Alapítvány a magyar távközlésért és felsőoktatásért

Veszelka Tamás - Z. Karvalics László

1. Az előre vezető út - Vízió 2020 (részletek)

Malajzia történelmi példáját nyújtja annak, miképpen lehet és kell ötvözni hosszú távú stratégiai elképzelésekben a hazai adottságokra és lehetőségekre épülő eredeti megoldásokat a világtrendekből következő adaptációs feladatokkal, és miképpen fordíthatóak "menet közben" a korkihívásnak még pontosabban megfelelő irányba a prioritások. A Malajzia információstratégiáját immár nemzetközileg is ismertté tevő információtechnológiai megaprojektek egy olyan "televényből" nőnek ki, amelyben az emberi erőforrás, az oktatás-ipar, az informatikai iparfejlesztés és az alkalmazási világok informatizálása olvad össze átfogó politikai programmá.

Ez az áttekintés a "honnan, hová, hogyan" kérdéseivel foglalkozik. Dokumentálni kívánja Malajzia információstratégiai útját, bemutatva a legfontosabb döntéseket, intézményeket és megoldásokat. Mivel nagy magyarázó erejű elemzések egyelőre még nemigen adhatóak, s ezek javarészt amúgyis a programok sikerének vagy kudarcának függvényében találják majd meg szempontjaikat, a kiadvány célja nem az alapos gazdasági-társadalmi vizsgálódás, hanem elsősorban az ismertetés: mutassuk be ennek a távoli országnak a miénkhez sokban hasonló kiinduló helyzetben megálmodott jövőképét, és ahol lehet, a megvalósítás tapasztalatait vonjuk be saját távlati tervezésünkbe.

A kitekintés kedvéért közöljük két fontos - sokak által "történelminek" tartott - miniszterelnöki beszéd legfontosabb részleteit is. "Dokumentumként" való bemutatásukat az indokolja, hogy a nagylélegzetű tanulmányokra, bizottsági jelentésekre, átfogó dokumentumcsomagokra épülő "nyugati" stratégiai tervezési modellel szemben a malajziai politikai kultúrának a kormányfő programadó beszédei jelentik a kiemelt fontosságú, igazodási pontot jelentő elemét. A beszédek révén belepillanthatunk a stratégiai gondolkodás műhelytitkaiba és értékvilágába, s megértjük azt is, miért fémjelzi azt a világ legtehetségesebb politikusai között számontartott Mahathir Mohamad. Az Olvasó valószínűleg nem furcsállja azt sem, hogy az adott témák iránt mélyebben érdeklődőket sok esetben Internetes forráshoz irányítjuk - a fentiek alapján az ellenkezője volna meglepő.

A szerzők végül köszönetet mondanak mindazoknak, akik nélkül a kiadvány nem (vagy nem így) jöhetett volna létre: M.Sundari (MIMOS), Charles Moreira (Star), Kusai Sándor, Szabó Sándor, Kiss László, Kiss György, Szabó Kata, Janda Zsuzsanna, Sharifah M. Alatas, Nyíri Pál, M.G.G. Pillai.

A századvég legfontosabb változás-irányait elemzők kórusában az egyik leghangosabb szólam a világgazdaság súlypontjának Dél-Kelet-Ázsiába helyeződését ismételgeti, miközben egyelőre alig hallani a változást nem hagyományos geopolitikai, hanem sajátos "asszimilációs térben" megragadók hangját. Pedig az IDRC (International Development Research Center) 1996-os jelentésében egyenesen azt állítja, hogy "a következő negyed században a világ jelenlegi tizenöt vezető gazdaságából kilenc(!) a fejlődő gazdaságok szintjére fog visszazuhanni az új kommunikációs közeghez szükséges tudások és know-how-k asszimilálási képességének hiányában" (Paquet-Sévigny,1997). Olyan kihívás ez, állítják sokan, mint a kereskedelmi útvonalak áthelyeződése egykoron a Földközi-tengerről az Atlanti-óceánra. Mivel azonban a meghatározó erőforrás "előállítható", a folyamat pedig - éppen a információtechnológia miatt - tértől függetlenül zajlik, van mód a "fősodorba kerülésre". Az esetleges sikerhez nemcsak a változ(tat)ásra való készség, hanem a reakcióidő is hozzájárulhat - aki idejében, helyes döntésekkel és szisztematikus aprómunkával kezdi meg célprogramjainak végrehajtását, az sokkal nagyobb eséllyel juthat el a kívánt változásokig. Ezért figyelik sok helyen lélegzetvisszafojtva Malajzia "modernizációs hadüzenetét" - vajon milyen eredménnyel jár az az ország, amelyet a hatvanas évek közepéig szinte csak kuriózumként volt jelen a nemzetközi gazdasági-politikai élet térképén, az azt követő két évtizedben sem igen vétette észre magát, aztán a kilencvenes évek elejére egycsapásra a figyelem középpontjába került. Egy ország, amelyben elevenen élnek még az 1974-es éhséglázadások emlékei, amelyben évtizedek óta kiemelt feladat az abszolút szegénység elleni küzdelem, ahol néha-néha ismeretlen járványok ütik fel a fejüket, amelynek dzsungel-vidékein szinte érintetlen kőkorszaki közösségek élnek, amelynek maláj többségét hosszú ideje a feudális időkre visszavezethető tudomány-és technikaellenesség jellemzi, s minderre ráadásul az iszlám politikai kultúrájának árnyéka vetül - s amely evvel együtt nem egyszerűen a felzárkózást, hanem az élvonalba kerülést tűzi ki célul, nos, arra valóban oda kell figyelni. A megértéshez azonban a megismerésen át vezet az út, s mivel a térség és benne Malajzia az újabb keletű érdeklődés ellenére is közismereti "fehér folt" a hazai közélet és közgondolkodás szinte valamennyi terepén, áttekintésünket egy rövid "országnévjeggyel" kell kezdenünk.

A 330 434 km2 területű Malajziát a Dél-kínai-tenger osztja két nagyobb egységre: a Maláj-félszigeten – Thaiföld és Szingapúr között – levő Nyugat-Malajziára és a tőle 600–650 km-re fekvő, Borneó (Kalimantan) szigetének északi felén elhelyezkedő Kelet-Malajziára. 13 szövetségi államából 11 a nyugati, a másik kettő – Sabah és Sarawak – a keleti országrészben található. Egészen közel fekszik az Egyenlítőhöz, felszínének nagyobb részét sűrű dzsungelekkel borított hegyek alkotják, sík területei a tengerpart mellett húzódnak. Éghajlata egyenletesen forró és nedves egyenlítői, az átlaghőmérséklet 26–27 oC körül alakul.

A Maláj-félsziget kedvező földrajzi helyzete már az időszámításunk szerinti első évszázadokban indiai és kínai kereskedőket vonzott. A széttagolt politikai egységekben elterjedt hindu-buddhista befolyást 1400-ra az uralkodó vallássá lett iszlám váltotta fel, hogy a 16. századtól kezdve megérkezzenek az európai kereskedők és a gyarmatosítók. A terület először a portugálok, majd a hollandok, 1824-től pedig – 130 évig – a britek uralma alá került. Mivel a gazdaság szűk keresztmetszetét nem a föld, hanem a munkaerő képezte, a világgazdaságba betagolt maláj területeken elsősorban a tőkésként és munkásként egyaránt érkező betelepülő kínaiak kezébe kerültek a nagyüzemi termelés ill. az ültetvénygazdálkodás, valamint a kereskedelem kulcs-pozíciói, megalapozva egy hosszú és váltakozó eszközökkel a mai napig tartó etnikai konfliktust (Árva, 1990).

A maláj nemzeti öntudat az 1930-as években kezdett ébredezni, majd a II. világháború utáni, egyre súlyosbodó belpolitikai helyzet vezetett 1957-ben a Maláj Államszövetség mint független szövetségi monarchia kikiáltásáig. Az új állam a Brit Nemzetközösség tagja lett. 1963-ban Szingapúr, Sabah és Sarawak is csatlakozott, majd 1965-ben Szingapúr távozásával jött létre a mai, soknemzetiségű Malajzia. Lakosainak száma mostanra meghaladja a 20 milliót – 62 %-ban malájok, 29 %-ban kínaiak, 8 %-ban indiaiak lakják. Az államvallás a mohamedán, de garantálják a vallásszabadságot, így számos buddhista, taoista, hindu és keresztény él az országban. A lakosság fele beszéli az angol nyelvet. Ahogy Malajzia 1957-ben békés tárgyalások útján nyerte el függetlenségét, az azóta eltelt közel négy évtizedben is hagyományossá vált az állandó konszezusra törekvés. A parlamentben kétharmados többséggel rendelkező kormányzó koalícióban, a Nemzeti Frontban (ennek legerősebb kormánypártja a United Malays National Organization – UMNO), minden nemzetiség képviselteti magát. Ez az ország számára politikai stabilitást garantál, amely a térségben ill. az iszlám világban mindenképpen szokatlan szervezeti és működési gyakorlattal párosulva példa-értékű demokrácia-modellt mutat fel és kínál.

Malajzia ma a Brunei, Indonézia, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Szingapúr és Vietnam alkotta Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének egyre erősebb tagja, s gazdasági helyzetét jól érzékeltetik az 1993-95-ös időszakra érvényes 1.ábra mutatói (amelyek mellett - összehasonlításképpen - Magyarország hasonló adatait is feltüntettük).

1.ábra

Malajzia gazdasága, amely korábban alapvetően "duális szerkezetű" volt (Árva,1990) - vagyis az ón-és kaucsuktermelésen keresztül integrálódott a világpiacba, miközben vidéken javarészt önellátó naturálgazdálkodást folytattak a parasztok - a 60-as évek közepén kezdte meg meredek felemelkedését. A legfontosabb nyersanyagok (ón, vasérc, bauxit, kaucsuk, pálmaolaj) világpiaci árának ingadozása miatt egyre nagyobb súlyt helyeztek a feldolgozóipar fejlesztésére (textilipar, élelmiszeripar, gumiipar, kőolaj-feldolgozás, gépgyártás). Később, a 70-es évek második felében, illetve a 80-as években a gazdasági növeledés motorjává az importhelyettesítő gazdaságfejlesztés lassú visszaszorítása és az exportorientált gazdaságpolitikára való átállás lett, a nyolcvanas lévek második felétől az állami beavatkozás fokozatos csökkentésével. A nyolcvanas évek gazdasági liberalizációja, a privatizáció, a külföldi tőkebeáramlás a magánbefektetések számának hatalmas növekedését hozta, s az évtized végén útjára indult a "maláj gazdasági csoda": hét éven keresztül évi 8 % feletti GDP-növekedés, teljes foglalkoztatottság, alacsony infláció, 81,7 milliárd ringgit (32,7 milliárd dollár) nemzetközi valutatartalék, alacsony adósságállomány, egyensúlyban levő költségvetés jelentős többlettel. A "futottak még" kategóriából így lépett Malajzia a képzelt dobogóra, mint a 19. legnagyobb kereskedelmet lebonyolító és (az OECD-n kívüli) 3. legversenyképesebb nemzet.

Már az európai behatolás idején is azok a mesztic közösségek voltak a legversenyképesebbek, amelyek a két kultúra közti közvetítőként újszerű ismeret-tudás-és attitűd-együttessel vetették bele magukat a regionális kereskedelembe (Andaya,1992). E mellé lépett a bevándorló kínai kisebbség tradicionális értékrendszere: a kínai állam szorításából kiszakadt kínaiaknál az új országban a szorgalom, a takarékosság, az előbbrejutás értékei kerültek előtérbe. Amint ezek ez értékek felmutatható piaci értékekkel lettek mérhetőek, természetszerűleg indult meg a nem-kínai népesség oktatási-képzettségi színvonalának emelésére ill. vállalkozói mentalitásának kifejlesztésére irányuló törekvés, amely politikai programmá is növekedett a maláj etnikum protekcionista támogatását célul kitűző "bumiputra" mozgalom formájában. Mivel a kezdeti időszak konfliktusai után a 70-es évek elején kötött "történelmi kompromisszummal" (Árva, 1990) az országot alkotó népcsoportok a kooperáció felé mozdultak el, csak az alkalmas időpontra "kellett várni", hogy az informatikai-és tudáspiac szinte a teljes ázsiai térségre kinyissa az ablakokat. (Például a mai malajziai multimédia-termékek gond nélküli honosításával India, Kína és Indonézia közvetlenül elérhető, miközben a magasan képzett szakember-import fő forrása továbbra is India).

Ezen a talajon, a függetlenné válás óta következetesen alkalmazott 5 éves tervek stratégiai fegyelmével és az első gazdasági sikerek által megtermelt lehetőségek birtokában a 90-es évek elején nyílt meg az út a merészebb gazdasági-társadalmi célok megfogalmazására. A fordulat egy programadó eseményhez, az országot miniszterelnökként 1981 óta vezető (a kormányban a kulcsfontosságú művelődési tárca irányítójaként már 1974 óta jelen lévő) politikus, Yba Datuk Seri Dr. Mahathir Mohamad "The Way Forward" című, később Vision 2020 néven elhíresült 1991-es beszédéhez kötődik. A "fejlett" státusz elérésének távlati célját megfogalmazó átfogó program (amelynek kulcsrészleteit a Függelékben közöljük) a "világszintre" ugrásra nem elsősorban gazdasági, hanem politikai, társadalmi és szellemi-kulturális feladatként tekint. A 9 pontban összefoglalt feladategyüttes darabjai közül kiemelkednek az egyenrangú, magabiztos polgárok egységes társadalmának kialakítására, a vállalkozásokra épülő, dinamikusan fejlődő és gyorsan alkalmazkodni képes gazdaságra, a szakképzett, termelékeny, vállalkozó szellemű és minőségre törekvő, a legújabb technológiát mindig alkalmazni képes munkaerő biztosítására vonatkozó célkitűzések, de a beszéd legkonkrétabb és legfontosabb mozzanata a fejlődés alapjaként megjelölt stratégiai cél, a tudásalapú, “információgazdag” társadalom elérése.

Kritikusai "hagymázas álomnak", egy karizmatikus politikus (1996-ban az Asiaweek c. folyóirat felmérése szerint Mahathir Ázsia 2. legerősebb embere) aránytévesztésének tartják a Vision 2020-at - nem törődve avval, hogy az információtechnika forradalma nyomán felgyorsult világban a különösen hosszú távú, átfogó célokat megfogalmazó tervezési gyakorlat sokkal adekvátabbnak bizonyul, mint bármely más megoldás. A "vízió" létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint a beszéd nyomán megformált hatodik ötéves terv, amelynek időszaka (1991–1995) alatt a távlati célnak megfelelően megindult az alapvető információtechnikai (IT) infrastruktúra továbbfejlesztése, illetve az IT-nek a gazdaság és társadalom szolgálatába állítása. Az 1996–2000-re szóló hetedik ötéves terv pedig már egyenesen az IT kiemelt fontosságára épít, a hatékonyság, a produktivitás és a versenyképesség növelését a malajziai modernizáció kulcsának tartva. A vízióból a világtendenciáknak megfelelően politikai célprogram lett, amely a legfejlettebb országok politikai tervezésének az 1990-es évek elején megjelenő új minőségébe, az "információstratégiába" (information strategy) torkollott bele.

Az információstratégiát az különbözteti meg elődeitől, hogy kiemeli szektor-szerepéből az információs közmű (information infrastructure) fejlesztését, a társadalom egyes alrendszereinek informatizálását (informatization), az információs iparfejlesztési politikát (IT-industry policy), s ezeket összeolvasztva egységes kiindulási alapot teremt a távlati tervezéshez, a korábbi "mellérendelő" viszony után most már központi szereplőként saját céljaihoz és feladataihoz igazítva az oktatáspolitika, a távközlésfejlesztés, a tudománypolitika és az emberi erőforrás-gazdálkodás jelentős metszeteit.

Az információstratégia kiformálásának tényével Malajzia felzárkózott a térségben már jóideje "információs társadalomban" gondolkodó országokhoz: az úttörő Japánhoz, az "intelligens sziget" álmát 1991-ben formába öntő Szingapurhoz és az állami tervezési struktúrákat az információs társadalom "promóciójának" céljára átalakító Dél-Koreához. A megvalósítás módjával, tempójával és eszközrendszerével azonban sokaknak meglepetést okozott - a következő fejezetben ennek a folyamatnak a legfontosabb intézményi és tartalmi vonatkozásait tekintjük át.

A második fázis az IT jelentőségének tudatosulása és erősödése volt, a 70-es évek közepétől már lényeges funkciókat kezdtek rábízni a számítógépekre. Beszerzésük és hasznosításuk irányítására több központosított állami bizottságot állítottak fel: Inter-Agency Sub-Committee on Automatic Data Processing and Development Administration (IASCADP), National Automatic Data Processing Council (NADPC), Automatic Data Processing Committee (ADPC). Mindevvel együtt a számítógépesítés még szinte kizárólag az állami szervezetekre korlátozódott, a köz-szféráig nem jutott el, sőt Han (1994) szerint a bizottságok komoly szakértelem-hiánnyal is küzdöttek.

A 80-as évekkel beköszöntő harmadik fázisban indultak meg a számítógépesítésre orientált tudatos nemzeti politika előkészületei. A Miniszterelnöki Hivatal tervező részlege, a Malaysian Administrative Modernization and Management Planning Unit (MAMPU) kezdeményezésére 1985-ben létrejött az a magas szintű kormánybizottság, (National Committee on Data Processing, NCDP) amelynek miniszteri vezetése kellő hatékonyságot ígért - a támogató erő azonban elfogyott, a titkárság legyengült, és ismét előkerült a kellő szakértelem hiánya. Az 1988-ban életre hívott konzultatív testületben - National Consultative Committee on IT (NCCIT) - azonban már helyet kaptak a magánszféra képviselői is, akik sürgették a politikai programok kidolgozását. A probléma igazából ekkorra "érett meg", hiszen a 80-as évek elejétől kezdtek elterjedni a tömegalkalmazások, elsősorban a személyi számítógépek és a szövegszerkesztő programok megjelenésével. A NCDP 1989-ben időszerűnek látta a nemezeti informatikai politika formába öntését elvégző célbizottság felállítását, de hiába hívtak külföldi szakértőket, hiába állt fel hat albizottság, a legmagasabb szintű cél-megfogalmazás és figyelem nélkül a szükséges lépések megtétele reménytelennek bizonyult (Han,1994).

Az átfogó nemzeti informatikai politika hiányában egyes vállalati vezetők és más döntéshozók, akik már tisztában voltak az informatikának a társadalom és az egyes intézmények átalakulásában betöltött szerepével, külön-külön kezdtek saját területükön stratégiai célkitűzéseket meghatározni. Ezek az alulról felfelé (bottom-up) induló próbálkozások azonban rengeteg problémát szültek, rámutattak az IT terület gyenge koordinációjára és a felülről lefelé (top-down) haladó megközelítés szükségességére. Elkerülhetetlen volt az átlépés a 90-es évekl elejének negyedik fázisába, amelyben az információtechnológia a nemzeti döntéshozó folyamatok fő résztvevőjévé vált azáltal, hogy az információtechnológiára immár stratégiai szándékkal építenek a kormányzati tervezőmunkában. Az 1990-es Action Plan for Industrial Technology Development (Ipari technológiai fejlesztés akcióterve) már tartalmazta a mikroelektronika és az információtechnológia kiemelt stratégiai fontosságát, de a kormányfő Vízió 2020-áig továbbra is hiányzott a kellő súlyú politikai támogatás. A beszéd elhangzása után rögvest megindult a törekvés a távlati céloknak az IT különböző területeire való alkalmazására, és bár a kilencvenes évek elején igen gyenge kapcsolat volt az IT-színpad számos szereplője között, az érdekcsoportok jól körülhatárolhatóvá válásával mégiscsak körvonalazódhattak a reménybeli IT-részprogramok. A mindinkább sürgetett három kiemelt feladatból (IT-Vízió, IT-Stratégia, IT-Testület) először az utóbbit sikerült teljesíteni. Az informatikai politika nagy hatáskörrel rendelkező koordinációs tanácsát National Information Technology Council (NITC) néven 1995 januárjában állították fel. Az előkészítés javarészt a Miniszterelnöki Hivatal által 1985-ben alapított kutatóintézet, a MIMOS (Malaysian Institute of Microelectronic Systems) szakértő-gárdájára és annak vezetőjére, Tengku Mohd Azzman Shariffadeenre hárult. A MIMOS egyik részlege a későbbiekben az NITC Titkárságaként, Shariffadeen pedig az IT-politika vezető "törvényhozójaként" és teoretikusaként folytatta működését.

Az NITC Shariffadeen 1994-es akcióterve (Strategic Planning and Management of Information Technology in Malaysia) alapján, a szükséges lépéseket "7 stratégiai teendő" köré csoportosítva kezdte meg működését.

A felsőbb szintű koordináció szükséges minden, az IT által érintett területen, legyen az ipari fejlesztés, szolgáltató szektor, nemzeti távközlésfejlesztési politika és ütemterv (National Telecommunications Policy and Master Plan), infrastruktúra-fejlesztés, humán erőforrások fejlesztése, tudományos és technológiai fejlesztések. Az összehangoltság különösen fontos ahhoz, hogy Malajzia a régió központja lehessen a telekommunikáció, az üzleti és kereskedelmi szolgáltatások, a számítógépipar, az információs ipar és az oktatás területén.

A Vízió 2020 "részterületeként" készüljön az informatikában rejlő lehetőségeket számbavevő IT-Vízió, amely az ember szellemi és megismerő kapacitásának növeléséből indul ki és az IT-nek a szervezetek és a társadalom átalakításában betöltött szerepére ill. az emberi és társadalmi értékekre gyakorolt hatására épít. A program tudatában van annak, hogy a nemzeti IT akcióterv – a gyors informatikai fejlődés következtében – nem őrizheti meg teljesen érvényességét 2020-ig, (japán mintára) valószínűleg mindig hozzá kell majd igazítani az aktuális folyamatokhoz.

Az IT infrastruktúrát nemcsak a számítógépek és a telekommunikációs hálózatok jelentik, hanem az azokon működő adatbázisok és informatikai szolgáltatások is - mindkét oldalnak azonos hangsúlyt kell kapna. Van honnan felfelé kapaszkodni: az egy főre eső számítógépes kiadások még mindig alacsonyaknak mondhatók, 100 főre csak 13 telefonvonal jut, a vidék helyzete korlátozott sávszélességgel, gyengének mondható minőséggel és megbízhatósággal jellemezhető. Javulást a távközlés liberalizációja és a verseny bevezetése hozhat, sokat segíthet a magánszféra aktívabb bekapcsolódása.

6. Szervezeti átalakítások kezdeményezése és elősegítése

A változó környezeti-és munkafeltételek elkerülhetetlenné teszik a szervezetek struktúrájának átalakítását, függetlenül attól, hogy köz-, magán- vagy más társadalmi intézmények. A kormányzatnak kezdeményező és ösztönző szerepet kell vállalnia, mivel a remélt folyamatok a gazdaság egészére hatnak és meglehetősen tőkeigényes beruházásokról van szó. A közszférában nagyszabású programokat kell indítani, a jövő nagyszabású terveinek prototípusai pedig az “intelligens” városok és munkakörnyezeteket kialakításával jöhetnek létre.

7. Egyensúly a technikai és társadalmi erőfeszítések között

A korábban bevezetett új technikák egyikéről sem volt elmondható, hogy csupán előnyös tulajdonságai voltak, és ez igaz az IT-re is. Az információtechnológia alkalmazásából a társadalmi folyamatokkal összhangban kell a lehető legtöbb hasznot nyerni. Pillanatnyilag a technikai erőfeszítések mindenek felett levőnek tűnnek, a termékfejlesztéseknél inkább az aktuális előnyök, mint a jövő figyelembevétele dominál. A technikai fejlődés és a szervezeti és társadalmi átalakulás jól kidolgozott programja között a megfelelő tájékoztatás teremthet egyensúlyt. Az alapvető feladat tehát a technikaértékelés-és előrejelzés. Társadalmi prognózisokkal ill. a szervezeti és vezetési átalakításokról szóló tanulmányok segíthetik az IT területén az egyensúlyt szem előtt tartó szemlélet megszületését, hogy a döntéseket még megfontoltabban, a hosszú távú célok szem előtt tartásával lehessen meghozni.

- a Vision 2020 alapján azon fő területek feltérképezése, melyeken nagy

- IT programok és projektek hatékony megvalósításának ellenőrzése és értékelése

- az IT területén a humán erőforrások fejlesztésének és gyarapodásának támogatása és koordinálása

- az informatika népszerűsítése, használatának és fejlesztésének ösztönzése a társadalom minden szintjén, a szervezetek és az egyének teljesítményének növelése céljából

- a kormány által jóváhagyott akciótervek megvalósításának ellenőrzése

Az NITC - amelyet az 1980-as években meghirdetett és azóta már más területeken sikeres Malaysia Incorporated-politika (“Malajzia Részvénytársaság”, azaz együttműködő köz- és magánszféra) szellemében hoztak létre - végülis a "kormány IT-tanácsadó szervezete" szerepkört harcolta ki magának, súlyát az adja, hogy elnöke a mindenkori miniszterelnök. Titkársága a MIMOS IT-Fejlesztési Részlege, titkára a MIMOS vezérigazgatója. További 26 tagjának felét a közszféra, másik felét a magánszféra adja – a távközlési és informatikai ipar mellett az oktatás és a honvédelem képviselteti magát benne. Az IT-Fejlesztési Részleg – az NITC titkárságaként – olyan informatikai stratégiával kapcsolatos anyagokat gyűjt és dolgoz fel, melyeket Malajziának, illetve az NITC-nek hasznosítania lehet. Foglalkozik továbbá a multimédia területén szükséges törvények kidolgozásával, és más országok hasonló tevékenységének elemzésével.

2.ábra Az NITC felépítése

Az NITC "segédcsapatai" közül az informatikai iparfejlesztésben egy hatóság - Malaysian Industrial Development Authority (MIDA) - és egy számos szervezetet tömörítő szakmai szövetség - Association of the Computer Industry Malaysia (Pikom) - érdemel említést. A Pikom az IT ipari szektor 80%-át lefedi és a malajziai számítógépipar képviselőjeként a nemzetközi szervezetekkel, helyi és külföldi cégekkel tart kapcsolatot, támogatja a technológiatranszfert, tanácsokat ad a kormánynak (de egyúttal érdekképviseleti szervként is fellép, - ha kell - vele szemben). Az IT-szakemberek non-profit szervezete, a Malaysian National Computer Confederation (MNCC) a megfelelő tudások birtokosaként és referenciaanyagok készítőjeként támogatja a kormány törekvéseit. Az információs kérdésekre "szakosodott" két tárca közül a Postai és Távközlési Minisztérium gondozza a távközléspolitikát, a neve alapján sokat ígérő Információs Minisztériumnak azonban (az Internettel kapcsolatos rendszabályok kivételével) nincs "jogosítványa" az IT-kérdésekben, feladata inkább a tájékoztatáspolitika, a műsorszórás és a kormány-PR.

1995-ös megalakulása után az NITC hozzákezdett feladatainak végrehajtásához. Elősegítette az információs infrastruktúra gyorsított kiépítését és új lendületet adott az informatikai iparfejlesztésnek (eredményeit ld. a következő, 3. fejezetben). A társadalom egyes területein (hat témakörben életrehívott különbizottságai - Task Force on Demonstrator Applications - segítségével) hozzájárult a legkorszerűbb alkalmazási világok elterjedéséhez (ezt a 4. fejezetben mutatjuk be), s kezdeményező szerepet vállalt a malajziai specialitásként elindított informatikai óriásprojektek elindításában (részletesen ld. az 5. fejezetet.)

Az NITC folyamatosan tartja a kapcsolatot a köz- és magánszféra IT szereplőivel - ennek legjobb fórumai a konferenciák. Malajziában az NITC közreműködésével 1994 óta rengeteg színvonalas, szakmai kiállítással egybekötött nemzetközi IT-konferenciát tartottak (International Conference on Information Technology 1994, Infotech 95 és 96, Multimedia Asia 96 stb.). Ezek egyikén, az 1996. december 18 és 20 között rendezett, már címében is sokat mondó Infotech 96-on (Towards a Knowledge Society – Creating The Environment For Change. A tudás társadalma felé – A változások feltételeinek megteremtése), öt évvel a Vision 2020 után mondta el azt a megnyitó beszédet Mahathir miniszterelnök, amely a régóta hiányolt IT-Vízió szerepét töltötte be, s amely kiegészülve a rá rövid időre napvilágot látó Nemzeti IT-Akciótervvel (National IT Agenda) feltette a pontot az NITC addigi tevékenységére.

Az IT-Vízióként értelmezhető szöveg hűen tükrözi azt a változást, amely az 1991 (A Vision 2020) óta eltelt időben végbement a világban, és dícséri a stratégiai iránytű bátor elmozgatásását. Hat évvel ezelőtt ugyanis még úgy tűnt, a központi kérdés az információtechnológia eszközvilágának minél hatékonyabb alkalmazása az élet különböző területein, noha már akkor is felismerték, hogy az ország fejlődésének és jövőbeni erejének alapvető meghatározói a hagyományos termelési tényezők (a föld, a munka, a tőke, a vállalkozások) mellett az erőforrásként felfogott információ és tudás. Ezek egyúttal a gazdasági verseny új eszközei is, mivel az emberi tudás és alkotókészség fokozottabb kihasználása egyre inkább átveszi a hagyományos erőforrások helyét. Ennek a gondolatmenetnek az oldalvizén az IT-Vízió központi kategóriájává, a malajziai információs társadalom-koncepció legfontosabb elemévé a tudás és annak különböző alakváltozatai kerültek. A fejlettséget a "tudás-központú társadalom" (knowledge-based society) jelenti, a tudásbirtoklás és alkalmazás (ownership and application of knowledge) újfajta tulajdoni szerkezethez vezet, az átalakulás vezetői a tudásmunkások (knowledge workers), a multimédia-alapú megaprojekt nem más, mint a tudásipar (knowledge industry) "harmadik hulláma". A tudás-alapú társadalom azonban a miniszterelnöki frazeológia szerint időben az információs társadalmat követő kategória, ám nem végállomás, hanem átvezető szakasz a legfőbb társadalmi cél-állapot, a "Polgári Társadalom" (Civil Society) felé vezető úton. S noha társadalomelméletileg ez a kategóriarendszer ebben a szerkezetben több, mint pontatlan, üzenete figyelemre méltó és módszertanilag feltűnő. Az IT-Vízió ugyanis csak eszköz a jövőt az egyénben, emberi képességekben, életminőségben mérő és gondoskodó, érett, toleráns társadalomra formálni kívánó politikai stratégiának. Az informatizálásnak voltaképpen erről kell szólnia, s az összes konkrét projektnek valahogyan ide kell vezetnie. Ahhoz azonban, hogy ezen az úton valóban járni lehessen, meg kell építeni az elvi lehetőségeket valóságos közelségbe hozó "információs közműveket". De ki és hogyan tegye?

Malajzia vezető távközlési szolgáltatója, a Telekom Malaysia a Vision 2020 részeként már 2005-re fejlett távközlési infrastruktúrát kíván kiépíteni. A Telecommunications Vision 2005-nek négy fő célkitűzése van:

1. Az 1995-ös 15,7-ről 40–45-re kell emelni a 100 főre jutó telefonvonalak számát.

3. Több hozzáadott-értékű informatikai szolgáltatás, például országos digitális távközlési hálózatok (ISDN) létesítése, 2010-ig minden háztartásba való bevezetése

4. Az ország két részét összekötő, hatékony és átfogó optikai kábelhálózatot kiépítése

A legkorszerűbb távközlési megoldások lehetővé teszik az otthonról végzett távmunkát (teleworking), a videotextes és más információs és interaktív szolgáltatásokat, módot nyújt videokonferenciára (a nagyvárosokban - Kuala Lumpur, Penang, Johor Bahru, Kuantan, Kuching, Kota Kinabalu - már létesítettek is nyilvános videokonferencia- központokat). A jelenlegi celluláris mobiltelefonok rendszerét a személyi kommunikációs hálózat (PCN) fogja felváltani, amely könnyú zsebtelefonok használatát teszi lehetővé otthon, a munkahelyen és bárhol a világban. A videofon segítségével a beszélgetésen túl láthatjuk is a másik felet.

Mindez hamarosan valósággá válhat: 1996-ban a Telekom Malaysia számos új szárazföldi vonal mellett kiépített két, egyenként 2  5 gigabit/s átvitelű tengeralatti optikai kábelhálózatot, amelyek az ország két részét kötik össze – Mersing és Kuching, illetve Kuantan és Kota Kinabalu városok között.

A világtrendeknek megfelelően Malajziában 1998-ban várható az új távlatokat nyitó interaktív média megjelenése, mely magában foglalja az interaktív televíziózás (video-on-demand), az elektronikus bevásárlás, az otthoni bankműveletek (tele-banking), a telekonferencia és más szolgáltatások lehetőségét. Ezek a szolgáltatások üvegszálas kábelen keresztül lesznek elérhetők: az 1995 végén kialakított 4700 km-es optikai hálózathoz 1996-ban csatlakoztak a kereskedelmi és kormányzati épületek, a háztartások 1998-tól kapcsolódhatnak majd rá.

Malajziában a Time Telecommunications a multimédia alkalmazások kifejlesztésének úttörője. Ezekben a hónapokban építi dokumentumfilmekből, szórakoztató programokból és nyelvleckékből álló videokönyvtárát, mely egy-két éven belül készen áll a szimultán igénybevételre. A jövő kulcsfogalmai pedig: modern újságok, egyéni ízlés szerint kialakított on-line kiadványok, virtuális valóság, 500 TV-csatornás választék stb. És természetesen minden információs szupersztráda előfutára, az Internet, a legdinamikusabban növekvő médium.

1996 elejéig Malajziában csak egyetlen globális on-line szolgáltatón, a MIMOS működtette Joint Advanced Research Integrated Networking (JARING) nevű számítógép-hálózaton keresztül lehetett az Internet-világra kapcsolódni. Más Internet gateway-t sokáig nem is terveztek, arra hivatkozva, hogy a JARING minden szolgáltatást nyújtani tud, másrészt a kormányzati kontroll szükségességét figyelembe véve egy új nagy hálózat megjelenése új reguláció bevezetését sürgetné. 1996 folyamán azonban liberalizálódási folyamatok indultak el a malajziai Internet-világban is. Az ügyfélszolgáltatások javítása érdekében nyolc "Jaring access service provider" (JARING-elérést nyújtó szolgáltató) vette át a MIMOS-tól az ügyfélszolgáltatásokat-és kapcsolatokat, a MIMOS pedig a JARING fizikai és technikai infrastruktúráját tartja a továbbiakban fenn. A kormány engedélyét megszerző Telekom Malajzia pedig második hálózat- és Internet-szolgáltatóvá lépett elő. Sokáig gondot okozott a JARING-csomópontok elérése csúcsidőben, a lassú adatátvitelhez kifogásolható vonalminőség és magas előfizetési díjak társultak. Az immár egészséges versenyben álló szolgáltatók tehát bősz vonalkiépítésbe kezdtek. A MIMOS 1996 második felében egy 45 megabit/s átvitelű vonalat vezetett az Egyesült Államokba, amit a tervek alapján továbbiak követnek. A Telekom újabb és újabb optikai kábelhálózatokat helyez üzembe (köztük egy 662 megabit/s átvitelű multimédia hálózatot is), s óriási összegeket fordít hálózati csomópontok kiépítésére. Malajzia vezető távközlési szolgáltatójaként tervezi azt is, hogy helyi telefonhívásoknak megfelelő díjrendszert vezet be az Internet felhasználói számára. így tovább bővelhetne a jelenleg mintegy 70 000-es malajziai Internet-tábor (35 000 Telekom- és 30–40 000 JARING-előfizető). A fenti problémák dacára már 1995-ben havi 22 %-os volt a növekedési ütem, és az előrejelzések szerint 1997–98-ban a malajziai Internet-előfizetők (nem csupán a használók!) száma meg fogja haladni a félmilliót.

A kormányzat nagy jelentőséget tulajdonít az Internetnek. Az elérhető előnyöket hangsúlyozva folyamatosan buzdítják a különböző szervezeteket, vállalatokat, a gazdasági társaságoktól a sportszervezetekig, hogy nyissanak saját WWW-honlapot, kapcsolódjanak be ebbe az új világba. A felhívások nem maradnak hatástalanok, sorra jelennek meg a Web-oldalak A gombamód szaporodó (Internet-hozzáférést biztosító) "kiberkávéházak" megjelenésétől az elektronikus reklámozás terjedéséig egyre több minden mutat arra, hogy Malajziában rendkívüli gyorsasággal honosodik meg a hálózati kultúra.

A MIMOS és a Beta Interacive Services 1995. október–novemberében készített egy felmérést a malajziai Internet-felhasználókról, mely szerint az átlagos “user” 30 éves, egyetemet végzett, 25 000 ringgitet (10 000 dollár) meghaladó éves jövedelemmel rendelkező, Kuala Lumpurban vagy környékén élő férfi, aki otthonról kapcsolódik a világhálózatra.

A kormány sem csak prédikál, hanem példát is mutat Internet-használatból. 1996 januárjában Mahathir miniszterelnök kb. 10 perces interaktív beszélgetést folytatott a palesztinok vezetőjével, Jasszer Arafattal és a Fülöp-szigeteki elnökkel, Fidel Ramosszal. A kormányfő többször intézett felhívást az Interneten Bosznia ügyében is, humanitárius segítségre és az újjáépítésben való részvételre buzdítva. De a politikai pártok és csoportosulások is egymás után jelennek meg a World Wide Web-en, rajta van már az összes felsőoktatási intézmény is, a Közoktatási Minisztérium pedig kidolgozott egy programot a közép- és általános iskolák csatlakoztatására is. Első lépésként 50 iskolát választottak ki, ezeket 1998-tól 60 további fogja követni, a végső cél az ország összes iskolájának Interneten való megjelenése.

Az Internet kormányzati kontrollja nem olyan erős, mint pl. Szingapurban. Alapvetően nem is politikai természetű, hanem - elsősorban a bigott muszlimokra való tekintettel - a "morálisan kifogásolható anyagok" ellen emel szót és lép fel a tanulók védelmében. A levelezőcsoportokon élénk viták folynak, az alt.soc.malaysia című lista hozzászólói például az írott sajtónál jóval merészebbek, a kibervándor pezsgő hálózati közélet talál, és Malajzia túl van már az első, pusztán az Interneten megjelent közlemény miatt indított sajtóperén is. (A malajziai sajtó ezzel együtt is rossz minősítést kapott a Freedom House legutóbbi felmérésében - nem szabad -, többek között az Internet-cenzúrázási törekvések felerősödése miatt.)

A 80-as évek elején egy ideig úgy tűnt, hogy a koreai chaebolok mintájára Malajziában is állami támogatással és kedvezményekkel felerősített termelő konglomerátumok jönnek létre, ám az állam fokozatosan kivonult a gazdaságból, és ez időben tett jót a következő fejlődési szakasz előtt. A munkabérek emelkedése miatt ugyanis Malajzia fokozatosan veszíteni kezdett korábbi, olcsó munkaerőből származó előnyéből, és a versenyképesség fenntartása szükségessé tette a nagyfokú automatizálást és az IT-alapú technológiák elterjedését. Innen már csak egy lépést kellett megtenni ahhoz, hogy (elsősorban Tajvan és Szingapúr példájára) az informatikai ipar erősítése váljon prioritássá. "Ahhoz, hogy a Vízió 2020 szerint fejlett országgá váljunk, nem a hagyományos feldolgozó ipart kell továbbfejleszteni. Át kell helyezni a hangsúlyt az informatikai iparra" – jelölte ki az irányt egyik 1996 augusztusi beszédében Mahathir miniszterelnök. Ekkorra azonban már jóideje zajlott a csúcstechnológiát igénylő és képviselő ipari termékek gyártásának térhódítása, amit a kormányzat különböző kedvezményekkel (pl. adók, kedvezményes kölcsönök) támogatott, elsősorban az ún. "tíz kiemelt területhez" tartozó ágazatokat:

2. Műszergyártás (orvosi, tudományos stb.)

3. Biotechnológia: gyógyszerek, finomított vegyszerek, élelmiszer-kiegészítők, sejtkultúrák, biopolimerek kifejlesztése és gyártása, hulladékkezelési eljárások kidolgozása

4. Automatizálás és flexibilis termelőrendszerek: számítógépes folyamatszabályozó rendszerek, robottechnikai eszközök fejlesztése és gyártása

6. Új típusú anyagok gyártása (polimerek, szupravezetők, finomkerámia stb.)

7. Optoelektronika: optoelektronikai, optikai rendszerkomponensek, fotocellák, félvezetős lézereszközök alkalmazása és gyártása

8. Mesterséges intelligencia kutatás: neurális hálózatok, mintafelismerő, gépi látási rendszerek stb. fejlesztése és gyártása

9. Alternatív energiaforrások: polimer akkumulátorok, napelemek fejlesztése és gyártása, újrahasznosítható energia lehetősége

10. Repülőgépipar: repülőgépek, illetve repülőgép-alkatrészek gyártása, továbbfejlesztése, felújítása

Az informatikai iparra áttérés azonban nem azt jelenti, hogy a hagyományos iparágakat el akarnák hanyagolni: ezeknél is új informatikai fejlesztésekkel lehet a termelékenységet növelni. Például a pálmaolajipar számára (pálmaolaj-termelésben Malajzia a világon az elsők között van) a Palm Oil Research Institute of Malaysia (PORIM) és a Universiti Malaya fejleszt egy különleges lézereszközt, amellyel gyorsan és könnyen mérhető a pálmaolaj minősége.

Az informatikai iparfejlesztés első hulláma a hardvergyártás felfutását hozta. A PC-gyártás 1993 óta évi húsz százalékkal nőtt, és Malajzia informatikai termékexportja minden évben több mint a duplája volt az importnak. Látványosnak és tartósnak bizonyult az előretörés a perifériagyártásban is: a sikereket a Malaysia's Lion Group és a Quantum Malaysia fémjelzik. A növekedés öngerjesztő: 1996-ban meredeken megugrott a számítástechnikai termékek - főleg a PC - iránti kereslet, és világrekordokat döntögettek az Internet-szerverek gyarapodási mutatói. Miközben az informatikai ipar e hagyományos szektora az óriási kereslet miatt hosszú távra tervezhet, felzárkózott mellé az újabb generáció. A telekommunikációs ipar a legnagyobb IT-befektetővé lépett elő, az árháború helyett értéknövelési és szolgáltatásnyújtási ütközetek indultak el, felfutott a hálózati szolgáltatások piaca, önálló ágazatként kialakult az IT-"képzésipar", és megkezdődtek az önálló kutatás-fejlesztések. A nemzeti IT-ipar büszkeségei, a telekommunikációra specializálódott Samen Holding és a számos tevékenységében világszínvonalú, de legalábbis a regionális éllovas szerepre méltán számot tartó Sapura egyenesen a bumiputra protekcionizmusának címlap-sikertörténeteit írták. És nincs egy cseppnyi megállás sem: miközben a számítógépipar két-három évtizedre tervez előre és agresszív külpiaci terjeszkedésbe kezd, az informatikai ipar harmadik generációjaként megjelennek a legkorszerűbb tudástechnológiák. A Sapura Advanced Systems például tudásrendszerek fejlesztésében jeleskedik, és a térségben elsőként formálta a profilját a legújabb adat-és tudásműveletekre (data warehousing, database mining, knowledge discovery, skill transfer), s néhány területen (mint például a festői nevű Multi-value Rule Discovery technológiában) világszinten is vezetővé lépett elő.

Néhány év alatt kiderült, hogy az informatikai ipar ugyancsak megáll a maga lábán, sőt (háta mögött a térség kínai tőkéjével) képes finanszírozni a legnagyobb programokat is. A kormányzat feladata a prioritások kijelölése mellett az információszolgáltatás maradt: az NITC létrehozta a Market Intelligence and Resource Centre-t, amelynek mihamarabb a helyi IT termékek globális informatikai piaci szerepléséhez szükséges információk közvetítésének kulcsintézményeként kell bekapcsolódnia a körforgásba.

Az informatikai iparfejlődés sikere módot adott a kormánynak arra, hogy erőforrásainak egy részét átcsoportosítsa azokra a területekre, amelyeken piaci alapon nem, vagy a szükségesnél lassabban indult volna el az informatizálás. A figyelem tehát egészen hamar az alkalmazások világa felé fordult.

Kevés országnak van Nemzeti Oktatási Filozófiája - Malajziában a Vízió 2020-ból levezetve kidolgozták ennek átfogó koncepcióját. Eszerint “a malajziai oktatás folyamatos törekvés az egyének képességeinek holisztikus és egységes módon való továbbfejlesztésére, hogy olyan egyéneket képezzünk, akik intellektuálisan, lelkileg, érzelmileg és fizikailag kiegyensúlyozottak és harmonikusak, az Istenben való szilárd hitre és odaadásra alapozva. Az ilyen törekvés olyan malajziai polgárokat szándékozik képezni, akik tudásközpontúak, és megállják a helyüket, akik magas erkölcsi értékekkel rendelkeznek, és akik felelősek és képesek a személyes jólét magas szintjének elérésére, éppúgy, mint a család, a társadalom és a nemzet egésze harmóniájának és fellendülésének elősegítésére.” (National Education Philosophy - html).

Ennek megfelelően a Közoktatási Minisztérium az összes iskolát a Világhálózatra kívánja csatlakoztatni, hogy a hallgatók versenyképesek maradjanak a "tudás felkutatásában". Fontosnak tartják, hogy a malajziai diákok más országbeli (leginkább amerikai vagy ausztrál) társaikkal megbeszéljék ötleteiket és kicseréljék tudásukat. A tárca azt is tervezi, hogy az "elavult" Középiskolai Egységes Tantervet valamiféle IT- orientáltságú tantervvel váltja fel, amely a "kreatív gondolkodásra nevelésre" helyezi a hangsúlyt. E törekvés egyik élenjárója a Limkokwing Institute of Creative Technology nevű felsőoktatási intézmény, ahol a képzési program a hétköznapivá tett számítógéphasználatra épül.

Szakértők szerint 2000-re a számítógéppel támogatott tanulási forma Malajziában már széles körben elterjed. Sok gyermekkel már egészen kis korukban elsajátíttatják az alapvető technikai képességeket, akár otthoni PC-ken, akár óvodai számítógépes foglalkozások keretében. A szoftvergyártók általában aritmetikai, nyelvi és helyesírási programcsomagokat készítenek a gyermekek számára, de ezekben a logikára nevelés nem szerepel kellő intenzitással. E célból tervezik átvenni az amerikai Futurekids nevű rendszert, mely a logikus gondolkodást, a kommunikációs és problémamegoldó képességek fejlesztését tűzi ki – a számítógép igénybevételével. Az oktatáspolitika törekszik arra is, hogy az informatika területén is egyenlő esélyt biztosítson minden vidéki és városi, gazdagabb és szegényebb családban élő diák számára.

A szakképzett munkaerő hiánya az oktatási és tanulási lehetőségek bővítésével csökkenthető. A korábbi, rádión keresztüli, levelezős stb. távoktatást az információtechnológia a távoktatás, ill. távtanulás (distance learning), azon belül is az interaktív távtanulás lehetőségeivel forradalmasítja. Malajziában a Universiti Sains Malaysia nevű egyetem a távoktatási infrastruktúra kialakításának élenjárója, de az 1996-ban kezdődő tanévtől kezdve egyre több egyetemen építik ki.

A tét tehát nem kicsi: a robbanásszerű fejlődés akkora igényt támaszt a jól képzett munkaerő iránt, hogy az új, hazai intézetek felállítása mellett a malajziai hallgatók külföldi egyetemeken való tanulása kiemelt központi program. Az elsősorban az Egyesült Államokban, a Brit Nemzetközösség országaiban – Nagy-Britanniában, Kanadában, Ausztráliában - , továbbá a Look East program keretében Japánban és Dél-Koreában 61 ezren folytatnak tanulmányokat. A diákok fele saját költségén, a másik 30 ezer viszont állami segítséggel jut a lehetőséghez, amely akár a költségvetési hiányt is vállalja a szükséges képzettségek tömeges megszerzésének fontossága miatt. Mivel a program több mint húsz éve folyik, a kulturális váltáshoz szükséges küszöbértéket bizonyára már meg is haladta az ez idő alatt végzettek száma (annál is inkább, mert ellentétben más délkelet-ázsiai országokkal - elsősorban Tajvannal -, a külföldi tanulmányok végeztével szinte mindenki visszatér(t) hazájába, és ott hasznosítja tudását.

A kínai, az európai és az ajurvédikus orvoslás metszéspontjaként az utóbbi három évtized tapasztalatai alapján Malajziában új egészségügyi, illetve orvosi központok létrehozását tervezik, amelyek a jelenleg legmodernebb szolgáltatásokat tudják majd nyújtani. A hetedik ötéves terv sürgeti az ún. távgyógyászati (telemedicine) szolgáltatások bevezetését: automatikus és szakember támogatta távdiagnosztika (pl. kis helyi kórházakból hálózaton átküldött leletek központi diagnózisa), interaktív telekonferencia, "távkonzílium" (telecounselling), távoli kórtörténeti kérelmek stb. Mindezek a tervezett Intelligens Egészségügyi Hálózatban olvadnak össze, amelynek - jellemző módon - részét fogja képezni egy ún. "tudásmodul" is.) Az Universiti Malaya 1996 szeptemberében – kísérleti jelleggel – már el is indította Telemedicine alkalmazási rendszerét az egyetemi kórházából. A megvalósulás alatt álló Medi*Link nevű információs rendszerhez tartozó orvosok elektronikus levelezést, hirdetőtáblát, hazai és nemzetközi adatbázisokhoz való hozzáférést és más szolgáltatásokat vehetnek igénybe.

Az "elektronikus kormányzásnak" a térségben úttörő kezdeményezőiként a kormányzati munka és információáramlás hatékonyságának növelése érdekében állították fel 1994-ben az összes kormányzati hivatalt és részleget összekötő Government Integrated Telecommunications Network-öt. A Civil Service Link, valamint a Public Services Network hálózatokon, melyek szintén kormányzati hivatalokat kötnek össze, a különböző szervezetek on-line szolgáltatásai a postahivatalokban országszerte elérhetők.

A még eredményesebb és hatékonyabb kormányzati gépezet megteremtése (valamint a főváros tehermentesítése, a fővároson kívüli területek fejlesztése) a célja az 1993 decemberében indult Putrajaya projektnek, azaz az új szövetségi kormányzati közigazgatási központ 2005-re tervezett kiépítésének. A tényleges munka 1995 áprilisában, az ideiglenes Putrajaya Development Unit (PDU) felállításával kezdődött a Miniszterelnöki Hivatalon belül, majd ennek az egységnek a helyére lépett a fejlesztések, a kivitelezés és a koordináció megtervezésvel, majd a tervek megvalósításának irányításával megbízott Perbadanan Putrajaya.

A Putrajaya a majdani Multimédia Szuperfolyosó egyik pilléreként 4400 hektár területű intelligens város lesz 76 ezer alkalmazottal. A gyors adatforgalmat optikai kábelhálózatot biztosítja majd és mindenütt az éppen legmodernebb IT-t tervezik beépíteni, hogy a teljesen elektronikus, "papírmentes" kormányzás és közigazgatás előnyei valóban megmutatkozhassanak.

Stratégiai útvonalak kereszteződésében fekszik, telekommunikációs szolgáltatásai rohamosan fejlődnek - külföldi üzleti körök szerint 1998-ra Malajzia Ázsia egyik üzleti centrumává válhat. A nemrégen felépült hatalmas méretű Putra World Trade Centre, a régió egyik legjobban felszerelt létesítménye után hasonló méretű és funkciójú épületmonstrumok sorát tervezik átadni. Ezek a mintaként szolgáló kereskedelmi központhoz hasonlóan titkársági, postai, banki, távközlési és más üzleti szolgáltatásokat tudnak nyújtani, a kiváló kommunikációs lehetőségeket (pl. videokonferencia) biztosító saját audio-video stúdióval, a vezérlőközponthoz kapcsolt termekkel, ahonnan üzleti és pénzügyi intézetek, szórakoztató és bevásárlóközpontok érhetők el. A kormányt sok gazdasági szereplő környékezi meg, hogy minél több helyen állítsanak fel vállalkozói információs központokat (enterpreneur information center).

Amióta 1996 decemberében Malajziában is létrejött a határidős és opciós piac, s a Kuala Lumpur-i értékpapírtőzsde máris likvidebbnek és nagyobbnak számít szingapúri társánál, s a Labuan szigetére telepített off-shore paradicsom felvirágzott, nem kétséges, hogy az ország jó esélyekkel szállhat harcba a regionális pénzügyi központ szerepéért. (Nagy, 1997)

A bankok számára a meglevő adat- és tranzakció-nyilvántartó ill. végrehajtó rendszereken túl (amúgy a hetedik ötéves terv egyik programpontjaként) számos új lehetőséget is kínál az információtechnológia. Az ügyfélorientált döntéstámogató rendszerek kiépítésével növelhető a hatékonyság, csökkenthető a kockázat. (Ahogy azt rendszerek bevezetésének úttörője, az EON Bank/Finance tapasztalatai igazolják is.) Malajzia felkészült rá, hogy a jelenlegi bankjegy-alapú pénzügyi rendszert fel fogja váltani az elektronikus fizetési forma, s igyekszik elébe menni az infrastrukturális, jogi és egyéb kérdéseknek.

A megfelelő közúthálózat a fejlődés elengedhetetlen feltétele. Malajzia e tekintetben is lemaradásban volt a nyolcvanas években, de ebben az évtizedben óriási beruházások indultak az 1991-es Highway Network Development Plan című tanulmány ajánlásai alapján. Mivel az útépítési projektek mellett ugyanolyan fontos a meglevő utak állandó karbantartása és felújítása is, a Szövetségi Kincstári Hivatalban számítógépesített központi nyilvántartást hoztak létre az egyes állami úthálózatokról Malaysian Road Record Information System (MARRIS) néven, melynek adatait évente frissítik. Azonnal intézkednek – elsősorban szövetségi pénzből – azoknak az utaknak a helyrehozataláról, amelyek a szigorú előírásoknak nem felelnek meg.

A nagyvárosok mind elviselhetetlenebb forgalmi dugói is új tömegközlekedési rendszerek létesítését sürgetik. Különösen fontos szerepe van az informatikának az ingázók által használt vasútvonalak kiépítésében. A KTM Komuter nevű újszerű ingázórendszerben a jó minőségű kommunikációhoz optikai kábelt használnak majd, a speciálisan tervezett Train Radio System pedig állandó kapcsolatot létesít a vonatvezetők, a vezérlőközpont és az állomásfőnökök között.

A Vision 2020 általános céljaihoz igazodva a malajziai kormány eltökélt szándéka, hogy az ország a régió légi közlekedési központja legyen. 1994-ben hatalmas új repülőteret kezdtek építeni a fővároshoz közeli Sepangban (a Multimédia Szuperfolyosó déli részén). Az 1998-ra (a Brit Nemzetközösségi Játékokra) elkészülő Kuala Lumpur International Airport (KLIA) magas színvonalú utasellátó és poggyászkezelő szolgáltatásokat tud majd nyújtani. A repülőtéren minden a legmodernebb technikával készül, ahol az informatika nyújtotta lehetőségek nagy szerephez jutnak (modern irányítótorony, kommunikációs, poggyászkezelő, biztonsági rendszerek, az ország bemutatása az érkező utasok számára, számítógépesített, interaktív autóparkoló rendszer, stb.) A tervezésben figyelembe vették a jövőbeni változtatásokat és bővítéseket is. Mivel Ázsiában robbanásszerű növekedés tapasztalható a légi személy- és teherszállítás terén, ezért a repülőterek ideális fejlődési környezetet teremthetnek az ehhez kapcsolódó szolgáltató létesítmények (szállodák, nagyáruházak, konferencia központok, szabadidős létesítmények) számára: a repülőtereket egyre inkább repülőtér-városoknak tervezik.

A Vision 2020 kiemelten foglalkozik a technológia-intenzív gazdaság kérdéskörével. Mivel a felzárkózáshoz elengedhetetlenül szükséges a saját kutató-fejlesztő (K+F) tevékenység, a cél az, hogy minél kedvezőbb legyen a hazai technológiák és újítások külföldiekéhez viszonyított aránya A K+F kiadások részesedése a bruttó nemzeti össztermékből jelenleg nagyon alacsony (0,5 %), és a malajziai magánszektor szinte teljesen az importált technológiáktól függ. A feltételek (fejlett ipari és infrastrukturális alap, politikai és gazdasági stabilitás, kedvezmények stb.) viszont igen kedvezőek ahhoz, hogy ezen a területen is rohamos fejlődést jósoljunk. Mindezt felismerve a kormányzat nagy fontosságot tulajdonít a kutató-fejlesztő tevékenységnek: a finanszírozás megkönnyítésére elindította az Intensification Of Research in Priority Areas (IRPA, Kiemelt területek kutatásának erősítése) nevű programot. Az IRPA öt kulcsterületet jelöl meg: mezőgazdasági, ipari, egészségügyi, stratégiai (környezetvédelem, számítástechnika, biotechnológia stb.), és társadalomtudományi (!) szektor. A K+F tevékenységek koordináló szervezete a Malaysian Technology Development Corporation (MTDC).

A K+F szolgálatába állított informatika a modern kutatóintézetek infrastruktúrájának alapvető tartozéka lett (az adattárolás- és feldolgozás, a folyamatok nyomon követése, szimulációja manapság elképzelhetetlen számítógépek és a megfelelő szoftverek nélkül), másrészt a hazai és világméretű számítógépes hálózatok révén függetlenítette a kutatási folyamatot a térbeli korlátoktól. A kutatások segítésében a könyvek az információ rögzítésének és szervezésének egyre kevésbé hatékony módját jelentik. Noha a hypertext és indexalapú rendszerek már többet tudnak, de az információ kezelése, szervezése ezekben a formákban sem megoldott: az igazi segítséget a komplex adatbázisok és tudásalapú rendszerek nyújtják. (Az egyik legújabb kutatóintézet, a Csatornázási és Öntözési Hivatal csapadékmintákat vizsgáló információs rendszerét már hasonló megközelítéssel dolgozták ki.)

Természetesen nemcsak a kutatóintézetek és az egyes vállalatok kutató-fejlesztő központjai ill. azok információs rendszerei a fontosak, hanem a kutatásokat segítő konzultációs, információs vagy tudományos központok létesítése és működtetése is. E feladat főleg az egyetemekre és az államra hárul. A Universiti Sains Malaysia egyik konzultációs központja az Innovation and Consultancy Centre (ICC), ahol az egyetem saját erőforrásaira támaszkodva nyújt kutatási segítséget, illetve különböző szolgáltatásokat. Az ICC-vel együttműködik az egyetemi Information Technology Centre, mely egyrészt erőforrás- és információs központ, másrészt fontos szerepet játszik meghatározott tudásoknak az ipari szférához történő közvetítésében.

A K+F tevékenységeket koordináló MTDC (a kormány és 14 más társaság közös vállalata), a Tudományos, Technológiai és Környezetvédelmi Minisztérium és a legtöbb minisztériumban megtalálható önálló K+F részleg mellett a kormány eltökéltségének az 1993-ban felállított Malaysian Science and Technology Information Centre-t (MASTIC) az egyik legjobb bizonyítéka. (A MASTIC a tudomány és technológia területen elektronikus könyvtárként működő információs és konzultációs központ).

Malajziában a nem állami irányítású új K+F tevékenységek többsége már informatikai jellegű (az MSC-vel tovább fog nőni a részesedése), egy-egy speciális területre koncentrálva, ez is mutatja az IT kiemelt jelentőségét. A központi nagy kutatóintézeteket tekintve ez az arány természetesen kisebb. A legnagyobb informatikai kutatóintézet, a mikroelektronika és az információtechnológia területén érdekelt MIMOS mellett számos felsőoktatási intézmény is foglalkozik informatikai kutatásokkal.

Malajzia számára kézenfekvően kínálkozott az a megoldás, amellyel az amerikai és európai tudományos parkok sikerei után Japánban és Ázsia más területein is élni kezdtek - a sajátos profillal kialakított zárt ingatlanfejlesztéstől a szellemi tőkekoncentrációt, az innovációs és adaptációs folyamatok felgyorsulását remélve sorra jöttek létre a maláj tudományos-technológiai parkok.

A Kulim Hi-tech Park (KHTP) a csúcstechnológiai ipar és K+F tevékenységek ösztönzésére ill. szakemeberképzésére kidolgozott kísérleti projekt. A Technocentre az általános, az Information Technology Centre az informatikai kutató-fejlesztő tevékenységek számára létesült, s melléjük még számos iparági kutatóközpont épült, stratégiailag kiváló helyen: a közeli Penang közlekedési csomópont, két egyetem (University Science Malaysia és Northern University of Malaysia) könnyen elérhető innen, korszerű infrastruktúrája van (szórakozási lehetőségekkel), és az itteni projekteket különböző kedvezményekkel támogatja a szövetségi és állami kormányzat.

A Technology Park Malaysia-t kifejezetten a hazai technológiák kifejlesztésében való közreműködés és K+F eszközök forgalomba hozása, népszerűsítése céljából létesítették. Fő feladatai közé tartozik az ipari vállalkozások – különösen a csúcstechnológiai ipar – támogatása, az ipari versenyképesség javítása, a technológiai fejlesztések gyorsítása és az ipari szektor, a kormány, a K+F intézetek és az egyetemek közötti kapcsolattartás biztosítása. A remek elhelyezkedésű technológiai parkot négy részre osztották: Innovációs Ház, Inkubátor Központ, Vállalkozások Háza, K+F telepek (utóbbiak 0.4–2 hektár területűek). A Park területén a korszerűen felszerelt laboratóriumokban rengeteg szolgáltatás vehető igénybe a precíziós technika, biotechnológia, mikroelektronika kutatói-fejlesztői számára. A piaci kapcsolatokat Információs Központ (szabadalmi információk, regisztrációs iroda, számítógépesített adatbank, tudományos-műszaki folyóiratok, mikrofilmek segítik, a "lakók" kényelmét audiovizuális eszközökkel felszerelt tárgyalótermek; bank, postahivatal, elektronikus és számítógépesített ABC-áruház és rendelőintézetek szolgálják.

A Universiti Teknologi Malaysia-hoz tartozó Technovation Park (a technology és az innovation szavakból) ugyan jóval kisebb területű, mint a Kulim Hi-tech Park és a Technology Park Malaysia, mégis azokat a célokat és feladatokat teszi magáévá, mint e két létesítmények együttesen. Sőt, a kutató-fejlesztő tevékenységek és technológiák népszerűsítésén, átadásán túl vállakozói tanácsadással is foglalkozik. A már kész Techno-Skill Centre-t, az Innovation Centre-t, a Software Parkot, az "oktatógyárakat", a lakó- és szórakoztató helyeket a jövőben kereskedelmi-üzleti központ, szálloda, konferencia- és kiállítótermek, K+F telepek, golfpálya és további "oktatógyárak" fogják követni.

A Cahaya nem egy újabb kutató-fejlesztő központ, de e tevékenységek (javarészt a Technology Parkban született) eredményeit felhasználó, példa nélkül álló lakóterület-fejlesztés, szinte minden elképzelhető komforttal ellátott, világszínvonalú luxushely, afféle kísérleti high-tech falu. Az “ötcsillagos” szolgáltatásokkal elhalmozott otthonok biztonságát központi monitorteremből őrzik. Minden ház külön elektronikus biztonsági rendszerét és vészgombját a biztonsági központhoz csatlakoztatják. Az intelligens épületek koncepciója alapján a mindennapos háztartási készülékeket is lehet központilag elektronikusan vezérelni. Minden házban kialakítanak egy különleges irodát, ahonnan a tulajdonos intézheti üzleti ügyeit, és kommunkálhat bárkivel a világon. A Village Business Centre videokonferenciás és nagysebességű kommunikációs eszközöket biztosít. A “high-tech” életmód és a gyönyörű környezet egyensúlya érdekében számos "ökoérzékeny" technológiát alkalmaznak.

A Bandar Cyber Ipoh nevű "kibervárost" 1 milliárd ringgit befektetéssel 1999-re kívánja három ütemben felépíteni az egyik ingatlanfejlesztő óriáscég, a Cyber-Land. A Perakba tervezett komplexumban többek között technológiai, üzleti, oktatási park és egy adminisztratív központ kap helyet. A 30 ezer lakosra tervezett település lakói mindantudó Intranet-hálózatukon keresztül végezhetik majd minden lényeges tevékenységüket, birtokolva az összes technikai lehetőséget, amit jelenleg az IT nyújtani képes (Moreira, 1996).

Malajziában a tartós fejlődéssel együtt jár a nagyvárosok belső területeinek egyre nagyobb mértékű beépítése, hatalmas iroda-és bevásárlókomplexumok megjelenése, és még így sem áll rendelkezésre elegendő terület. A belvárosok magas munkahely-koncentrációja csúcsidőben maga után vonja a közlekedési dugókat, amelyek megnövelik a munkába sietők utazási idejét, nem beszélve a környezetszennyezésről. Az ország "információstratégái" e nagyvárosi problémák részbeni kiküszöbölését várják a távmunkától (teleworking, telecommuting) mint alternatív, otthoni munkavégzési formától. Jelenleg még csak papíron létezik, de az egyik nagyvárosban, Johor Bahruban végzett felmérés szerint volna rá igény (Hamsa-Ahmad html.). A táblázat azt mutatja, hogy az alkalmazottak, illetve a vezetők milyen arányban támogatják a telecommuting egyes formáit.

A távmunka malajziai "apostolai" pontosan tudják, hogy az elterjedés legnagyobb akadálya éppen a számítógépes ismeretek hiánya, illetve a számítógép-használattól való tömeges idegenkedés. A kevésbé hatékony telefon és fax helyett pedig különböző multimédiás kommunikációs eszközök kifejlesztése a cél, hiszen például egy számítógépes programozónak szinte állandó (vizuális) kapcsolatra van szüksége.

"A világon ez az első. Soha, egyetlen ország sem fontolgatott mégcsak hasonlót sem." Igen, méltán büszke Mahathir miniszterelnök, ha országa újkeletű nemzeti büszkeségéről, a lassan világhírű óriásprojektről, az információstratégia mindinkább központi kérdéssé váló kiemelt fejlesztési programjáról, a Multimedia Supercorridorról (MSC) esik szó.

Az MSC voltaképpen egy páratlan méretű, Kuala Lumpurtól délre fekvő, 15 km szélességű és 55 km hosszúságú, fejlesztés alatt levő terület, amely a legideálisabb feltételeket kívánja megteremteni a legkülönfélébb multimédia termékek és szolgáltatások kifejlesztésére és gyártására, a kommunikációs eszközöktől és szoftverektől kezdve az elektronikus kiadványkészítésen keresztül az új típusú chipkártyákig (smart card). A "világ multimédia fejlesztő központjává" fejleszteni kívánt MSC teljes hosszában a legmodernebb telekommunikációs hálózatot építi ki a Telekom Malaysia, amely nagy sebességű kapcsolatot teremt az ország, a térség (ASEAN) és az egész világ (Japán, USA, Európa) fontosabb központjaival is. Az ATM-alapú üvegszálas gerinchálózat potenciális kapacitása 2,5–10 gigabit/s-ra várható.

A Multimédia Szuperfolyosó nagy részét multimédia társaságok és kutatóintézetek fogják elfoglalni, de mellettük, az MSC-terület szélein 4 kiemelt, önmagában is a megaprojekt címért sorompóba szálló beruházásba fogtak bele. Az északi részén egy hatalmas kereskedelmi és szórakoztató, pihenési lehetőségeket nyújtó komplexum épül, 40 km2-es város a városban. A Kuala Lumpur City Centre (KLCC) hatalmas - összesen 20 km2-es területen fekvő - zöld parkjai között a legmodernebb telekommunikációs (pl. közvetlen kapcsolat a MEASAT műholddal) és közlekedési infrastruktúrát (új autópályák, vasútvonalak fogják összekötni az új repülőtérrel) építik ki, intelligens épületei lesznek (a biztonságot, felszereléseket, energia-megtakarítást stb. érintő legújabb koncepciók alapján). Mindent egybevetve: ideális üzleti környezet teremtődik a főváros szívében, amit a KLCC belváros felőli "nyitó" épületeként felépített Petronas Twin Towers, a világ legmagasabb kettős tornya reprezentál.

Az MSC multimédia infrastruktúrájának központja az ún. IT City lesz. "Intelligens irodákkal" felszerelt "vállalkozási zónái", illetőleg "intelligens" lakóhelyei, iskolái, kórházai, szórakoztató és bevásárlóközpontjai, első osztályú szállodái stb. az élet- és munkakörnyezet egyensúlyát teremthetik meg. A tervek szerint a város a világ legnagyobb IT-egyetemei ázsiai részlegeinek is helyet ad, és a multimédia szakemberek képzését is felvállalja (többek között Multimédia Egyetemmel). Ha minden megvalósul, a 100 000 lakosúra tervezett IT City a jövő társadalmának mintaképe lehet.

A negyedik MSC-nagyberuházás a főváros új, hipermodern és óriási kapacitású reptere, a Kuala Lumpur International Airport (KLIA). Az Ázsia légi közlekedési központjának szerepét megcélzó KLIA 1998/ra készül el, de ezt követően, építésének második fázisában a környezettel és a legfejlettebb technológiával szimbiózisban élő kísérleti repülőtér-várossá (Eco-Media City) építik tovább. Az ezideig külföldön kidolgozott energiatakarékos, újrahasznosítási, épületkonstrukciós és más környezetbarát technológiák és módszerek mellett még számos kifejlesztésre váró megoldás esetében számítanak a hazai kutatási eredményekre.

A Multimédia Szuperfolyosó ötletét 1994 végén vetették fel, és 1995. augusztus 29-én a Putrajaya-projekttel (elektronikus kormányzás) együtt jelentették be elindulását. A bejelentést követő 1 év alatt Malajzia 48 milliárd ringgitet (20 milliárd USA-dollár, ill. 3,4 billió forint) költött földfoglalásra, infrastrukturális beruházásokra és a négy megaprojekt kivitelezésére, hiszen meg kell(ett) teremteni a szükséges feltételeket a multimédia társaságok bejöveteléhez. (Mivel a jól bevált gyakorlat szerint a fejlesztések nagy részét privatizálták, ezek a hatalmas kiadások elsősorban nem a központi költségvetést terhelik).

Az MSC szervezési, adminisztartív és irányítási feladatait a Multimedia Development Corporation (MDC) látja el, tőle lehet az "MSC társaság" státust is megkapni. A megalakuló társaságok számára tagságot biztosít az ún. Nemzetközi Tanácsadó Testületbe, illetve az Alapítók Tanácsába - a tagok akár az ország vezetőivel is közvetlen kapcsolatba léphetnek. Egy speciális tőkealap és vállakozói központ létesítésével az MDC a meglevő és új cégek számára további segítséget is biztosít.

1997 áprilisában az MDC-nél már 900 jelentkezőt tartottak nyilván. Közülük csak minden hatodik cég külföldi, az elsöprő többségben maláj jelentkezők közül pedig már három tucat jelentette be, hogy az MSC egyik fő céljának megfelelően ide helyezi kutatás-fejlesztését. Evvel együtt is szinte bizonyos, hogy a külföldi vállalatok lesznek az MSC motorjai. Az MSC-státust elsőként elnyerő cég, a Sun Microsystems természetesen elsősorban a Javát hozza. Az amerikai és japán multinacionális vállalatok is igen nagy fantáziát látnak az MSC-ben, így sorra jelentkezett be a területére a Nippon Telegraph and Telephone Corp. (NTT), a Sony, az IBM, a Microsoft, a Fujitsu stb.. Szenzációszámba ment a hír, hogy a Microsoft az MSC-be, és nem a korábbi tervek szerinti Szingapúrba teszi át sydney-i székhelyét.

Különösen nagy az érdeklődés a Putrajaya iránt: "Olyan, mint a Putrajaya, sehol máshol nincs a világban. Nyilvánvalóan ez a korona legértékesebb darabja" - áradozott a sajtónak az USA Kereskedelmi és Fejlesztési Hivatalát képviselő Nancy Frame. Pillanatnyilag 800 millió dollárra becsülik a "smart" technológiák exportját a Putrajayához.

A tapasztalatok szerint azonban az igazán sikerre számító kombináció a multinacionális cégek helyi partnerekkel történő szövetkezése - ezek ugyanis együtt sokkal értékesebbek, mint külön-külön. A Sun például Malajzia egyik legnagyobb informatikai társaságával, a Malaysian Institute of Microelectronic Systems-szel (MIMOS) együtt állítja fel tervezett nagy Java-központját.

A "high-tech" társaságok MSC-be csalogatásához a kormányzat tucatnyi különleges kedvezményet ajánl az ún. Bill of Guarantees-ben: 5–10 éves adómentességet, 100 %-os tulajdonosi jogokat biztosít, a foglalkoztatott munkaerőre nem vezet be megszorításokat, de kötelez a speciális "kibertörvények" betartására és a szellemi tulajdon védelmére.

Az "5 kibertörvény" (vagy együttesen: "multimédia konvergencia törvénycsomag) a digitális aláírás használatára, a (multimédiás) szellemi tulajdonra, a számítógépes bűnözésre, a távgyógyászat fejlesztésére valamint az elektronikus kormányzásra vonatkozik, hosszú előkészítés után 1997 nyarán fogadta el a Parlament.

A Nemzeti IT Akciótervben és Mahathir IT-Víziójában az MSC már nem egyszerűen egy projekt a sok közül, mégcsak nem is első az egyenlők között, hanem "a" projekt, amely köré az információstratégia számos más eleme épül. Ennek megfelelően az ún. " 8 zászlóshajót", a szuperfolyosó 8 kiemelt, az információs korszakba vezető alkalmazási területét azért jelölték ki, hogy "az egész nemzet részesülhessen az MSC áldásaiból". A zászlóshajók legnagyobbika az ún. "smart school projekt" (az összes iskola ellátása gazdag számítógépes felszereléssel és Internet-csatlakozással), de minden állampolgárt érint a többfunkciós nemzeti chipkártya-rendszer (smart card) kidolgozása, mindenki saját bőrén fogja érezni a kutató-fejlesztő csoportok munkája nyomán megteremtett tisztán elektronikus, papírmentes (paperless) kormányzás és közigazgatás, valamint a távgyógyászat "jótéteményeit" is. Az MSC megoldást szeretne kínálni a csúcstechnológiai ipar "túl" gyors növekedés miatti akut szakemberhiányra is. A szuperfolyosó megjelenése kész helyzetet teremtett: ha a magasan képzett malajziai munkaerő nem akar kisebbségbe kerülni, nem lehet néhány elit-intézménnyel megelégedni, a színvonal megtartása mellett kell biztosítani a tömegességet.

Mahathir miniszterelnök 1996 közepétől folyamatosan népszerűsíti a szuperfolyosót bel- és külföldön egyaránt. 1997 januárjában egy egész héten át keresztül-kasul járta a kaliforniai Szilícium-völgyet, hogy részvételre bírja az ottani cégeket. Az amerikai és japán népszerűsítő körút valóban elérte célját, mert utána megugrott az előtte sem lanyha érdeklődés - amely persze nem öncélú, ahogy a jelentkezés sem a miniszterelnöknek tett gesztus. A példátlanul nagyvonalú koncepción túl ugyanis Malajzia - mint láttuk - igen előnyös konstrukciót kínál. A mind magasabb egy főre jutó jövedelemmel büszkélkedő Szingapúrban és Tajvanon már nemigen lehet olcsó munkaerőhöz jutni, illetve más szempontból is igen drágák; ezekben az országokban alig van már hely az újabb és újabb fejlesztéseknek, míg Malajzia megteheti, hogy egyetlen nagy informatikai projektre 600–750 km2-t szán (Szingapúr egész területe 600 km2 körül van!). A szuperfolyosó betelepítésének megkezdésekor ráadásul Malajzia pragmatikusan szakított az Internettel kapcsolatos - mindaddig egységes - ASEAN-platformmal, mert pontosan felmérte, hogy az állami szabályozás elriaszthatja a külföldi befektetőket. (Pedig 1996 közepéig a cenzúra egyik leghangosabb szószólója volt : "a társadalmat meg kell védeni a morálisan kifogásolható anyagok beáramlásától").

Persze az igazi versenytárs nem Japán: a "régió IT központja" címért Tajvan–Hongkong-Szingapúr–Malajzia vetélkedés folyik, s ebben a csatában egyértelműen a szuperfolyosó kialakítása a legnagyobb ütőkártya. S miközben Penang szigetét már Malajzia második hi-tech régiójaként kezdik emlegetni, és Malacca tartomány is felbuzdult az MSC-sikerek láttán (az Universiti Putra Malaysia-val együtt egy mini-MSC-t kíván kifejleszteni), a kínaiak is "megirigyelték" a malajziai multimédia szuperfolyosót. A Csiangszu tartománybeli állami tervezők már dolgoznak a saját multimédia ipari parkjuk létrehozásának tervén. Nehéz felmérni, mit hoz a jövő. Az első válaszok csak akkor érkeznek meg, amikor egy-két éven belül működni kezd a betelepülő cégek első, több százas hulláma -mert a teljes "feltöltés", a szuperfolyosó-program befejezése 2005 előtt nem várható.

Az eddigiek nyomán furcsának tűnhet, hogy a világ országainak "információs társadalom-fejlettségi sorrendjét" az ún. Information Imperative Index alapján összeállító washingtoni szakértők szerint Malajzia a négy kategória közül az utolsóban van: 1000 pont alatti információs mérőindexe a "kocogók" csoportjába utalja (Szemenyei,1996). Véleményüket mintha alátámasztának azok a társadalomtudósok, akik minden látványos mozzanat ellenére szkeptikusak Malajzia fejlődésével kapcsolatban, akik a gazdasági és társadalmi változásokat "túl gyorsnak" tartják. Vajon képes-e tartani ezt a szédítő növekedési ütemet az ország, vagy kidurran a gazdasági léggömb? Ha a növekedés lelassul, fenntartható-e az etnikumok közti társadalmi béke? Hová vezet a tradicionális közösségek felbomlása és a család-központú értékrend eróziója? Egy esetleges válsághelyzetben meddig tartható fenn az "iszlám legvidámabb barakkjának" demokrácia-modellje? Egyáltalán: az információs társadalommal kapcsolatos fordulatok mögött mennyi az üres közhely, a felszínes propaganda, a politikai taktika, és mennyi a valódi tartalom? Tényleg társadalomfilozófiai alapelvek fordulnak át stratégiai programba vagy egy pragmatikus vezetés navigál ügyesen a politikai divatok között?

Kétségtelen, hogy a tervekről több szó esik, mint a meglévő ellátottságról, amely alapján Malajzia egyelőre "kocogó". Ugyanakkor senki sem lenne meglepve, ha egy kategóriahatárt átlépve két év múlva a "száguldók" között találnánk. (Igaz, az IT Agenda alapján akkorra a fejlettség mérésére Malajziában már a magasabb fokú ún. tudás-mérőindexet - Knowledge Imperative Index - kívánják alkalmazni).

Malajziának igen alacsony az adósságállománya: nem hitelből finanszírozza a fejlesztéseket, miközben a valutartalékainak nagysága egyenesen elképesztő. A szkeptikusoknak fel kell figyelnie arra is, hogy a nagyberuházások szinte kivétel nélkül a világszínvonalú infrastruktúra (köz- és vasutak, hidak, kikötők, épületek, információs közmű, stb.) megteremtését szolgálják. Ezek a befektetések hosszú távon térülnek meg, ám akkor sokszorosan: Malajzia egyszerűen alkalmazza a közgazdaságilag jól ismert, de igazán komolyan sohasem vett tételt. Eközben szinte teljes a foglalkoztatottság és tartós a növekedés tendenciája, a társadalmi stabilitás fenntartja a befektetésbarát környezetet (a külföldi direkt tőkeberuházások összértékét tekintve az ún. "feljövő piacokon" Kína után tartósan Malajziáé a második helyezés.)

Malajzia esetében nem beszélhetünk arról, hogy egy elmaradott, vidéki társadalomra kellene ráerőltetni a csúcstechnológiát. Messze járunk már a "kaucsuk országától", a gyors urbanizáció és gazdasági fejlődés következtében ma többen élnek városokban, mint vidéken. Több százezres az új típusú malajziai polgárok tábora, akik magas jövedelemmel rendelkeznek, átvették a nyugati kultúrát és életvitelt, jól képzettek és büszkék arra, hogy malajziaiak (nem külön malájok, kínaiak, indiaiak!). Egyre több háztartás rendelkezik két autóval, CD-lejátszóval, nagyképernyőjű televízióval, faxkészülékkel, számítógéppel, és a növekvő jövedelemből nagy, külföldi utazásokra is telik. A muszlim közösség nem ellenáll az új technológiáknak, hanem használja, és "toleránsabb, nyitottabb" lesz tőle (Cohen,1996). A külföldön végzett, magas szaktudású és világlátott értelmiség első hulláma most kerül a vállalati és kormányzati szférában tömegesen középvezetői szintre.

Malajzia sikeresen felfuttatta informatikai iparát, nettó exportőr, részben technológia-intenzív terepeken. Eltökélt információs infrastruktúra-fejlesztési programjának előírásait részarányosan teljesítette, szinte mindenki számára érzékelhető a kommunikációs ellátottság ugrásszerű javulása, az Internet-boom mutatói imponálóak. Az évi 61 ezer külföldön tanuló diák nem papír-adat, hanem a tudás-és technológiatranszfer folyamatosan zakatoló nagyüzeme. A "meg tudják csinálni" szimbólumaként büszkén tekint le Kuala Lumpurra a világ legmagasabb épülete, a Petronas ikertorony. Minden apró tervezési rész-mozzanat és teljesítés a kormányzat eltökéltségét mutatja, s az Internet-szabályozás kapcsán fújt visszavonuló jól jelzi, hogy a stratégiai célok nagyon mélyen beágyazott reflexeknél is erősebbnek bizonyulhatnak. Nyugalomra ad okot az, hogy a technológiai fejlesztésekbe beépülnek az ökológiai szempontok, a környezetbarát koncepciók (mint ahogy a tudomány, a technológia és a környezetvédelem is egy minisztériumhoz tartozik). Találóan fogalmazott egy közismert újságíró: "Nem biztos, hogy sikerül, amit terveznek - de semmi nem zárja ki. A végén még akár sikerülhet is...".

Veszélyforrások természetesen akadnak szép számmal, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Figyelmeztető jelnek tekinthető, hogy a PC- és elektronikai iparban az 1996 első felében tapasztalható visszaesés következtében több ezer munkás veszítette el az állását. Minden erőfeszítés dacára sem sikerül "megtermelni" megfelelő mennyiségben a szükséges tudásokat, az ország továbbra is "agy-importra" szorul. Érezhető, hogy a liberalizáció és a globalizáció újfajta társadalmi egyenlőtlenségek felé sodorja a társadalmat, s nem eldöntöttek még a "regionális játszmák" sem. Van még mit tenni azért is, hogy az emberek elfogadják és megértsék az IT (tágabb értelemben véve pedig a tudomány és technológia) jelentőségét.

Mindezzel együtt is Malajziáé az egyik legizgalmasabb, legtöbb tanulságot hordozó modernizációs kísérlet. Mint ilyen, megkülönböztetett figyelemre érdemes, tanulságait nem árt megismerni és felhasználni a magyar stratégiatervezőknek sem. Amennyiben pedig a kényszerű növekedésre ítéltetett magyar IT-ipar elhiszi, hogy létezik olyan terméke, rendszere, know-how-ja vagy kutatási programja, amellyel érdemes megjelennie Malajziában - vagy akár egyenesen a Multimédia Szuperfolyosóban -, akkor Magyarország nemcsak az elméletből, hanem a gyakorlatban is profitálhat az esetleges malajziai sikertörténet oldalvizén. Számunkra tehát ez a tét - Malajziának a Polgári Társadalom (Masyarakat madani) építése. Kívánjunk hozzá minden jót.

Az alábbiakban néhány elképzelést ismertetünk népünk további fejlõdésének útjáról, és arról, miként érhetnõk el azt a célt, hogy Malajzia a fejlett országok sorába léphessen. Ugyancsak vázoljuk azokat az intézkedéseket, amelyeket hamarosan életbe kell léptetni e kizárólagos cél hosszútávra szóló megalapozása érdekében.

Szívbõl reméljük, hogy a ma, illetve a közeljövõben születõ malajziai polgárok nemzedéke után az újabbaknak már nem egy "fejlõdõ" országban kell felnõniük. Legfõbb célunk, hogy 2020-ra Malajziát fejlett országgá nyilvánítsák.

Önök joggal kérdezhetik: mit jelent az, hogy "fejlett ország"? Olyanok kívánunk lenni, mint a jelenleg fejlettnek tekintett 19 állam valamelyike? Olyanok kívánunk lenni, mint az Egyesült Királyság, mint Kanada, mint Hollandia, mint Svédország, mint Finnország, vagy mint Japán? Kétségtelen, hogy a világ több mint 160 állama közül a 19 fejlett ország mindegyikének megvan a maga erõssége. De mindegyiknek megvannak a maga gyengéi is. Mi anélkül válunk majd fejletté, hogy bármelyiküket is lemásolnánk. Fejlõdésünkhöz saját utat kell választanunk.

Malajziának nem csak gazdasági értelemben kell fejlõdnie. A társadalomnak mind gazdaságilag, politikailag, társadalmilag, mind spirituális tekintetben, lélektanilag, mind pedig a kultúra területein ki kell bontakoznia. Maradéktalanul ki kell alakítani a nemzeti egységet és társadalmi kohéziót, fejlett gazdaságot kell létre hozni, el kell érni a társadalmi igazságosság, a politikai stabilitás céljait; a kormányzás, az életszínvonal, a társadalmi és erkölcsi értékek, a nemzeti büszkeség és önbizalom kérdéseire meg kell találnunk az optimális válaszokat.

2020-ra Malajzia elérheti az egységes nemzetté alakulás célját; öntudatos társadalmát áthatják majd az erkölcs szilárd értékei, demokratizmus, liberalizmus és tolerancia fogja jellemezni. Gondoskodó, gazdaságilag igazságos és méltányosságra törekvõ, haladó és virágzó állam lehet, mely gazdaságilag versenyképes, dinamikus, életerõs és ellenálló.

Ám mindaddig nem beszélhetünk fejlett Malajziáról, amíg azon a kilenc stratégiai területen, amelyek független állammá válásunk pillanatától fogva ingoványosnak bizonyultak, gyõzelmet nem aratunk.

Az elsõ a közös méltóságban osztozó, egységes malajziai nemzet kialakításának problémája. Olyan társadalmat kell létre hoznunk, mely békében él önmagával, területileg és etnikailag egységes, melynek tagjai harmóniában és barátságban élnek egymás mellett egy ún. "Bangsa Malajziában", mely iránt politikailag lojálisak és odaadók.

A második próbakövet a lélektanilag felszabadult, stabil és fejlett malajziai társadalom kialakítása jelenti, mely hisz és bízik önmagában, jogosan büszke önmagára és eredményeire, továbbá képes megküzdeni bármiféle felmerülõ nehézséggel. Ezt a malajziai társadalmat, amely tökéletesen tisztán látja képességeit, a kiválóság iránti vágy fogja hajtani, lélektani értelemben nem lesz senkinek sem alávetve, és a világ más népei is tisztelik majd.

A harmadik megoldandó feladatot az érett demokratikus társadalom eszméjének felkarolása és kiépítésének célja állítja elénk. Ez egy olyan közmegegyezésen alapuló és közösségorientált malajziai demokráciát eredményezne, mely számos fejlõdõ országnak szolgálhat mintául.

Negyedikként egy olyan kifogástalan morális alapokon nyugvó társadalom képét kell körvonalaznunk, melynek tagjai követik a vallás és az erkölcs tanításait, és a legszigorúbb normákat vallják magukénak.

Az ötös számú "ingoványos területet" az érett liberális és toleráns társadalom vágya képezi, melyben a különbözõ bõrszínû és hitû malajziaiak szabadon gyakorolhatják közösségi szokásaikat, kultúrájukat, vallásukat úgy, hogy mindeközben mégis egyazon nemzethez tartozónak érezzék magukat.

Hatodikként a tudományos és progresszív társadalom kialakításának feladata áll elõttünk; egy olyan társadalomé, mely találékony és elõretekintõ, amely nem csak fogyasztója/felhasználója a legújabb technológiának, hanem hozzájárul a jövõ tudományos és technológiai fejlõdéséhez.

A hetedik megoldandó kérdés a gondoskodó társadalom és a gondoskodási gyakorlat megalapozásának kérdése; olyan szociális ellátó rendszer létre hozása, melyben a közösség elõbbre való az egyénnél, melyben az egyes ember jóléte nem az államon vagy önmagán az egyénen fog múlni, hanem a családok alkotta erõs és ellenálló rendszeren.

Nyolcadik célként a gazdaságilag igazságos társadalmat kell kitûznünk magunk elé. Ez olyan társadalmat jelent, amelynek tagjai a nemzeti vagyonból igazságosan és egyenlõen részesednek, és amelynek gazdasági fejlõdése mindenkit egyformán érint. Ez a fajta társadalom azonban mindaddig nem képes kialakulni, amíg gazdasági következményekkel járó faji megkülönböztetés érvényesül, és a gazdaságilag hátrányos helyzet szoros összefüggésben áll a faji hovatartozással.

A kilencedik próbakövet a gazdaságilag versenyképes, dinamikus, életerõs és ellenálló, virágzó társadalom kialakításának feladata állítja elénk.

Elmondhatjuk, hogy ezeknek a céloknak az eléréséért már igen sokat tettünk. A fenti kilenc kulcsfeladat sorrendje nem feltétlenül tükrözi az elõttünk álló három évtized prioritásait. Hogy világos legyen: a prioritást mindig az adott pillanat feltételei határozzák meg.

Ugyanakkor meglepõ volna, ha nem az általam elsõként említett stratégiai célt, tudniillik az egységes malajziai társadalom megteremtését tartanánk a legalapvetõbbnek, a legelõbbrevalónak.

Minthogy mai beszédemben nagy részt szentelek a gazdaság fejlõdésnek, hadd hangsúlyozzam még egyszer, hogy az az átfogó fejlõdés, melyre a magunk által kitûzött "fejlett" cím eléréséhez szükségünk van, nem csupán anyagi és gazdasági gyarapodást takar. Távolról sem. A kizárólagos gazdasági fejlõdés nem állhat nemzeti erõfeszítéseink középpontjában.

..................................

Gazdasági céljaink második pillérét a versenyképes gazdaság megalapozásához szükséges feltételek megteremtése adja. Tartósan fejlõdõ, dinamikus, életerõs és ellenálló gazdaságra van szükségünk. Ez többek között a következõt jelenti: olyan szerteágazó és kiegyensúlyozott gazdaságot kell kiépítenünk, melynek széles alapokon álló ipari szektora már túl van a kezdeti nehézségeken, míg mezõgazdasági szektora korszerû és ugyancsak gazdag tapasztalatokra támaszkodik, akárcsak a szolgáltatások hatékony és termelékeny ágazata; egy szóval olyan ugráskész gazdaság mûködtetése a célunk, mely könnyen tud alkalmazkodni a kereslet és a kínálat, továbbá a konkurrencia változásaihoz. Azaz egy technológiai értelemben professzionális, maradéktalanul alkalmazkodóképes, ötletes és rugalmas, röviden: technológiailag egyre intenzívebben és egyre magasabb színvonalon mûködõ gazdaságra kell törekednünk. Egyszersmind az egész rendszert erõs és összetartó vállalati-ipari kapcsolatok fogják átszõni, alkotó gondolkodás, szakértelem és szorgalom, valamint a bõségesen kínálkozó ismeretek birtoklása fogja jellemezni, melyet kiegészít majd a “mit tegyünk” és a “hogyan tegyük” tudása; olyan gazdaság képe lebeg tehát a szemünk elõtt, melyben a termelés minden területen magas színvonalon és gyorsuló ütemben folyik; egy saját lábán megállni képes vállalkozói gazdaságé, mely kifelé tekint, és vállalkozik. Ennek a gazdaságnak a példás munkamorál, a minõségi követelmények szem elõtt tartása és a kiválóság iránti igény szabja meg erkölcsi kereteit; az alacsony infláció és a megélhetés alacsony költségei a célul kitûzött gazdasági helyzet ugyancsak nélkülözhetetlen elemei; végül pedig leszögezhetjük, hogy ennek a gazdaságnak a piaci változások rideg törvényszerûségeit kell követnie.

..........................................

A magánosítás változatlanul nemzeti fejlõdésünk és hatékonyságot célzó stratégiai gondolkodásunk sarkköve marad. Ezt a kérdést nem az ideológiai meggyõzõdés dönti el. Ezzel kifejezetten a gazdaság versenyképességének, hatékony mûködésének és termelékenységének fokozása a célunk, egyúttal a Kormányra nehezedõ igazgatási és finanszírozási terhek csökkentése, valamint a közösen vállalt nemzeti célok elérésének gyorsabbá tétele.

............................................

A hazai technológia fejlõdése nem kielégítõ. Túl kicsi a belföldi forgalmi adót eredményezõ termelés részesedése, ugyanakkor túl nagy az egyszerû, magas szintû képzettséget nem igénylõ összeszerelés és gyártás aránya. Szükség van a növekvõ munkaerõ-, nyersanyag- és rezsiköltségek elõidézte növekvõ elõállítási költségek lefaragására is, a hatkonyság és a termelékenység javítása révén. Aggasztó hiány mutatkozik a szakképzett munkaerõ létszámában. Mindezekre a kérdésekre és még számos másikra is választ kell találnunk.

A kis- és közepes vállalkozások meghatározó szerephez jutnak a foglalkoztatási helyzet javításában, a cégek közötti kapcsolatok megerõsítésében, a különbözõ szintû piacok bevonásában és exportbevételek elõteremtésében. Döntõ jelentõségük abban rejlik, ahogy a holnap vállalkozóinak a talajt elõkészítik.

A Kormány meg fogja találni a segítség megfelelõ formáit, egyúttal arra fog törekedni, hogy magasabb színvonalúvá tegye az alkalmazottak irányítási gyakorlatát, elméleti és gyakorlati technológiai ismereteit gazdaságunk e lényeges, mégis sok szempontból mellõzött szektorában.

...................................................

Érdemes újra felhívni a figyelmet arra, hogy a számunkra oly nélkülözhetetlen fejlõdés nem mehet végbe, ha az infrastrukturális megalapozás hiányzik. Elébe kell mennünk az igényeknek. Az érvényes Költségvetésben egyértelmûen megfogalmaztuk, mit fogunk tenni a közeljövõben. Malajzia Hatodik Terve középtávú elképzeléseinket is ismerteti majd, hosszútávú terveinket a második Terv-javaslat fogja körvonalazni. A Kormány tisztán látja az infrastruktúra hiányosságait, és tudja, hogy az elkövetkezõ esztendõkben súlyos összegeket kell majd a fejlesztés érdekében áldoznia. Mi nem fogjuk hagyni, hogy a növekedést hátráltassa a felesleges zsúfoltság, mint az történt nem egy országban.

Hogy lendületes haladásunk kijelölt útján járjunk, semmi nem olyan fontos, mint az emberi erõforrások fejlesztése.

Azoknak az országoknak, melyek az ún. “természeti erõforrások” tekintetében szegények, az elmúlt két évtized során tapasztalt változatos gazdasági csodáiból a napnál is fényesebben kitûnik, hogy a legfõbb erõforrás bármely nemzet számára az emberi tehetségben, képzettségben, ötletességben és akaraterõben rejlik. Sokkalta fontosabb, hogy mi lakozik a fejünkben, karunkban és a szívünkben annál, amin tapodunk és ami körülvesz. A nép a mi kizárólagos erõforrásunk. Vitán felül áll, hogy Malajziának az 1990-es évek folyamán és azt követõleg minden igyekezetével ezt a kizárólagos erõforrást kell kiaknáznia.

A Harmadik Világ országai között Malajzia mondhatja magáénak az egyik legjobb oktatási rendszert. Ám mivel az elõttünk álló út két nemzedéket tételez fel, újfajta elõírásokra és újfajta eredményekre is szükség van.

Csak a legmesszebb menõkig ösztönözhetjük társadalmunk tagjainak szakképzését, elszántságát a korszerû szakismeretek megszerzésére, tovább-, illetve önképzését, nyelvtanulását, munkakedvét és munkafegyelmét, vezetõi képességei kibontakoztatását, motiváltságát, a kiváló teljesítményre való törekvését és a vállalkozói szellem felkarolását.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vállalkozói gazdálkodás és a vállalkozói fejlõdés fontosságát, ami természetesen nem csak a képzés és az oktatás területeit érinti. Meg kell találnunk az ideális egyensúlyt az egyetemi, illetve középfokú végzettséggel rendelkezõk, továbbá a szakmunkások és a többi kétkezi munkások között, miként a természet- és mûszaki tudományok mûvelõi, valamint a humán és társadalomtudományok mûvelõi között is.

A humán erõforrások fejlesztésérõl való gondolkodás során nem feledkezhetünk meg a lakosság felérõl, tudniillik a bumiputrákról. Amennyiben nem sikerül õket a fõ áramba bevonni, ha a bennük rejlõ képességeket nem sikerül maradéktalanul kibontakoztatni, ha megengedjük, hogy mázsás kõként nehezedjenek a társadalom vállára, akkor elõrejutásunk hasonló mértékû lelassulásával kell számolnunk. Egy nép sem érhet el sikereket a haladás útján, ha emberi erõforrásának csupán a felét hasznosítja. Amit ma tehertételnek tartunk, helyes magatartás és megfelelõ irányítás mellett olyan erõvé válhat, amely könnyít terheinken és felgyorsítja fejlõdésünket. A bumiputeráknak részt kell vállalniuk az ország elé kitûzött célért folytatott küzdelembõl és az eredményekbõl.

.......................................

Az infláció elleni küzdelem egyetlen hatékony fegyvere az oktatás és a fegyelem.

........................................

Az információs társadalom korában, melyben élünk, Malajzia népének az információ bõségét kell biztosítani. Nem lehet a véletlen mûve, hogy ma nem létezik olyan gazdag, fejlett ország, mely az információkhoz ne jutna hozzá hiánytalanul, vagy fordítva: olyan ország sincs, mely ugyan az információk tekintetében jól el van látva, ám egyéb tekintetben szegény és fejletlen.

Egykor a földterület jelentette a gazdagság és a felvirágzás biztos alapját. Ezt az iparosodás hulláma követte. Gyárkémények nõttek ki a korábban megmûvelt földek helyén. Mára, és ez megkönnyíti a mi dolgunkat is, a tudás nem csak a hatalom, hanem a jólét alapjává is vált. Lépést kell tartanunk a korral. A malajziaiak ott vannak a térség számítógép-felhasználóinak élbolyában. A számítógépkezelõi ismeretek nélkülözhetetlenek, ha haladni és fejlõdni akarunk. Nem szabad erõinkkel takarékoskodnunk a malajziai információs társadalom megteremtése közben.

.................................

A humán erõforrások fejlesztése terén a magánszektorra vár a legnagyobb szerep. Képezzék saját alkalmazottaikat! Készítsék fel õket a megváltozott feladatokra! Elégítsék ki az érdeklõdésüket! Mélyítsék el szakismereteiket! Irányítsák õket helyesen! És részesítsék õket az eredményekbõl!

2.

Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy elõször üdvözöljem Önöket az Infotech 1996-os malajziai konferenciáján. Ez az évenként sorra kerülõ konferencia jó alkalmat teremt arra, hogy tervezõk, fejlesztõk és felhasználók együtt vitathassák meg az információs technológia (IT) alkalmazásának kérdéseit. Szívbõl remélem, hogy a jelen konferencia felszólalásai is hozzájárulnak majd országunk átfogó IT-programjának megfogalmazásához.

Az 1970-es évtized óta Malajzia belekerült a villamos- és elektronikus ipar nemzetközi vérkeringésébe, ma ez a szektor országunk legjelentõsebb exportõre. Be kell vallanunk, hogy a szektor fejlõdését elsõsorban a multinacionális vállalatok, (MNC-k) eredményezik, míg a kivitel hazai forgalmi adót termelõ része csekély. A belföldi forgalmi adót termelõ tartalmat elsõsorban a tesztelõ és összeszerelõ mûveletek adják, a késztermék-elõállítás országos szinten még nem terjedt el. Hasonlóképpen, a számítógépesítés folyamata mind az állami, mind a magánszektorban sokkal inkább a hardware-infrastruktúra és -technológia megszerzését vagy javítását jelenti, mintsem a software- vagy más tartalmi fejlesztéseket, illetve átalakításokat. Következésképp azt kell kijelentenünk, hogy az országos lehetõségek köre az információs technológiai tervezés és fejlesztés területén igencsak szûkös. Az IT-fejlesztés gyakorlati tapasztalatokból kiinduló megközelítése, úgy tûnik, nem vezetett nagy technológiai átalakulásokhoz a hazai tervezõi lehetõségeken belül sem az IT-vel összefüggõ termékek elõállítása, sem az IT-alkalmazások fejlesztése szempontjából. A számítógépes, távközlési és mûsorszórási tevékenységek összefonódása napjaink multimédia-iparában arra szólít, hogy tapossuk ki saját társadalmi-mûszaki ösvényünket, melyen át zökkenõmentesen érkezhetünk majd el az információs korba.

Ennek érdekében az ország elõtt nyíló lehetõségek áttekintését és megszervezését legelõször is az IT-felhasználás fejlesztésének területén egy eltökéltebb elméleti vezetés kialakításával kell elkezdeni. Ugyanilyen fontos az is, hogy az új szemlélet gyökeres változásokat idéz elõ a kulcsszereplõk közötti viszonyok formai és minõségi és szerkezeti oldalain egyaránt. És visszafelé is: a tudásalapú iparágaknak feladata, hogy lökést adjanak a változáshoz és továbbfejlõdéshez. Az információs kor azt követeli, hogy a másodgenerációs technológia új ipari szerkezeti hálózattá tudjon válni.

A Kormány az Országos Információs Technológiai Tanács (NITC) felállítása révén biztosítja, hogy megfelelõ irányítás álljon a malajziai IT-fejlesztési program élén. Az NITC az állami és magánszektor vezetõibõl alakult 1994-ben, azzal a céllal, hogy megvitassák, átgondolják és formába öntsék, mit is kell tenni országos szinten az IT-fejlesztés ügyében. A Multimédia Szuperfolyosó (MSC) az NITC közös töprengésének egyik közvetlen, egyértelmû és stratégiai jelentõségû következménye. Az MSC tudatosan vállalt nemzeti kísérlet, mely a multimédia alkalmazását egy bizonyos kiválasztott területen fogja fejleszteni. Az MSC hatása kiterjed majd arra is, hogy az ország további részei szintén készen álljanak az információs kor és a digitális gazdaság fogadására. Ez az átalakulás az élet minden területére ki fog terjedni, a szociális, a politikai, a gazdasági, a kulturális, a szellemi és a lélektani területeket mind ideértve. Az egész nemzetet át kell hatnia, az a szándékunk, hogy végsõsoron minden malajziai állampolgár egész életminõségén javítson.

Az MSC a multimédia-felhasználás nyolc "zászlóshajójának" fejlesztésével indul, hogy ezáltal Malajziát az információs kor követelményeinek jobban megfeleltesse. Az MSC-n belül kialakuló kedvezõ telekommunikációs lehetõségek fejleszteni fogják az emberek közötti kapcsolatokat. Ez jó alkalmat kínál ahhoz, hogy az ország más területei is és a világ is bekapcsolódhasson ebbe a fejlõdésbe. Az MSC keretén belül az egyik legfõbb fejlesztendõ alkalmazási terület lesz például a kutatás és fejlesztés (K+F) egységeinek a kiépítése. Célunk, hogy az egyes ember az MSC jóvoltából ténylegesen közvetlenül vehessen részt a világ bármely tájának K+F-központjában zajló kutatásban. Éppen ezért kívánjuk az MSC-t bevezetni: azáltal, hogy befektetünk a multimédia alkalmazásához szükséges technikai és szellemi infrastruktúra megteremtésébe, lehetõvé tesszük, hogy az MSC-n belül, illetve annak révén egy valóban elválasztó határok nélküli emberi közösség születhessen. Ennek a határok nélkül mûködõ kutatási eljárásnak a keretében egy mérnök akár azt is elvállalhatja, hogy franciaországi, vagy angliai kollégáival együttmûködésben motort tervez egy autógyár számára, és ehhez még csak íróasztalától sem kell majd felállnia.

Amellett, hogy az MSC a vezetés és a technológia területein egyaránt lökést fog gyakorolni, a valódi feladatot az fogja jelenteni, hogy igényt teremtsünk a magas színvonalú IT-szolgáltatások iránt az MSC-n kívülrekedõ országrészeken. Ha ennek az igénynek a felébresztése sikerrel jár, az fogja az MSC legfõbb alkalmazási területeinek igazi értelmét megadni. Ennél fogva, miközben egyfelõl minden erõnket az MSC-re összpontosítjuk, másfelõl ügyelnünk kell arra, hogy az ország többi tája, legyen szó akár iparról, akár K+F-intézetrõl vagy kormányszervrõl, közvetlenül járuljon hozzá az MSC sikerességéhez. Az MSC sikeres végigvitele alapjaiban függ az ország többi szereplõjének felkészültségétõl az információs korban való tájékozódásra.

Az Internet-mûködtetésû elektronikus világfalu ma már számos tanulsággal szolgál az információs robbanás erejérõl és hatásairól. A robbanás, ha körültekintõen és országos, illetve helyi problémák megoldására használják fel, képes életre hívni az MSC-nyújtotta szolgáltatások alkalmazásának igényét. Az információs rendszer kiépítésének köszönhetõen iskolás gyermekeink az Internet elektronikus könyvtárának látogatóiként folytathatnak majd ismeretszerzést. A vásárlók és fogyasztók ugyancsak az Internet segítségével, otthon ülve fogják adóikat és más kötelezettségeiket leróni a helyi hatóságoknak. Hamarosan talán már a képviselõi választások is elektronikus úton döntik el, ki kerül kormányra. Az Internet mint az információs kor elõfutára máris érezteti forradalmi jelentõségét.

Hölgyeim és Uraim!

A Vízió 2020 elnevezésû politikai program arra ösztönöz, hogy saját utunkon járva építsük fel a fejlett Malajziát. Az IT cselekvési tervének tehát az a célja, hogy a tudás társadalmát saját nemzeti történelmünkre, hagyományainkra, kultúránkra és fejlõdési tapasztalatainkra alapozva igyekezzen kiépíteni. De a tudás társadalmának egyszersmind civil társadalomként is mûködnie kell. A határvonalat, mely megkülönbözteti az ismeretek puszta megszerzését a tudástól és amely a jól szervezett társadalomtól elválaszt, alig lehet észrevenni, mégis jó szem elõtt tartani. Az IT-program végsõ célja a civil társadalom megteremtése.

A jövõ civil társadalmában a bölcseknek kell az irányítói szerepet betölteniük, a többi ember pedig saját sorsának lesz cselekvõ alakítója. A tudás birtoklása talán kevésbé lesz magánosítva és személyhez köthetõ, ehelyett az állampolgári vagyon õre lesz. A tudás iránti vágy és a tudás alkalmazása a személyes és a közjó szolgálatába áll. Az elektronizált közigazgatás segítslgünkre lehet abban is, hogy a részvételi demokrácia eszméjét még átláthatóbban próbáljuk meg valóra váltani. A civil társadalom kialakításának változatlanul sarkpontját képezi az emberi méltóság értelmezése. Az egyénnek az a joga, hogy ne kényszerüljön fázni és éhezni, ugyancsak alapvetõ és elidegeníthetetlen emberi joga. Ezt figyelembe kell vennie egy valódi gondoskodó társadalomnak, melynek egyúttal az is kötelessége, hogy egyidejûleg minden tagjának érdekét szolgálja.

Az elmúlt idõk során számos ország próbálkozott a civil társadalom kiépítésével. A legtöbb kudarcot vallott. Néhányan még most is folytatják kisérleteiket. Ezért tehát az iránti vágyunkban és lelkesedésünkben, hogy a tudás társadalmává válhatunk, tekintettel kell lennünk néhány olyan kulcsfontosságú kérdésre, amely az IT és az Internet-központú átalakulás árnyoldalaival áll összefüggésben.

Az információs kor vele együttjáró nehézségek és próbakövek elé is állít majd bennünket. A régi, szép idõkben jóideig eltartott, amíg az emberek tudomást szereztek egy-egy távolabbi helyen történt eseményrõl. Napjainkban a hír szinte az esemény pillanatában ér el bennünket. Egy távoli helyszín történéseinek virtuális részesei lettünk. Ennek következtében a tömegtájékoztatási eszközök és a rajtuk keresztül továbbított üzenetek többé nem összpontosulnak egy kézben, egy szóval vége az események központi irányításának. A Kormány egymagában nem képes az ellenõrzésre, ha a sugárzás elektronikus eszközökkel folyik. Tehát a cenzúra és a mondanivaló ellenõrzése súlyos problémákat vet fel. A cenzúra nem maradhat az állami hivatalok kizárólagos adminisztratív feladata. Jobb lenne átutalni a társadalmi szervezetek és intézmények hatáskörébe. Végül is az információs korban a család, de elsõsorban az iskola, a munkahely és a közösség dolga a cenzúra felelõsségét magukra vállalni, egyben az erkölcsi értékeket megerõsíteni.

Az országos szintet tekintve, az információs technológia használataés alkalmazása minden malajziai állampolgár számára egy jobb életet kell hozzon. Az esélyegyenlõség és az általános hozzájutás kettõse etnikailag kevert és sok vallású társadalmunk kulcskérdése marad. Az IT alkalmazása közben mind a városi, mind a vidéki malajziaiak életminõségének javítására kell törekednünk. Az az álmunk, hogy 2020-ra fejlett ország leszünk, magában foglalja a gazdaságilag igazságos társadalom, a gondoskodó társadalom és a felnõtt, szabad gondolkodású, egyben toleráns társadalom követelményének teljesítését. Az IT cselekvési programjában ugyancsak választ kell adnunk a társadalmi--mûszaki kérdésekre is.

Nemzetközi szempontból az IT cselekvési programja nemzeti törekvéseinket egyértelmûen a globális technológia, kereskedelem és beruházás összefüggéseiben fogalmazza meg. Az igazi feladatot számunkra annak biztosítása jelenti, hogy az IT-vel összefüggõ beruházások ne csupán a befektetõknek hozzanak hasznot, hanem a malajziai polgárokat is tegye a technológia puszta “fogyasztóiból” annak elõállítóivá és fejlesztõivé. Malajzia lakosságának meg kell próbálnia újfajta szolgáltatásokat nyújtani az IT hasznosításával. Tehát az elsõdleges hangsúly már nem annyira a szükséges beruházások mennyiségén, sokkal inkább a minõségén van, és a kérdés az: milyen mértékben képes a hazai technológia és emberi tényezõ forgalmi adót eredményezõ tevékenységet kifejteni? Azt reméljük, hogy az MSC jól mûködõ üzleti kapcsolatoknak is IT-keretet adhat.

Az MSC révén valóságos befektetési paradicsomot kínálunk egy olajpálma-ültetvény kellõs közepén, melyben kényelmes otthonra lelhet az információs és tudásipar harmadik nemzedéke. Elõfordulhat-e, hogy ez késõbb a társadalom mûködési zavaraihoz vezet? Elõfordulhat-e, hogy az idegen újdonságok kiszorítják a ráérõs hazaiakat? Elõfordulhat-e, hogy jogtalan elõnyhöz jutnak a technológia tulajdonosai? Elõfordulhat-e, hogy ez környezetszennyezéssel, illetve -rombolással jár? Ezek mind joggal felvethetõ kérdések. De a rájuk adandó válasz megfogalmazásakor egy másikkal kell szembenéznünk: Kik vagyunk mi? És mit is akarunk igazán?)

Miután az MSC apró hullámverései elérték az IT cselekvési programját, az utóbbi tartalommal való megtöltése az MSC és az ország elõtt álló legnagyobb feladat. A tartalom megválasztásán múlik, hogy az IT cselekvési programjának mi adja majd a lényegét, és hogy sikerül-e az apró hullámfodrokból a változás és az átalakulás öles hullámait korbácsolni. Az IT cselekvési programjának három stratégiai összetevõje egyértelmûen a tudás társadalmának felépítését van hivatva szolgálni. Az alapstratégia továbbra is a megfelelõ tárgyi infra- és infostruktúra megteremtése és fejlesztése marad. A második stratégiai cél a követelményekhez igazodó kiegészítõ rendszerek, illetve IT-alapú alkalmazási körök kialakítása, bõvítése. Ennél a pontnál az MSC nyolc legfõbb alkalmazási területe újfent lehetõséget kínál mind a részvételre, mind a tanulásra. Tárgyalásokat folytatunk néhány kiemelkedõ világcég támogatásának és segítségének elnyeréséért, azt szeretnénk, ha átadnák nekünk technológiájukat és szakismereteiket. Ezek a cégek arra keresnek megfelelõ terepet, hogy termékeiket és elgondolásaikat kipróbálhassák. Ha úgy döntenek, hogy elfogadják az ajánlatunkat, a Multimédia-fejlesztõ Vállalat (MDC) biztosítani fogja számukra a helyi cégekkel való együttmûködés feltételeit, hogy kialakulhassanak a célszerû partneri viszonyok, hiszen világviszonylatban mi kínáljuk az egyik legalkalmasabb terepet a multimédia-fejlesztések teszteléséhez. Ismét elmondhatjuk, hogy e tekintetben is lehetõségek sokasága kínálkozik a belföldi vállalkozók számára, hogy együttmûködjenek az új alkalmazási területek kifejlesztésében.

Az IT cselekvési programjának harmadik stratégiai pontját az emberi erõforrás fejlõdését szolgáló törekvés képezi. Az egyéneknek és a közösségeknek, csoportoknak egyaránt meg kell tanulniuk ún. "intelligens", más szóval "eszes" rendszerekkel dolgozniuk, miközben természetesen eszesebbnek kell lenniük, mint a rendszer, vagy az az alkalmazási mód, amelyet éppen kifejlesztenek. Az emberi erõforrás fejlesztésének szándéka hivatalos és nem hivatalos, oktató--képzõ rendszereket foglal magában, az alapfokútól a felsõfokún át a poszt-graduális és más továbbképzési szintekig.

Az MSC révén, én azt hiszem, nagy lépésre szántuk el magunkat a változás irányában. Ez különösen igaz az IT jogi kereteinek kijelölésére, minthogy egyben ez tekintendõ az üzleti és kereskedelmi szféra elfogadott normájának. A cyber-jogokra vonatkozó három törvényjavaslatot az Országgyûlés jövõ év elején esedékes legközelebbi ülésén fogjuk elfogadásra beterjeszteni. Mindezeknek a kezdeményezéseknek a sikeressége azon áll, vagy bukik, hogy az emberek készek-e a változások el- és befogadására. A tudásipar dolgozói a változás folyamatának húzóerõi lehetnek, fõként a követelményekhez igazodó tartalom megfogalmazásával és új alkalmazási területek kifejlesztésével. A tanulás és a "beszoktatás" folyamatának végén a társadalom és az egyén gyökeres átalakulását kell tapasztalnunk.

A Kormány azt a közvetlen célt tûzte ki önmaga elé, hogy az elektronikai kormányprogramot a miniszterelnöki irodában indítja útjára. E választása következtében a Kormánynak kell betöltenie a minta szerepkörét. Míg ez egyfelõl üzleti lehetõségeket rejt a magánszektor számára, addig a közalkalmazottak körét elvi állásfoglalásra kényszeríti. A közigazgatás elektronizálásának az a célja, hogy fokozza a kormányszervek mûködésének hatékonyságát. A Szövetségi Kormány a Putrajaya projekttel fogja kezdeni. Úgy hiszem, ez alapvetõ lökést adhat a kormányszerveknek az egész országra kiterjedõ átalakulásához.

Hölgyeim és Uraim!

Ez a konferencia, számos szekcióülése révén, alternatívák sorát fogja elénk tárni haladásunkhoz. Szívbõl reméljük, hogy az a vitakeret, melyet kialakítottunk, mindenki számára az érintettség érzetét fogja kölcsönözni. Pontosabban szólva: még ez is kialakulófélben van, menet közben, ha a szükség úgy hozza, változtatható. Ahogy mondani szokás: az IT cselekvési programja nem cél, hanem eszköz, melyet Malajzia polgárainak együtt kell kézbe venni és használni. Az IT cselekvési programjában még számos olyan kulcsfontosságú kérdés akad, melyet a jelenlévõ küldöttek fel kívánhatnak vetni. Olyanokra gondolok, mint például:

Hölgyeim és Uraim!

Az MSC saját merész kezdeményezésünk, melynek célja, hogy az IT apró kis fodraiból a változás valódi hullámait kavarja. Az MSC legmeghatározóbb alkalmazási lépéseivel az a szándékunk, hogy az ország erõforrásait teljeskörûen mozgósítsuk. Ez természetesen csak akkor mehet végbe, ha a polgárok egységesen elkötelezik magukat a tudás társadalmába való átmenet iránt.

És ezzel az utolsó megállapítással megnyitom Malajziában az INFOTECH II. Éves Konferenciáját és Kiállítást.

Andaya, Leonard Y. 1992 : Innovations and Adaptations in Society

In:The Cambridge History of Southeast Asia Vol I. Cambridge, UP,

Árva, László 1990: Előzésben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp.

Astbury, Sid 1996:Malaysia. Revolution in education Asian Business, May

Cohen, Margot 1996: Modern Times. Islam on the Information highway Far Eastern EconomicReview aug.29.

Han, Chun Kwong 1994: National Information Technology Policy Formation in Malaysia: A Structurational Perspective on Success and failure In: Toward... pp. 218-240.

Han, C.K.- Walsham, G. 1993: Government Information Technology Policies and Systems: Success Strategies in Developed and Developing Countries. Commonwealth Secretariat, London

Kozma, Ferenc 1996: Külgazdasági stratégia KJK, Bp.

Moreira, C.F. 1996: Cyber-Land to build cybertown In-Tech News, 8.

Nagy, Gábor 1997: Testvérviszály HVG IV.12. 35.o.

Paquet-Sévigny, Thérése 1997: Convergence of Visions: a condition of effective partnerships in a multilateral and multicultural environment In: Info-ethics. Conference papers Monte-Carlo UNESCO, 1997

Sardar, Ziauddin, ed. 1988: Building information system in the Islamic World

Mansell Publ.,UK

Szemenyei, István 1996: A világ országainak "információs társadalom-fejlettségi" sorrendje. OMFB Nemzetközi Hírlevél, június

Tee, 1986:Information technology and access to informations: Some issues and problems In: The New Information Professionals. Proceedings of the Singapore- Malaysia Congress of Librarians and Information Scientists: Singapore, 4-6 September 1986 (Ed.by Anita Thuraisingham) Gower Publ. pp. 220-234.

Towards....1994: Towards an Information-Rich Society: An Agenda for Action ICIT94 Conference Proceedings. MNCC  MSORSM, 1994

A global facilitator of information age. New Straits Times, 1996. augusztus

An Invitation to Malaysias Multimedia Super Corridor. NeuroNet, 1996

Basic Media Facts Malaysia. MediaBase, 1995

Computimes. August 1, 1996 6–26. o.

Greg Gransden: Not yet tigers. Business Central Europe, June 1996

Living in the new digital economy. The Star In-Tech, August 6 1996

Rebecca Sykes: Oktatás, esély, technológia. Számítástechnika, XI. évf. 10.sz.

Abdul Azeez Kadar Hamsa, Supian Ahmad: A study of applicability of telecommuting on selected business firms in Malaysia (http://blaze.cba.uga.edu/management/rwatson/tc96/ papers/azeez.pdf)

About School of Computer Sciences (http://cs.usm.my/aboutcs.html)

APIIT (http://www.sapura.com.my/sapura/corp/APIIT_IT.html)

Cahaya – The Sanctuary (http://www.ttm.gov.my/cahaya/Welcome.html)

Distance Learning (http://www.medic.ukm.my/fper/distance.htm)

Eco-Media City 2020 (http://202.231.102.5:80/WorksAndProjects/Works/ecomedia/)

First Malaysian Internet Survey Results (http://www.jaring.my/biz/survey/results.htm)

From Here To Vision 2020 (http://penerangan.gov.my/v2020/av2020.htm)

Functions of NITC (http://www.jaring.my/nitc/welcome/function.html)

Information Technology Centre (http://itc.utm.my/about.htm)

Information Technology Centre (http://www.itc.usm.my/)

IRPA Towards Quality R&D (http://www.jaring.my/msia/rnd/irpa.html)

IT's vital role in nation-building (http://www.jaring.my/nitc/publication/compu121.html)

ITTM, Telekom Malaysia Home Page (http://ittm.com.my/)

KHTP – Training and R&D Facilities (http://www.jaring.my/khtp/training.html)

KL International Airport (http://202.231.102.5:80/WorksAndProjects/Works/klia/)

KTM Komuter (http://www.hbp.usm.my/townplg/2020/KTM1.htm)

Kuala Lumpur City Centre (KLCC) (http://www.hbp.usm.my/townplg/2020/KLCC2 .HTM)

Kulim High-Tech Industrial Park (http://www.hbp.usm.my/townplg/2020/KHTP1.htm)

List of Promoted Activities and Products for High Technology Companies under the Promotion of Investments Act 1986 (http://www.jaring.my/mida/policy/yellow.html)

Looking forward to another busy year (http://www.jaring.my/nitc/publication/compu51 .html)

Malaysia As a Centre For R&D and Science & Technology (http://www.jaring.my/msia/ rnd/rdst.html

Malaysia Your Profit Center In Asia – The Government (http://www.jaring.my/mida/ profit/government.html)

Malaysian Road Information (http://corp.jkr.gov.my/jln/hari-jkr/Road12.htm)

Malaysia’s Multimedia Super Corridor (MSC) (http://www.dataprep.com.my/newsevent/ news.htm)

MIMOS – R&D Products (http://www.jaring.my/mimos/VersiEng/rdproject.html)

MOI Corporate Profile (http://spl.pnm.my/~moi/corprof.html)

National Education Philosophy http://eprd.kpm.my/nep.html)

National Information Technology Council (http://www.jaring.my/nitc/main.html)

Objectives of NITC (http://www.jaring.my/nitc/welcome/objectives.html)

Putrajaya (http://www.hbp.usm.my/townplg/2020/PUTRA1.HTM)

Putrajaya – PM’s Message (http://www.jaring.my/msia/govt/putrajaya/put-pm.html)

R&S – Innovation and Consultancy Centre (http://www.usm.my/icc/)

SAPURA: Your partner in Asia (http://www.sapura.com.my/sapura/corp/h_bkgnd.html)

School of Computer Sciences – Research Programs (http://cs.usm.my/RschProg.html)

Taking a step forward with IT (http://www.jaring.my/nitc/publication/compu21.html)

Technology Park Malaysia Home Page (http://www.ttm.gov.my/)

Technovation Park (http://www.utm.my/utm/techno.htm)

Telecommunications & Vision 2020 (http://www.jaring.my/msia/economy/telecomm .html)

Tengku Mohd Azzman Shariffadeen: Strategic Planning and Management of Information Technology in Malaysia (http://www.jaring.my/nitc/publication/icit.html)

The 1996 Budget Speech (http://www.jaring.my/msia/economy/budget95/speech.txt)

The Malaysian Economy In The Year 2020 (http://www.jaring.my/msia/economy/ msiaeco.html)

The Official BERITA Archives (bit.listserv.berita hírcsoport, http://st-www.cs.uiuc.edu/ ~chai/berita/)

The Star: 7th Malaysia Plan (http://www.jaring.my/star/archives/7mplan/welcome.html)

The Way Forward Vision 2020 (http://smpke.jpm.my:1025/vision.html)