznek és létezni fognak, és az emberek egyre növekvő mobilitással fognak mozogni ezek között a helyek között, pontosan az újonnan megszerzett munkarend és a társas hálózatok fellazultsága miatt: ahogy az idő egyre rugalmasabbá válik, a helyek úgy válnak egyre egyedibbé, ahogy az emberek egyre mobilabb mintázatokban közlekednek közöttük.” - írja Castells az Információs Korszak (Information Age I, 1996: 398) című munkájában a városi életmód átalakulásáról.

Ugyanez a változássor azonban végiggondolandó a vidéken élők esetében is. Ahogy arról már többször hírt adtunk az agrárinformatika célja a mezőgazdasági szektor informatizálása és a vidéken élők életének átalakítása. Ugyanezt a célt szolgálják a világ számos országában így Magyarországon is a Teleház programok, amelyek segítik az információs eszközökhöz való hozzájutást és azok felhasználásával az információs társadalomban rejlő potenciálok kiaknázását vidéken is. Észak-Amerikában, de helyenként Európában is, már ma számos farmer a Neten keresztül szerzi be a szükséges vegyszereket, a trágyát, sőt a traktorokat és a kombájnokat is. Legtöbbjüknek saját e-mail címe is van. Így a földművesek az Internet előtt kezdik és végzik a napjukat a legfontosabb információk begyűjtésével, ami megkönnyíti számukra a ‘külvilággal’ való kapcsolattartást: főleg, ami a kereskedelmet, a piacok helyzetét és a távolba szakadt gyermekekkel való kapcsolattartást illeti...

Források:

Castells, Manuel (1996): The Information Age, Volume I

Az agrárium és az információs társadalom kihívásai (INFINIT 1999, június 23-i száma)

Farmerek az Interneten (INFINIT 1999, augusztus 26)

Pintér Róbert (1999): A hivatali Web-oldaltól az intelligens város átfogó programjáig (in.: Kutatási Jelentés, 1999/2, 15-22, INFINIT Műhely)

Az INFINIT Műhely keretén belül indított rovatban sorozatunk eme második darabja azt az alapvető változást írja le, amely a vidéki illetve kisközösségekhez kötött életmód teljes átalakulását hozza az Információs Korban.

Az ipari forradalom korában az európai emberek javarésze falvakban élt, földműveléssel foglalkozott, életének nagy részét a szülőfalujában töltötte, nagycsaládban született és fejezte be életét, többnyire a vallási értékek hatották át mindennapjait és nem töltötte napjainak egy jó részét munkábajárással és formalizált munkával, de szabadideje sem különült el a munkaidőtől. Az élet ritmusát adó föld elvesztésével azonban egy viszonylag igen gyorsnak tekinthető folyamat következtében a korábbi életvitel alapját képező falvak hagyományos közösségei javarészt felbomlottak-átalakultak és a társadalmi integráció teljesen felborult.

Napjainkban viszont a szinte teljesen urbanizáltnak tekintett információs társadalmakban az információs forradalommal a korábban oly fontos térhez kötöttségnek ma már egyre kevésbé van meghatározó jellege. Nem árt persze tudni, hogy a világon még mindig több ember él faluban, mint városban, viszont ez a legfejlettebb, az éppen információs forradalmat generáló és átélő világban nincs így. Ezeknél a régióknál - Európa, Észak-Amerika, Ausztrália, egyes Ázsiai országok - erősen urbanizált társadalmakkal találkozunk. Pontosan ezek azok a legfejlettebb társadalmak, ahol az információs forradalom legelőször érezteti a hatását.

Az információs forradalom következtében az életvitel újból átalakulhat, a korábbi alapviszonyok újraértelmeződnek. A legfontosabb ilyen jellegű változás, amely a kisközösségek, a vidékiek életében életminőség-javulást eredményezhet, hogy olyan szolgáltatások, amelyek évszázadokig a városi központokhoz kapcsolódtak és térben kötöttek voltak, ezért utazást igényeltek, javarészt elvesztik helyhez kötöttségüket, illetve ez a helyhez kötődés egyre inkább lazul. Azt mondhatnánk, hogy ezt is tekinthetjük bizonyos szempontból urbanizálódásnak, hiszen a fogalom magyarra fordítva két folyamatot jelent: a városi lakosság növekedését (ebben az esetben természetesen nem erről van szó), illetve a városhoz tapadó infrastruktúra, életminőség terjedését - jelen esetben pontosan ez az, ami megfigyelhető: ésszerű keretek között ötvözni lehet a vidéki és városi életmód előnyeit, miközben ugyanakkor minimalizálni lehet a káros hatásokat.

• távtanulás,
• telebanking,
• e-kereskedelem,
• telemedicina

Persze óvatosan kell kezelni azt a hitet, hogy a térhez kötöttség minden intézmény esetén eltűnhet: az iskolának is vannak ‘gyerekmegőrző’, csoportos szocializáló funkciói, amelyek virtuálisan nehezen oldhatóak meg - ugyanezt meg lehet figyelni más-más jelleggel a másik három esetben is.

De az életmódváltozás megfigyelhető lesz a virtuális közösségek megerősödésével is. A korábban szétforgácsolódó kisközösségek értékteremtő erejét az Internet hasznos alkalmazásába is érdemes beleálmodni, a szinergia, az egymással való együttműködés, egymás segítése ezen a technikai alapon újjáalakulhat, a kisközösségek, úgy mint a család, a baráti hálózatok, de akár a vallási közösségek is - nem feledve a személyes kontaktus szükségességét is - újból az értékteremtés központjába emelkedhetnek. A távmunka például egyes munkakörökben a családban töltött idő megnövekedésével jár, ami magával hozhatja a gyermeki szocializáció átalakulását. És ide kapcsolódhat akár a vallási kisközösségek, vagy bármilyen céllal működő szervezett közösségek társadalmi integráló erejének meghatványozódása is. A felfokozott kommunikáció megerősítheti a korábban megrendült elsődleges kisközösségek funkcióit.

Eközben azért árnyalni kell a képet, a hurráoptimizmus még korai, hiszen bizonyos gátak természetesen hatnak. A személyes kommunikáció mennyiségének kérdései, a ma létező intézmények átalakulási nehézségei és iránya... arra mutatnak, hogy bár forradalmi, de ugyanakkor egy lassú evolúciós folyamatról van szó. Ennek a változásnak pedig a középpontjában a valós emberi szükségletek kell, hogy álljanak.

Felhasznált irodalom:

Toffler, Alvin (1981, először 1980): The Third Wave (Pan Books Ltd.. London)

Masuda, Yoneji (1980): The Information Society as Post-industrial Society (Institute for the Information Society, Tokio)

Vallási üdvözülés: loginolás a Jóistenhez (www.ittk.hu/infinit, 1999. 7.22)

Vatikán kapui a világhálóra nyílnak (www.ittk.hu/infinit, 1999. 8.19.)

Sokan sokfelé mondják - nem csak politikusok -, hogy válságban van a család. Ha jobban megvizsgáljuk mi lehet ennek az oka, akkor azt találjuk, hogy végeredményben a társadalmi integráció egésze alakult át, és ennek része a család integratív szerepének átalakulása. A korábban központi szerepet játszó család, elsődleges kisközösségek, vallás helyére egyre inkább nagyobb formációk léptek, mint a munkahely, a társadalmi osztály, a nemzet majd a fogyasztói közösségek és ennek az integrációnak a csúcsán az állam állt. Míg korábban a család termelési-fogyasztási egység volt, nem csak fogyasztási - az oldalági rokonok, gyerekek és nagyszülők is részt vettek (a többnyire mezőgazdasági jellegű) családi munkában, addig az ipari forradalmat követően a család funkcionalitása átalakult, a munkahely és lakóhely szétválásával megszűnt közös termelői egység lenni, a szülő(k)nek a munkában volt a helye, amíg a gyermek az iskolában tanult és szocializálódott egy teljesen más világra, mint amilyenben korábban élt. E közben az oldalági rokonok és a generációk is letöredeztek a családról és abból csak a mag (nucleus) maradt meg: létrejött a nukleáris család a szülőkkel és a gyerek(ek)kel. A változás összefoglalható a következő jelenségsorban: a nukleáris család létrejötte - csak szülők és gyerek(ek), nagyszülők, oldalági rokonok nélkül - a szociálpolitikai funkciók állami megjelenése, a család intézményének meggyöngülése és funkcióinak intézményi átvállalása, legvégül a jóléti állam megjelenése és napjainkban válsága a család válságával párhuzamosan.

• Az orwelli forgatókönyv sötét képeit alkalmazza az emberi létezés terének leírásakor Jean Baudrillard, az ezredvég hírhedt POMO (posztmodern) guruja, aki szerint a kollektív létezés tere, amelyben összeütközik szubjektív és objektív (illetve látszatuk) a privátszféra eltűnésével szintúgy megszűnik létezni. Nem aktív résztvevői a társadalomnak az emberek, hanem csupán végződései az összetett hálózatoknak, mint fogyasztók. A család tehát eltűnik és a probléma egycsapásra megoldódni látszik.
• Ezzel szemben az athéni forgatókönyv érdekes vízióját nyújtja a demokratizálási folyamatnak. Anthony Giddens angol szociológus szerint: “A demokratizáció a nyilvános területen, nem csak a nemzetállam szintjén, alapvető kondíciókat kínál a személyes viszonyok demokratizálására.” (Giddens 1992: 195) Giddens a magán és nyilvános közti kapcsolat újraértelmezését kísérli meg, amelynek középpontjában a magánszféra intimitását és a családi élet alapját nyújtó párkapcsolatok jellegének megváltoztatása áll, a nők emancipációja a ‘racionális’ nyilvános társadalmi térben és a férfiak emancipációja az ‘érzelmek által dominált’ magánszférában. Az athéni forgatókönyv tehát anticipációt és egyenjogúságot ígér az emberiség mindkét fele: nők és férfiak számára egyaránt. A család ezek szerint tehát az egyenjogúsított emberi lét központja lesz.

Az információs társadalomban a ‘minőségileg más’ társadalomszervezési és termelési szerkezet összefügg az (internet) network központú ‘jelenségek’ tömeges elterjedésével, melyek olyan változásokat tettek lehetővé a különböző alrendszerekben, amelyek révén a korábbi alapviszonyok újraértelmezhetővé váltak. Alvin Toffler (1981) könyve ezeket a lehetőségeket vizionálja, amelyek mára már egyre inkább adottak. Vizsgálja például az otthon végezhető távmunka hatását a családszerkezet, iskolarendszer, egyéni munkakapcsolat-rendszer, párkapcsolat... viszonyaira, melyek az irodában-gyárban végzett munka esetén az ipari társadalomban meghatározott viszonyrendszerben álltak, amely alapviszony-rendszer a távmunka új lehetőségével teljesen felborulhat. Magyarra fordítva: a munkahely és lakóhely újbóli egymásra csúszásával, a munkaidő és szabadidő újbóli egybefolyásával a család tagjai egyre több időt tölthetnek együtt: a férj és a feleség akár együtt is dolgozhat jóval több időt eltöltve együtt mint korábban. Az iskola szerepe is átalakul ugyanakkor, egyre kevésbé van gyerekmegőrző, sokkal inkább oktatási és társas szocializálási szerepe. De ide tartozik a Giddens említette családi emnacipáció kérdése is, amely a gyerekekre is kiterjed, mert az új információs egyenlőtlenségek

• Idő dimenzió: Fiatalok vs. Idősek - tudásbeli, szocializációs szakadék (társadalmon belüli konfliktusok)
• Tér dimenzió: Észak vs. Dél - a fejlett államok óriási előnyre tesznek szert (társadalmak közötti konfliktusok)

lehetőséget adnak arra, hogy a gyermek szocializálja a szüleit, bevezetve őket a technikai eszközök számára természetesnek tűnő rejtelmeibe. A gyermek tanítja hát a szülőt, ezáltal önállósága és családon belüli szerepe is megnövekszik.

Végeredményben azt láthatjuk hát, hogy minden esély adott arra, hogy a családi integráció újra erős legyen. Ehhez azonban évtizedes-évszázados fejlődési trendek politikailag összehangolt folyamataira, a ma széttartó területeknek a találkozására van szükség.

Felhasznált irodalom:

Baudrillard, Jean (1987): The Evil Demon of Images (Power Institute, Sydney)

Giddens, Anthony (1992): The transformation of intimacy (Polity Press, London)

Toffler, Alvin (1981, először 1980): The Third Wave (Pan Books Ltd.. London)

Az INFINIT Műhely keretén belül indított rovatban sorozatunk eme negyedik darabja azt az alapvető változást írja le, amely a gyermekkori szocializáció újraértelmezését hozza az Információs Korban.

Az információs társadalmak között éllovasnak tekinthető Finnországban közel 60%-a a lakosságnak rendelkezik mobiltelefonnal. Feltéve, hogy beleszámoljuk a fél éves csecsemőt és a 95 éves aggastyánt is. Jól tesszük, ha beleszámoljuk: az 5 éves finn gyerekek 20%-ának és a 9 éves finn gyerekek közel 100%-ának van saját mobiltelefonja. A kézenfekvő kérdés az, hogy mi lesz, ha ezek a gyerekek felnőnek, milyen kihatással van-lesz a mobiltelefon korai használata a szocializációjukra? Vagyis, milyen felnőtt lesz belőlük?

De az is teljesen normálisnak tekinthető bizonyos szempontból, hogy a szülők már az egészen pici csecsemőiknek ‘saját’ internet oldalt építenek és azon közlik a világgal, hogy gyermekük megszületett, sőt a képeit is erre az oldalra helyezik fel. Ebben az esetben a kérdés az, hogy vajon mikor fogják átvenni a cseperedő gyerekek ezeknek az oldalaknak a készítését a szülőktől? Hány éves korra jutnak el odáig, hogy a saját Internetes oldalukat tudni fogják önállóan - vagy szülői segédlet és felügyelet mellett - működtetni?

Persze rögtön lehetünk egyszerre szkeptikusak és optimisták mindeme ‘fejlődés’ kapcsán. Bár már az is megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán fejlődés-e az, ha a gyerek internetezik, mobiltelefonja van és saját internet-oldala? Az, hogy ez fejlődés-e az ‘attól függ’ - hallható a relativizáló válasz: ha úgy nézzük ez egy nagyon pozitív folyamat, ha másképp akkor pedig egy negatív folyamat. Mégis, bizonyos szülői ellenőrzés, felügyelet és segítségnyújtás mellett - azt kell mondjuk, hogy - a jövőre készülnek fel a gyermekek, ha játszva elsajátítják az új technikai eszközök használatát.

Ahhoz azonban, hogy a fejlődés eme dilemmáig egyáltalán eljusson az emberiség, a közösségek, a család... óriási utat kellett, hogy megtegyen a társadalom. Az utóbbi ketszáz év folyamán egyre alacsonyabb lett a csecsemőhalandóság, ami magával hozta, hogy bár kevesebb gyermek születik, de majd mindegyikük megéri a felnőttkort. A szülők értelemszerűen minél jobb életet szeretnének biztosítani csemetéik számára. A több gyermek vállalásának azonban gátat szab az a tény, hogy míg korábban a gyermek úgy volt része a családnak, hogy termelői munkát is végzett, addig az ipari társadalomban ez a gyermeki munka egyre inkább háttérbe szorult és a gyermek feladata a felnőtté válás lett, ami a családon belül a termelés-fogyasztás dimenziójában többnyire csak a fogyasztást jelentette. Ugyanígy átalakult a felnőtté válás színhelye is: a korábban termelői szerepben ideje nagy részét otthon töltő gyermek óvodába, iskolába került, részben kiszakították családjából és intézményesedett az élete. Ennek azonban nagyon is hathatós szerepe volt-van: közösségiségre, egy szoros életritmus elsajátítására nevel, miközben megadja a lehetőséget a szülő számára, hogy napközben dolgozhasson anélkül, hogy a gyermekéről közvetlenül gondoskodnia kellene.

Mi történik azonban akkor, ha mindezek az alapviszonyok megváltoznak? Például a szülő többet nem kell, hogy munkába járjon, mivel otthonról végzi a munkáját, a gyerek maradhatna akár otthon is, miközben távtanul... Milyen értékeket fog így elsajátítani a gyermek? Ez azonban inkább a távoljövő kérdése, semmint a közeljövőé. Napjainkban az információtechnológia széleskörű elterjedése és (egyelőre jobbára) iskolai alkalmazása lehetővé teszi, hogy a gyermekek szüleikkel ellentétben teljesen természetesnek vegyék az eszközhasználatot, sőt, akár taníthatják is a szüleiket az eszközök használatának mikéntjére. Ez a generációs konfliktus azonban nem az egyetlen a gyerekkor szerepének átalakulása körül.

Ha a távtanulás létrejön, az egy teljesen másik világ számára egy teljesen másfajta embert szocializál, teremt meg. Aggódva feltehető a kérdés - és megnyugtató válasz egyelőre nem adódik -, hogy a gyermek személyiségjegyei közül melyek kerülnek előtérbe, ha a ma ismert iskolai közösség, az intézményesített szocializáció világából ‘kikerül’ és az elterjedtté vált távtanulás révén szerzi meg az ismereteket? Mert a mai iskola elméletileg ugye közösségiségre nevel, szemben a távtanulás nyújtotta individuális eszközhasználattal, a csoportnélküliséggel. Ma ugye a személyes testi és szóbeli közléseket-kommunikációt részesítik előnyben szemben az eszközök közvetítette testi kommunikáció nélküli és személytelenebb kommunikációval.

Ahelyett, hogy azonnal elítélőleg szólnánk a távtanulásról ne feledjük, hogy a gyermekeink már egy másfajta értékhierarchián alapuló világban kell, hogy megállják a helyüket. A mostani iskolarendszer egyelőre erre az új világra kevésbé készít fel: hiszen ebben az új világban a távközlés és az informatika szerepe és az eszközhasználat ismerete fel fog értékelődni. A mostani értékek hierarchiája átalakul. És bár rengeteg kérdés van azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen is lesz ez az új világ, egyvalami biztos: a berögzült, jól bevált régi válaszok nem fognak többé jól működni, mivel a helyzetek, amelyekre válaszoltak megváltoztak. Ebből a szempontból a távtanulás elterjedése és az iskola helyett a családi szféra újbóli előtérbe kerülése lehet az az erő, amely megteremti az új válaszok relevanciáját, miközben azonban a régi értékeket sem dobjuk a szemétbe. A szocializációs és oktatási rendszer kiegyensúlyozott és fokozatos átalakítására van szükség. Ennek például kiváló, részben már kitaposott és járhatónak tűnő útja a Sulinet programok átfogó végrehajtása az egész világon.

Az INFINIT Műhely keretén belül indított rovatban sorozatunk eme ötödik darabja azt az alapvető változást írja le, amely az emberi társadalmak intézményi berendezkedésének átalakulását hozza az Információs Korban.

Az ipari társadalom előtti középkorban, illetve azt megelőzően a vándorló-állattartó nomád társadalmakban az emberi élet egésze kevésbé volt intézményesítve mint napjainkban. Ma a modern ember minden fontosabb életeseménye intézményesült. Intézmény alatt érthetünk részben ténylegesen ‘megfogható’, valóságos, a való világban materializálódó épületeket, de érthetünk szokásjogilag rögzült, normákkal körbebástyázott viselkedési mintákat is, melyek kevésbé megfoghatóak a hétköznapi ember számára (ilyen lehet például az a kimondatlan szabály, hogy közértben a pénztárnál nem alkudozunk).

Az ipari társadalomban végbement intézményesülés - éppen eme két ‘típus’ miatt - alapvetően kétféle volt: részben a látható épületek ‘száma’ nőtt meg (vagyis a nem látható intézmények öltöttek materiális formát), részben a normák rendszere, az emberi viselkedést szabályozó viselkedési minták is megerősödtek, megsokasodtak (például kialakult a nyilvános viselkedés illemtana), így egyre inkább intézményesült a világ és az emberi történések, viselkedések meghatározott rendben folynak. Szinte minden emberi tevékenység intézményesült (születéstől a halálig) - az emberek kórházban születnek és ott is halnak meg és a köztes élettevékenységek legtöbbje is intézményi keretekben zajlik. A sorozatunk előző, negyedik darabjában bemutatottak szerint a gyerekkorban a társadalom a felnövekedés-nevelés során erre az intézményesített világra szocializál: bölcsödével, óvodával, iskolával. A felnőtt ember pedig az intézményesült munka világába lép be.

Ebben az intézményesült világban egyre több olyan struktúra alakul ki, amely elvonja a feladatok megoldását-kezelését maguktól az emberektől. Az állam jogi tevékenysége, gazdasági szabályozórendszere és szociális ellátórendszere az emberek életét nagyban meghatározza és a korábbi intézmények szerepét átveszi. Ide kapcsolható például a család ‘meggyöngülése’: a szocializációt és az öregek-betegek ellátását javarészt kiemelik a család funkciói közül.

Az Információs Korszak legnagyobb kérdése, hogy vajon az információs társadalom ezt az intézményesült együttélést - ahol a társadalom egységes voltát ezek az intézmények adják - hogyan változtatja meg? Mi fog történni az ipari társadalom intézményrendszerével a megváltozó társadalmi keretek, feltételek között? Hol fog születni az ember és hol fog meghalni? - tehetjük fel a hétköznapi kérdést.

Az információs társadalom teljesen át fogja alakítani az eddigi életünket. A technikai lehetőségek a meglévő szükségletek kielégítésének új módjait hozzák, miközben át is alakítják a szükségleteinket. Megteremtődik a lehetőség, hogy otthon dolgozzunk, a munka intézménye átalakul. Nem kell minden esetben boltba, bankba, iskolába... járnunk, mert a helyhez kötöttség veszít fontosságából. A ‘kőből készült’, anyagi világban megjelent intézményeink részben virtuálissá válnak, az életterünk, ahol leéljük életünket és ahol az emberi érintkezés folyik a való világ sokféle tere mellett virtuális jelleget is ölt. Ebben meghatározó szerepet tölt be a lokalitás - a helyi szintű politika és együttélés -, ami a tényleges-valóságos környezetet adja, illetve a globalitás, amely a térbeli távolságokat egyes esetekben eltünteti, és virtuális közelséget teremt, így a nemzetközi intézmények, más társadalmak is nagyobb és közvetlenebb részt kaphatnak az életünkben.

Ezen átalakulásban a ‘pontosan hogyan’ kérdésre részben az intézményesült politika adja meg a választ. A pártokban, rendszeres választásokban, demokratikus politikai berendezkedésben megtestesülő modern nyugati világban - ahol az információs fejlődés lényegében elkezdődött és a legfejlettebb - a politikai stratégiák összefogottan, az összes problémát egyszerre felismerve próbálják meg kezelni az információs kihívást. Hiszen az információs kihívás politikai, stratégiai tervezést és döntéseket igényel, aminek előfeltétele a kihívás és a lehetőségek felismerése.

Valójában a társadalom formális és informális rendszere, a viselkedésminták a politikai koordinálás nélkül is megváltoznak, csakhogy kevésbé átlátható és hatékony módon. Ha ugyanis azok a minták és normák, melyekben szocializálódtunk, amelyeket természetesnek fogadunk el és azonosultunk velük megkérdőjeleződnek, a társadalom válságos állapotba kerül, ami mindaddig tart, amíg egy új generáció természetesként nem éli meg az új feltételrendszereket. A társadalom eme válságos - a szaknyelvben ‘anómikus’, vagyis ‘törvény nélküli’ - állapota gyakorlatilag az intézményesült világ teljes átalakulását jelenti, ahol a társadalmi integráció megváltozik. Az intézményesültségében létező ipari társadalom helyét tehát fokozatosan az információs veszi át. A hangsúly pedig a fokozatosságon és az átalakulás irányításán van.

Az INFINIT Műhely keretén belül indított rovatban sorozatunk eme hatodik darabja azt az alapvető változást írja le, amely során a korábban elkülönült munkahely és lakóhely újra ‘egymásba csúszik’ és a munka, valamint szabadidő egyre kevésbé lesz megkülönböztethető egymástól az Információs Korban.

Ebben a rovatban, melynek segítségével a mai társadalmi változási trendek alapviszonyait próbáljuk meg tisztázni, már sokszor felmerült a távmunka problematikája. A távmunka az a lehetőség, hogy a legújabb technikai eszközöknek köszönhetően az emberek egy része munkáját akár jól felszerelt otthonában is végezheti és vagy egyáltalán nem, vagy csak igen ritkán kell a munkahelyére ténylegesen is bemennie. Persze az információs társadalomban is maradnak olyan tevékenységek, amelyek jellegüknél fogva nem végezhetők otthon - például egyes mezőgazdasági munkák, ipari gépsorokon végzett munkák, objektumok fizikai védelme. A távmunkának azonban óriási kihatása van az emberi együttélésre.

Mi lehet ennek az óriási kihatásnak az oka? A modern emberi együttélés alapját a munkaszervezet jelenti. Az emberek napi tevékenységének jelentős részét a munka teszi ki, a munka jelenti a megélhetésük alapját és részben meghatározza identitásukat. De valójában még ennél is többet jelent. Alvin Toffler könyvében - The Third Wave (1981) - azokat a lehetőségeket is vizsgálja, amelyekkel az otthon végezhető távmunka együttjár. Hatását a családszerkezet, iskolarendszer, egyéni munkakapcsolat-rendszer, párkapcsolat... viszonyaira, melyek az irodában-gyárban végzett munka esetén az ipari társadalomban meghatározott viszonyrendszerben álltak, amely alapviszony-rendszer a távmunka új lehetőségével teljesen felborulhat.

Az ipari társadalomban a munkahelyen végzett munka meghatározta, hogy a családban kinek mi a szerepe: a gyerekek egyre kevesebbet segítettek a szüleiknek a munkájukban (nem úgy mint azt megelőzően a földeken), a férj gazdasági, a feleség érzelmi oldaláról támogatta a családot, amely elsősorban nem termelői, hanem fogyasztói egység volt. Az öregekre nem volt szükség, sem az oldalági rokonokra, létrejött a nukleáris család. De ugyanígy megváltozott a gyermekkori szocializáció is - amelyről sorozatunk előző két darabja szólt - létrejött egy fejlett iskolarendszer. Az emberek pedig munkahelyükön új kapcsolatokra tettek szert, baráti körük egy része is onnan került ki. A szülők pedig a különböző munkahely miatt ritkábban látták egymást, ritka volt, ha együtt dolgozhattak.

Toffler azt vizionálja, hogy mindez újra meg fog változni a távmunkával - persze, leginkább azokban a családokban, ahol a távmunka megjelenhet: a családban a gyerekek több időt tölthetnek szüleikkel, esetleg egyre több családban dolgozhatnak együtt a szülők és a gyerekek. Az iskolarendszer szerepe is átalakul, a gyermek otthon(ról) is tanulhat. A szülők többet kommunikálhatnak egymással. És esetleg a családban az elmagányosodott öregek is újra helyet kaphatnak...

Mindez azonban elképzelhető, hogy pusztán álom. Igen erős akadályai vannak ugyanis mindezeknek a változásoknak. A tevékenységeknek a túlnyomó többsége - amely nem köthető otthon is felállítható infrastruktúrához - egyelőre nem végezhető távmunkában. De, ahol ez elméletileg lehetséges, ott is ellenállásba ütközhet az újító, ugyanis a munkáltatók és munkavállalók nem biztos, hogy vállalják az átállásból fakadó változásokat. A távmunkával csökkenhet ugyanis a személyes kommunikáció és az ellenőrizhetőség mértéke, de a társas, munkahelyi kapcsolatok is megszenvedik. A munkahelyi kapcsolatok meggyengülése kihathat a munkateljesítményre. És a problémák felsorolása szinte korlátlanul folytatható. Nem árt tehát a kérdés vizsgálatánál a hurráoptimista szemléletmód helyett az óvatos realizmus. Mert bár a technikai lehetőségek meglehet, hogy adottak, de a gazdasági, politikai, jogszabályi háttér és az emberi felkészülés-szándék nem minden esetben áll rendelkezésre.

Mégis, létezik olyan elméleti modellje a távmunkának, amely a káros hatásokat megpróbálja kezelni: szomszédi munkaközösségeket képzelve el, ahol a munkahely csak részben válik el a lakhelytől, nem kell messzire utazni, viszont az ember nincs elvágva egy munkahelyi közösségtől, csak éppen nem a munkatársaival dolgozik egy fizikai térben, hanem a szomszédaival.

Valójában társadalmi szempontból az a kérdés, hogy az emberek és a gazdaság kapcsolata milyen lesz az Információs Korban? Hiszen az emberek egyrészről részei a gazdasági világnak, mint munkások-alkalmazottak és mint fogyasztók, másrészről a gazdaság beágyazott a társadalomba, vagyis része az emberek életének. Ez a kapcsolat azonban egyelőre élesen szétválasztott: a munkahelyen munkás, a szabadidejében fogyasztó az ember. Az új gazdaság létrejöttével azonban kétségtelen, hogy alapvető változások indulhatnak el ezen a téren is.

Az INFINIT Műhely keretén belül indított rovatban sorozatunk eme hetedik darabja azt az alapvető változást írja le, amelynek során a munkamegosztás módja megváltozik a modern, információs alapú társadalomban és gazdaságban, azaz a korábbi kék- és fehérgalléros megkülönböztetés egyre inkább elveszti leíró erejét.

A munkamegosztás módja a modern emberi társadalomban két fontos következménnyel jár - ahogy azt a modern társadalomtudomány már a XIX. századtól kezdődően meg-megújuló módon tárgyalja: egyrészt az emberi együttélés gerincet adja, azaz a társadalmat egybetartja és integrálja, másrészt azonban az egyenlőtlenség megmaradásának és az emberi ellentéteknek a gyökere is, tehát megannyi konfliktus hordozója. Nem lesz ez másképp az emberi együttélés legújabb, információs fokán sem.

A munkamegosztásnak számos módja létezik, amelyek együttesen adják a közösség szerkezetének rendszerét, azaz jellemzik az együttélés módját. A legkezdetlegesebb, nomád állattartástól a ma legfejlettebb információs munkamegosztásig mindenhol közel azonosak ezek a munkamegosztási módok:

• nemek közötti: férfiak és nők eltérő munkát végeztek és végeznek,
• generációk közti: gyerekek, fiatalok, középkorúak és öregek fizikai és értelmi képességeiknek megfelelően más-más munkára alkalmasak,
• foglalkozások közti, funkcionális munkamegosztás: a specializálódó tevékenységek egész embert kívánnak, az igényelt szaktudás elsajátítása hosszas tanulás eredménye, tehát az adott egyén nehezen helyettesíthető.

Minél fejlettebb egy társadalom annál inkább a harmadik, funkcionális tagolódás válik a legfontosabbá. Az ipari forradalom két alapvető munkahelyet hozott létre - amelyek a mezőgazdasági munka mellett jelentek meg - a fizikai-ipari munkát, melyet többnyire gyárban végeztek (kékgallérosok) és az értelmiségi-hivatali munkát, melyet többnyire az irodában végeztek (fehérgallérosok), ezen belül azonban a foglalkozások közötti eltérések lettek a legfontosabbak, a ‘funkcionális specifikáció’, amely az egyes foglalkozásokhoz sajátos tudásrendszert, nyelvezetet, eszközrendszert és szinte élethossziglan tartó tanulási folyamatot társított.

De a modern ipari társadalomban további megkülönböztetéseket is lehet tenni, ha a nemzetgazdaság egészét vesszük alapul. Így juthatunk el a szektorokig és egymáshoz képest változó viszonyukig:

• a mezőgazdasági szektor az utóbbi két-háromszáz évben vesztett évezredes erejéből és egyre kevesebb munkaerőt foglalkoztat, főként a gépesítésnek és az új eljárásoknak köszönhetően,
• az ipari szektor közel 150 évig a legelső szektor volt, már ami a legtöbb foglalkoztatottat és a nemzeti össztermékből kivett részarányát tekinti, ezt azonban lassan, a második világháború után átvette
• a harmadik, vagy szolgáltató szektor, amely napjainkban a legtöbb embert foglalkoztatja a legfejlettebb gazdaságokban és a nemzeti összterméken belül a legnagyobb aránnyal képviselteti magát.

Megfigyelhető egy olyan évszázados folyamat, amely az embereket a három szektoron ’keresztülhajtotta’, hogy végül a harmadik szektor duzzadjon a legnagyobbra.

• új, nagyon jól megfizetett munkahelyek megjelenése a magas technológiát használó illetve szolgáltatói szegmensekben,
• a hagyományosan középosztályi, irodai és ipari munkák eltűnése, a középosztály ‘lecsúszása’,
• az állami szektorban meglévő, ‘védett’ állások fokozatos csökkenése, és a rendkívül rosszul fizetett, új állások elburjánzása a szolgáltatói szektorban és az automatizált ipari szektorban.

Az ipari társadalom népességszerkezetében óriási átalakulás zajlott le a múlt századtól kezdődően, amit a társadalomtudomány demográfiai átmenetnek nevez: ennek folyamán a korábbi magas halandósági arány hirtelen csökkent, amit csak késve követett a születési arány csökkenése, így a társadalmakban demográfiai robbanás, azaz hirtelen népességnövekedés történt. A legfejlettebb nyugati világban mára ez az átmenet már lezárult, sőt, tartós népességfogyás is megfigyelhető egyes országokban. Ugyanakkor a fejlődő harmadik világban, így például a világ második legnépesebb országában, Indiában, a gyors népességnövekedés jelenti továbbra is az egyik központi társadalmi problémát.

Ha megvizsgáljuk mi volt az oka és következménye ennek az átmenetnek, korábban ebben a rovatban már részben tárgyalt jelenségekkel találkozunk:

• az egészségügyi ellátás és az általános higiénia fokozatos javulása, a gyógyíthatatlan betegségek (részleges?) visszaszorítása…
• a család méretének megváltozása, keves(ebb) gyerek vállalása, nukleáris család
• kulturális és gazdasági következmények.

Az információs társadalomban, ha első pillantásra nem is ekkora horderejű változásokat tapasztalhatunk, de szintén átalakulóban van a népesség szerkezete és az egészségügyi ellátás. Azaz a legfejlettebb nyugati társadalmak 'elöregednek', a társadalom fogyását hosszútávon csak a bevándorlók magas száma akadályozza meg, de ugyanakkor nő az átlagos várható élettartam; míg a harmadik világ társadalmaiban a népességrobbanás problémájával küszködnek, rengeteg a fiatal és akár még az élelmezés is nehezen megoldható, nem beszélve az oktatási problémákról.

Ha a szűkebben vett egészségügyre koncentrálunk, azt látjuk, hogy az orvostudomány bárminemű optimizmus ellenére sem tudta teljesen legyőzni a betegségeket, újabb halálos kórok jelentek meg, de persze jelentősen mások a mai halálozási statisztikák. Áttörést hozhatnak az egészségügyben a számítógépesített eljárások, amelyek a mesterséges számítóerő segítségével hihetetlenül felgyorsítják a kutatásokat. Ez vezetett többek között a gének titkának részbeni megfejtéséhez. Ugyancsak új fejlemény a születésszabályozás egyre fejlettebb eszközeinek elterjedése, illetve a mesterséges megtermékenyítés lehetőségének megjelenése. A társadalomban - állami irányítás mellett - egyre magasabb szinten folyhat a demográfiai tervezés, aminek persze nem csak pozitív oldala lehet. A hosszú távú trendek azonban még messzebb, szinte tudományos-fantasztikus mélységekbe-magasságokba vezetnek: ha megjelenik és elterjed egy újfajta virtuális szexualitáshoz szükséges technika, azzal teljesen szétválaszthatóvá válhat a szexuális örömszerzés és a társadalmi (biológiai) reprodukció, azaz a reprodukció még teljesebb ellenőrzése (is) megvalósulhat…

Az egyik legérdekesebb és már ma is kézzelfogható változás azonban a távgyógyítás megjelenése, azzal a kitétellel persze, hogy az intézményesített gyógyítás rengeteg esetben személyes kontaktust igényel, ami helyhez kötött. Így akárcsak az iskolák, a kórházak sem fognak teljesen eltűnni, a műtéteket például el kell végezni valahol… Viszont radikálisan csökkenthető az orvosnál töltött idő. A Nokia Mobil Információs Társadalom elképzelése például olyan (test)beépített mobil kommunikációs alapú berendezéssel számol, amely időről-időre elküldi a tulajdonos egészségügyi adatait a kijelölt orvosnak, aki csak akkor jelez vissza, ha azt a páciens kéri, vagy személyes találkozásra van szükség.

De, ha össze akarjuk foglalni a népesség szerkezetében és demográfiai jellemzőiben történő változást, akkor olyan új konfliktusokat is láthatunk kiemelkedni, amelyek arról biztosítanak bennünket, hogy a terület mozgásban marad és az állandó politikai csatározások középpontjából sem kerül ki. Már csak azért sem, mert a társadalomról demográfiai jellemzői mutatják meg, hogy mennyire életképes - nem csak gazdasági szempontból. Ezek a konfliktusok:

• bevándorlás-kivándorlás (multikulturalizmus, munkanélküliség, agyelszívás)…
• oktatási egyenlőtlenségek (tömeg- és elitoktatás szétválása, információs jártasság elsajátítása)
• fiatalok - öregek kapcsolata, hosszabb várható élettartam (tovább maradnak a fiatalok az oktatási rendszerben, és tovább dolgoznak az idősek nyugdíjazás előtt)
• egészségügyi ellátáshoz - így a távgyógyításhoz - való hozzáférés egyenlőtlenségei…

Az INFINIT Műhely keretén belül indított rovatban sorozatunk eme kilencedik darabja azt az alapvető változást írja le, amely során a világ egyidejűleg szekularizálódik, - azaz a vallási és tradicionális értékek meggyöngülnek -, míg ugyanekkor ugyanezen vallási értékek meg is erősödnek a vallási megújulás és az új vallásosság révén. Ugyanezt a kétirányú folyamatot tágabb szempontból írja le a világ ‘varázstalanításának’ fogalma. Ez a két folyamat párhuzamos a világi állam történelmi megjelenésével és megerősödésével is, a - nem csak politikai-gazdasági - racionalizálódási folyamattal, illetve a hagyományos értékek szerepének átértékelődésével.

Amikor trendeket próbálunk meg feltárni, amelyek meghatározzák a jelenünket és ezen keresztül a jövőnket is, akkor úgy járunk el, hogy egyes dolgokat felnagyítunk, másokat pedig lekicsinyítünk, majd egy ‘vonalzót’ fogunk a kezünkbe és a múlt egy pontjából a jelent érintve egyenest húzunk a jövőbe. Ezt nevezzük trendnek. Ilyen trendnek tekinthetjük a vallási értékek szerepének csökkenését a modern korban. Csakhogy mint minden trend felvázolásánál, itt is megfigyelhetjük, hogy nem minden jelenséget vagyunk képesek megmagyarázni a segítségével, ami az adott tárgykörbe tartozna...

A vallási és hagyományos értékek szerepének csökkenése egyszerre hat ugyanis egy ezzel ellentétes folyamattal, amely új vallásosságot hoz létre. A kétirányú folyamat eredményeként pedig valójában megkérdőjelezhető, hogy kevésbé lennénk vallásosak, vagy misztikumra hajlamosak, mint elődeink. A kérdés persze az, hogy az információ és a tudás felértékelődése mellett, a kommunikáció felfokozódásával, az új technikai eszközök elterjedésével hogyan változik meg hiedelemvilágunk és vallásunk? Nagyon sok ember számára ugyanis a legújabb berendezések ‘fekete dobozok’: valójában nem tudjuk, hogy pontosan milyen elven működik a legtöbb eszköz, mégis megbízunk bennük és használjuk őket. Tehát a minket körülvevő egyre tudományosabb (racionális) világ egyre több bizalmat és hitet igényel (ami irracionális, mert nem tervezhető, ellenőrizhető).

A világ varázstalanítása azt jelenti, hogy az ipari forradalmat követően az ember célul tűzte ki maga elé, hogy mindent racionálisan-tudományosan meg tudjon magyarázni, hogy mindent törvények és szabályok világába zárjon - ez tehát tágabb folyamatnak tekinthető, mint egyszerűen a vallási magyarázatok kizárólagosságának megkérdőjelezése. Ez a racionális gondolkodásmód bizonyos szempontból visszaszorította a hagyományos értékek és a vallási elképzelések szerepét is. Mára azonban az új technikai eszközökkel való tartósabb együttélés bebizonyította, hogy az ember mégiscsak képes arra, sőt igényli, hogy egyszerre több homogén, egymásnak ellentmondó világképpel rendelkezzen, amely képes alternatív magyarázatokat adni a világ jelenségeire. Így akár ugyanaz az ember egyszerre elfogadja a tudományos magyarázatot és a racionális tudományos világképet, a technikai környezetet, valamint ugyanakkor képes hinni az ennek ellentmondó tradicionális vallási elképzelésekben és magyarázatokban is.

A szekularizációs tendencia kétarcúságát jól jelzi az is, hogy az euroamerikai kultúrkörben - amely magáénak vallhatja az információs forradalmat - az életünk legfontosabb eseményei, mint mindig, napjainkban is vallásilag kötöttek: ilyen a születés, a házasság és a halál. De mindezen túl, mi sem jelzi jobban a vallás és a hit naprakészségét, mint a megújulásra való készség, azaz az új kommunikációs eszközök felhasználásának készsége minden korban: a nyomtatástól a televízión át, napjainkban az internetig. A televangelizmus, amely a TV-n keresztül közvetíti a vallási értékeket természetesen megjelent az interneten is, sőt át is alakult az ott szükséges kommunikációs igényeknek megfelelően. Korábbi Infinitekben többször foglalkoztunk vallási jellegű oldalak bemutatásával. A katolikus egyház például élen jár ebben a ‘megújulási’ folyamatban, a pápának saját home-page-e van, amelyen keresztül egyrészt kommunikálhat a hívekkel, másrészt viszont azt az üzenetértéket is eljuttatja a világhoz, hogy az Internet fontos dolog, olyan eszköz, amely nem ellentétes a vallási értékekkel.

A napjainkban ható globálizációs tendenciák további két vonással gazdagítják - az indusztriális korszakhoz képest - a világról alkotható vallásos képet. Ezek pedig az új vallásosság - így az annak köntösében jelentkező szekták elterjedése -, illetve a különböző világvallások napjainkban megfigyelhető egyre gyakoribb érintkezése, a különböző kultúrák találkozása révén, amit egyrészt a turizmus világméretűvé és tömegessé válása, másrészt a térhez kötöttség fontosságának elvesztése - virtuális találkozások megszaporodása - tesz lehetővé. Mindez ki is rajzolja számunkra a sokkal árnyaltabb trendeket a kiindulópontunkhoz képest: az Információs Korban a vallási tolerancia, a különböző értékek egymás mellett élese és a vallási kommunikáció és közösségek virtuálissá válása lehet a - nem csak vallásos - élet középpontjában, ami teljesen új vallásos gyakorlatot hozhat az ipari korszakéhoz képest.

Az ipari forradalomnak egyrészről egy nagyon fontos előfeltétele, másrészről egy óriási vívmánya, harmadrészt pedig a tragédiája volt, hogy az emberek életében megjelent a bürokratikus (köz)igazgatás. Előfeltétele volt az ipari forradalomnak, mivel ahhoz, hogy a különböző politikai lépéseket, gazdasági tranzakciókat… de akár a mindennapi életet hosszútávon is tervezni lehessen kiszámítható és független közigazgatásra volt szükség, amely, mivel törvényes alapon működik, garanciát nyújt, hogy hirtelen gyökeres és önkényes változásokra nem kerül sor. Másrészről óriási vívmánya volt a bürokratikus közigazgatás az ipari forradalomnak, mivel ez a kiszámíthatóság, az állam szolgáltató jellege állandóvá vált, keretet adott az emberi életnek a születési nyilvántartástól a halálozási statisztikákig. Ugyanakkor azonban ugyanennek a bürokratikus közigazgatásnak van árnyoldala is: amennyiben a közigazgatás nem szolgáltatás jellegű, akkor az ember akár a kafkai kastélyban is találhatja magát: kiismerhetetlen, merev, ‘bürokratikus’ eljárások között, ahol az élettől teljesen idegen szabályok közé szorítják az emberi együttélés sokszínű világát. Ez a bürokrácia kedvez például a totális állam térnyerésének is, ahol az ember és az emberélet csupán egy adattá degradálódik.

A jó közigazgatás - amely, mint minden utópia, a valóságban nem egészen így működik - (állam)polgárbarát, eset-centrikus, szolgáltatás jellegű, mégis kiszámítható, pontos, udvarias. Azonban az együttműködés hivatalban dolgozó és az ügyét intézni kívánó (állam)polgár között meghatározott szabályok keretei között zajlik, tehát előfordulhat, hogy az elintézni kívánt problémát már a kezdet kezdetén át kell fogalmazni kezelhető üggyé és ennél a tranzakciónál elvész az eset egyedisége, a bonyolult összefüggései. A szabályok alkalmazásánál nem feltétlenül veszik figyelembe mindezt. A cél tehát adott: a XXI-ik század modern, elektronikus közigazgatását olyanná kell átalakítani, ahol a hivatal jön az emberhez és nem fordítva. ‘Egyablakossá’, ahol minden fontos probléma egy helyen elintézhető, mégpedig egy virtuális helyen, hogy az embernek ne kelljen hivatalról hivatalra rohangálnia dolgai elintézése végett, hanem kényelmesen, a fenekén ülve egérkattintgatás mellett, a sorállást és az idegeskedést elkerülve tudjon problémáira orvosolást találni, vagy ha szükséges a hivatallal kommunikálni.

A legtöbbször az állammal közvetlenül a közigazgatás rendszerén keresztül találkozunk, államképünknek meghatározó eleme, hogy itt milyen viszony alakul ki közöttünk és a különböző hivatalok között. Ezek a hivatalok lényegében három szinten funkcionálhatnak:

• a leggyakoribb, hogy a lakóhelyünkön, a helyi önkormányzat vagy az országos hatáskörű intézmény helyi irodája-hivatala révén kell valamilyen problémánk végett eljárnunk. Azonban, mivel a legtöbb közigazgatási esetet az állam törvényei szabályozzák - és nem a helyben meghozott rendeletek - lényegében egy országos jellegű rendszer működéséről van szó.
• a második szint az országos. Ritkán fordul elő, hogy valaki közvetlenül a minisztériumokkal, vagy az országos intézményi központokkal kerüljön kapcsolatba, de természetesen nem kizárt. Mégis ez a szint adja a törvényi és intézményi keretet.
• a harmadik szint pedig a nemzetközi - globális. Itt is találkozunk intézményekkel, és nemzetközi jogszabályi kerettel is. Ezen a szinten nagyon ritkán tevékenykedhet magánember, de ez a nemzetközi világ egyre fontosabb lesz a globalizáció növekedésével.

Azt lehet trendként jósolni, hogy a közel-és távoljövőben ezen szintek közötti viszony alapvetően meg fog változni. A globalizáció növekedésével a nemzetállami szintű szabályozás egyre inkább igazodni lesz kénytelen a nemzetközi normákhoz és szabványokhoz, eljárási metódusokhoz. Hétköznapibb nyelven szólva: mi történik ha a virtuális térben gyengül a nemzetállami határok szerepe - például veszünk az interneten egy ‘külföldi’ terméket, amellyel nem vagyunk megelégedve és szeretnénk panasszal élni, hol tehetjük meg? Vagy ha munkát vállalunk - szintén a világháló közvetítésével - a Föld túlsó oldalán: hol kell adóznunk, milyen munkajog vonatkozik ránk, mik a jogaink és kötelességeink mint nemzetközi távmunkásoknak? - mindezeket a problémákat az egész világon közösen és egységesen kellene tudni orvosolni, csakhogy nem létezik működő, a mindennapi élet ilyen problémáit orvosolni képes nemzetközi közigazgatási rendszer. Persze korántsem biztos, hogy egyáltalán szükség lesz egy ilyen teljesen kiépített rendszerre. Amire szükség van, hogy bármilyen ügyes-bajos dolgát az (állam)polgár, fogyasztó orvosoltatni tudja, ha arra van igénye. Mint ahogy - a másik oldalról nézve - az állam, vagy a bármilyen intézmény kontaktusba tudjon kerülni a polgárral, ha szükséges. Ehhez pedig kiváló lehetőséget tud nyújtani az elektronikus demokrácia - erről fog szólni sorozatunk következő darabja, nem feledve a kérdés árnyoldalait sem.

Az emberiség történetében az ipari forradalom egybeesett a politikai forradalmakkal a középkort követően a történészek által ma újkornak nevezett korszakban. A kettős forradalmak jelentése, hogy egyrészről megváltozott a gazdaság jellege: ez az ipari forradalom, másrészt megváltozott az emberi együttélés politikai kerete: ez a politikai forradalom. Természetesen ez országonként eltérő módon és időben ment végbe, mintájának egyrészt az újkori Angliát, másrészt Franciaországot tekinthetjük.

Ha nagyot ugrunk előre a történelemben, akkor azt látjuk, hogy a demokráciák elterjedésének több hulláma volt: először az első világháborút követően, főleg (nyugat) Európára korlátozódva jelentek meg új demokráciák, majd a második világháborút követően a demokráciát további országokba exportálták. A legutóbbi, harmadik terjedési hullám a második évezred végére tehető, ez érintette hazánkat is.

Ez a demokrácia azonban intézményrendszerében további megújulás előtt áll: a tömegek ugyanis elidegenedtek a politikától, melyet nagyon jól mutat a politikai folyamatokban való részvétel többnyire igen alacsony volta, például a rendszeres időközönkénti választásban - mely a képviseleti demokrácia működésének elengedhetetlen intézménye. Hiszen ez szinte feleslegessé teszi az (állam)polgárt a választások közti időben. Az emberek azonban nem apolitikusak, ha felelősen és ténylegesen lehetőséget adnak az őket érintő döntésekbe való beleszólásra akkor konstruktívan közre tudnak működni a politikai folyamatokban.

A modern tömegdemokrácia válságának egyik kézenfekvő hosszútávú megoldási lehetősége az elektronikus demokrácia intézményrendszerének kimunkálása és elterjesztése lehetne. Ha a tömegek tolmácsolni tudnák akaratukat az új intézményeken keresztül, melyek közvetlen hozzáférést adhatnak a döntések hátterét adó információkhoz, akkor lehetőség nyílna egy nyíltabb, nagyobb részvételen alapuló modernebb, a közvetlen részvétel lehetőségét is felkínáló demokrácia megteremtésére. Csakhogy egyelőre az információs társadalom és informatika, internet világa a gazdasági globalizáció által diktált irányba fejlődik a sokszor lemaradó, el-elkéső politikai szabályozás keretein belül. Tehát egyelőre nem létezik az elektronikus demokrácia újonnan kimunkált intézményrendszere, amely olyan módon tudná garantálni az emberi szabadságjogokat, a hatalommegosztást, a képviseleti elvet, a törvényességet és a jogegyenlőséget, mint a mai alkotmányos alapon álló demokráciák. A teendő tehát, hogy a meglévő intézményrendszerre, annak fokozatos átalakításával olyan új politikai rendszert kell felépíteni, amely újra integrálja a tömegeket a politikába, de a demokrácia értékeit és szabadság-garanciáit, a kipróbált és bevált értékeket nem dobja félre, hiszen azok több évszázados társadalmi fejlődés eredményei.

Azonban gyakorlatilag az új elektronikus demokrácia napjainkban csak álom, még alaposan kimunkált és a társadalomban, a politikusok között széleskörűen illetve konszenzusosan elképzelt modell sem létezik, távol állunk tehát attól, hogy mindez hirtelen valósággá váljék. Viszont nem csak a koherens elméleti elgondolás hiányzik, hanem az erre épülni képes, de ehhez egyúttal alapot jelentő infrastruktúra elterjedése és teljesen természetessé válása is. Az infrastruktúrához ma például Magyarországom még mindég nagyon kevesen férnek hozzá, de a jóval fejlettebb országokban sincs teljeskörű hozzáférés az internethez. Ennek azonban az infrastuktúra hiánya csak az egyik oka, ugyanilyen fontosnak lehet tekinteni a megfelelő tudás-képesség (information skills), illetve az akarat hiányát. Ki várhatja el egy mindennapos megélhetési gondokkal küszködő családtól, hogy számítógépet és internetes hozzáférést vásároljon, sőt megtanulja kezelni viszonylag magas felhasználói szinten az új berendezéseket, és ami még fontosabb politikai-közigazgatási jellegű ügyintézést jelentő ügyes-bajos dolgait is azon keresztül intézze?

Azonban további kérdések is vannak, amelyek megválaszolása igencsak problematikus: kinek van ugyanis joga irányítani az új demokratizálási folyamatot? És kinek van rá gazdasági-politikia-kulturális etc. készsége-lehetősége? És kinek áll érdekében? Amint láttuk a sorozat egyes darabjaiban a nemzetállami keretekben megvalósult politikai demokráciák kezéből kicsúszik a kezdeményezés lehetősége, nem rendelkeznek a kellő rálátással és eszközökkel, hogy a globalizálódó folyamatokkal szemben nemzeti szinten vegyék fel a ‘harcot’. A gazdasági téren és a folyamatok szabályozásában a politika lépéshátrányban van, de egyáltalában, megkérdőjelezhető vezető szerepe az új együttélési életformák kereteinek kialakításában is. Az előttünk álló fejlődés igen képlékeny képet mutat tehát. Mégis, az ezredvégen sorra megjelent nemzeti politikai stratégiák arra mutatnak, hogy az államok külön-külön megpróbálják ezen fejlődési folyamatokat irányítani, de a nemzetközi összefogás jelei is megmutatkoznak, kontinensünkön például az Európai Uniós szabályozás kapcsán. Kérdéses persze, hogy hosszútávon ezek milyen hatással lesznek a demokratikus berendezés megújulására.

A sorozatban a következő fontosabb témákat és változási trendeket jártuk körül:

• az információs forradalmi változás általános irányvonalai (1999.10.07.)
• a városi életmód térnyerése, az életmód átalakulása (1999.10.14.)
• az elsődleges kisközösségek átalakuló szerepe (1999.10.21)
• a család funkcióváltozásai (1999.11.04.)
• a gyermekkor és a gyermekkori szocializáció alakváltozásai (1999.11.11.)
• az intézményesedő társadalom új működésmódja (1999.11.19.)
• a munka és szabadidő gyökeresen új viszonya (1999.11.26.)
• a gazdaságban tapasztalható munkamegosztás átalakulása (1999.12.02.)
• a legfontosabb demográfiai változások és hatásaik az emberi együttélésre (1999.12.09.)
• a vallás kétarcú megújulása (1999.12.16.)
• a közigazgatás lehetőségei és az átalakulás gátjai (2000.01.06.)
• az elektronikus demokrácia problematikája (2000.01.13.)

Olvasva a körüljárt témákat az embernek leginkább hiányérzete támad: és mi az, ami kimaradt? Kétségtelen, hogy ezek a témák leginkább az emberi együttélésre, a lágyabb kérdésekre helyezték a hangsúlyt és nagyon keveset szóltak igencsak alapvető változásokról, amelyek nem közvetlenül az életmód illetve az együttélés kérdéseihez kapcsolódnak. A legfontosabb ilyen a gazdaság világa, az ebben folyó változások önálló sorozatot érdemelnének. De ugyanígy egy technológiai-technikatörténeti sorozat is megállná a helyét ezen a fórumon. Az INFINIT alapvető céljának megfelelően azonban a társadalmi jellegű trendekkel foglalkozik, így a most végéhez érkező sorozat bár nem teljes, mégis alapját jelentheti az információs folyamat áttekintésének.

Ettől nagyobb ‘problémát’ jelent, hogy ezek a változási trendek ahogy haladunk előre az időben egyre inkább érvényüket veszítik. Az információs változások - de minden forradalmi változás - alapvető jellege ugyanis, hogy olyan új jelenségvilágok is megteremtődnek, amelyek bejósolása lehetetlen, vagy inkább a tudományos fantasztikus irodalom képzelőerejének a feladata. Ilyen önálló, de korábban bejósolhatatlan jelenségvilágként teremtődött meg és lett mára meghatározó az internet és a virtualitás világa, amelynek létezését száz vagy akár ötven évvel ezelőtt tudományos alapon nagyon nehéz lett volna elképzelni.

Tehát ha az ipari forradalmat az információs társadalom szempontjából nézzük a mögöttünk álló előző néhány száz év csak a kezdet volt, hiszen az információs forradalmi változások kezdetén állunk, napjainkban kezd gyökeresen átalakulni a tömegeknek is a mindennapi élete. A sorozat ezeknek a változásoknak kívánt a nyomába eredni.

Pintér Róbert, Pinter.Robert@ittk.bme.hu

A cikkek megjelentek az Információs Társadalom és Trendkutató Központ (ITTK) heti elektronikus hírlevelében: http://www.ittk.hu/infinit