Széchenyi Terv - Információs társadalom- és gazdaságfejlesztési program

2000. december

1. Helyzetkép

2. A program céljai

3. A program elemei

3.1 Kormányzati alprogram

3.2 Az ellátottság és hozzáférés javítását célzó alprogram

3.3 Az e-gazdaság megalapozását segítő alprogram

3.4 Információs kultúra és "tartalomipar" alprogram

3.5 Életminőség- és tudatosságnövelés alprogram

4. A program várható eredményei és hatásai

1. Helyzetkép

Az információs társadalom létrejötte a változások sebességét és léptékét tekintve a modern kapitalizmus kialakulására emlékeztető módon alakítja át a termelés világát és a mindennapi életet.

A változások sehol a világon nem nélkülözhetik a kormányzatok kiemelt, kezdeményező és koordináló szerepét. Különösen igaz ez térségünkre, amely nem csak az új társadalom úttörőjének számító Amerikai Egyesült Államokhoz, hanem az attól egyelőre lemaradó Európai Unióhoz képest is sok területen lépéshátrányban van. Az átalakulás gyors üteme nyilvánvalóvá teszi, hogy a következő néhány esztendő alatt eldől: mely országok tudnak csatlakozni az "Új Gazdasághoz", és melyek maradnak ki hosszú időre a folyamatból.

Magyarország - a világ és szűkebb térségünk számos országához hasonlóan - igyekszik beilleszkedni az új, mindinkább globális gazdaságba, miközben csak a 90-es évtized végére jutott el oda, hogy a kihívásban ne pusztán a leszakadás fenyegetését, hanem felzárkózási, kitörési esélyt lásson. Ez a jelentős szemléleti fordulat több tényező együttes hatásának köszönhető.

• A gazdaságot, a közigazgatást, az oktatást és a kultúrát alapjaiban formálják át az egyre olcsóbb és mind szélesebb körben elterjedő információtechnológiai alkalmazások. A gazdasági szereplők, a döntéshozók és az állampolgárok egyértelmű tapasztalatként élik meg a technológiai forradalom társadalom- és intézmény-átalakító hatását, és ma már sokan látják a tudatos stratégiai fejlesztésben rejlő lehetőségeket.
• Az információs társadalom sikerországainak példája bebizonyította: van értelme bátor kitörési programokba fogni. A felzárkózási törekvések ott voltak sikeresek, ahol az eredmény elérése érdekében a területet kiemelten kezelték és fejlesztették. Ott, ahol kellő szándék és erő volt - tudatos és tartós politikai, gazdaságirányítási támogatással, koncentrált befektetésekkel, kiemelt programokkal, vám-, adó- és más kedvezményekkel - biztosították a szükséges forrásokat és a társadalom figyelmét, illetve részvételét.
• A magyar informatikai és tudásipar az elmúlt években az egész nemzetgazdaság, a külföldi tőkebevonás és az export egyik meghatározó ágazatává vált. Az elméleti felismerések mellé sorakozó gyakorlati tapasztalatok rendre megerősítik, hogy (természeti kincsek és energiahordozók híján) a kulturális és tudástőke jobb hasznosítása és gyarapítása versenyképességünk meghatározó részét jelenti.
• Az Európai Uniós csatlakozás érdekében teendő lépéseket elsőrendű feladatként kezeli a kormányzat. Az egész kontinensünkön kiemelten kezelt információs társadalom-programhoz (e-Europa) való igazodás kényszere hozzájárult ahhoz, hogy eurokonform módon kezdődjön meg számos fontos részprogram előkészítése, végrehajtása.

Amikor - a fenti felismerések nyomán - kézzelfogható közelségbe kerül az információtechnológiát középpontba helyező, átfogó gazdasági-társadalmi fejlesztési program, számot kell vetni jelenlegi helyzetünkkel is. Bár Magyarország GDP-növekedése, ezen belül az info-kommunikációs piac bővülése az átlagos európai piacnövekedésnél magasabb, azonban hazánk

• a technológiai és gazdasági fejlettséget,
• az alkalmazások részarányát,
• a piaci környezetet,
• az információs társadalomra való felkészültséget,
• az Internet-használat és az Internet-hozzáférés mutatóit, valamint
• az elektronikus üzletvitel megoldásait

tekintve még mindig hátrányban van az Európai Unió tagállamainak többségéhez képest.

Az e-gazdaság legfontosabb magyarországi mutatói

Forrás: Carnation Consulting

Az információs társadalom egy adott országban, régióban akkor jön létre, ha a lakosság többsége részt vesz benne - azaz birtokában van az információs- és kommunikációtechnológiai eszközöknek (vagy hozzáfér azokhoz), továbbá rendelkezik a felhasználásukhoz szükséges tudással. Ezért az információs közmű-ellátottsági és hozzáférési adatok fontossága a legtöbb gazdasági mutatóét megelőzi.

A "behuzalozott" Magyarország I.
(A magyarországi lakások felszereltsége régiónként a felmérésben részt vett lakások százalékában)

Forrás: KSH, Lakásviszonyok '99

A "behuzatolt"Magyarország II.
(A magyarországi lakások felszereltsége település típusonként, a felmérésben részt vett lakások százalékában)

Forrás: KSH, Lakásviszonyok '99

A kiinduló feltételek és adottságok között előkelő hely illeti meg a viszonylag fejlett mobil és vezetékes távközlési rendszert. A mobiltelefon elterjedtségének foka 2000 végére megközelíti a 30, 2001 végére pedig várhatólag a 40%-ot. A vezetékes rendszerek területén kialakult a kínálati piac. Regionális szinten is jelentős adatátviteli kapacitások épültek ki. A távközlési szolgáltatások néhány mutatóját tekintve Magyarország utolérte az Európai Unió országainak átlagát.

Európai szintűnek tekinthető a korábbi fejlesztések nyomán kiépült felsőoktatási - kutatóintézeti - közgyűjteményi hálózat (NIIF-program), valamint a középiskolákat és az általános iskolák ötödét hálózatra kapcsoló Sulinet. Ez utóbbi 400 ezer középiskolás és 120 ezer általános iskolás diákot juttat hozzáféréshez. Jónak mondható az államigazgatás számítógépes ellátottsága is. Ma még azonban - néhány alaprendszer (pl.: adónyilvántartás, választási hálózat) sikeres bevezetése ellenére is - hiányzik az infrastruktúrára épülő professzionális hazai tartalomszolgáltatás.

Az elmúlt években megindult az információs iparágakban vezető szerepet betöltő multinacionális cégek betelepülése, az export-orientált gyártás beindítása. E cégek némelyike egyre nagyobb volumenű kutatás-fejlesztési feladatot és tevékenységet telepít Magyarországra. Ezzel egy időben néhány magyar informatikai cég nemzetközi ismertségre tett szert. Bebizonyosodott, hogy léteznek számukra kihasználható előnyök: vannak piaci területek, melyek meghódítása sikerrel kecsegtet a hazai vállalatok számára is.

A külföldi példák alapján beigazolódott: az információs társadalom létrejöttének csupán egyik feltétele az infrastruktúra-építési és információs gazdaságfejlesztési programok minősége, végrehajtásuk sebessége. A nemzeti információs társadalom létrehozását célzó stratégiákat ugyanis csak a teljes társadalmi integrálás vezetheti valódi áttöréshez. Az információs gazdaság rugalmas és dinamikus munkaerőpiacot igényel - ez pedig az állampolgár számára az "élethosszig tartó tanulás", az "információs írástudás" új lehetőség- és életmód-világát jelenti. A makrogazdasági és az állampolgári megközelítések ugyanarra az eredményre vezetnek: az oktatás, a felnőttképzés és a piaci igényekhez igazodó szak- és továbbképzés lépésről lépésre az információs gazdaság kulcságazatává válik.

Előrejelzés a fejlett országok munkaerőpiacáról 2005-re

Forrás: a Kölni Gazdaságkutató Intézet becslése

Ami a gazdaság felől közelítve stratégiai iparág, "tartalomipar", az társadalmi szempontból a nemzeti kulturális örökség digitalizálását, általános hozzáférhetővé tételét jelenti. Ami gazdasági szempontból a leszakadók, a hátrányos helyzetűek, a fogyatékosok és az inaktívak képzésének és (újra)foglalkoztatásának kérdése, az a másik oldalról az esélyegyenlőség, a társadalmi kohézió programja.

És fordítva: a társadalom felől közelítve a jogalkotás az információs gazdaság előmozdítójává válhat, amennyiben az új típusú gazdasági tevékenységek jogi szabályozásával a gazdaság szereplőinek biztonságát és biztonságérzetét erősíti. A tudásgazdaság területén kiemelten fontos feladat az innovációk forrását jelentő szellemi termékek és szabadalmak jogi kezelése.

A gazdasági és társadalmi feladatok ilyen mértékű egymásba ágyazódása tette szükségessé, hogy a Széchenyi Terv ezen fejezete információs társadalom- és gazdaságfejlesztési programként szülessen meg.

2. A program céljai

A program céljainak kijelölésekor az alábbi szempontokat vettük figyelembe:

1. A fejlesztési folyamat következő állomása - az átfogó információs társadalom- és gazdaságépítési stratégia megalkotása - szervesen épül erre a programra, de annak feladatait nem lehet és nem is érdemes "előrehozni".
2. Számos nagy jelentőségű "informatikai" programot az azokért felelős szaktárcák gondoznak, és a Széchenyi Terv más fejezetei, illetve ezek alprogramjai is tartalmaznak kidolgozott és részletes, tartalmában ehhez a fejezethez kapcsolódó önálló témaköröket. Ezek:
   • az induló információtechnológiai vállalkozások támogatása,
   • a kis- és középvállalkozások bekapcsolása az információs gazdaságba,
   • az információs és kommunikációs technológiák kutatása,
   • a turizmust szolgáló információtechnológiai rendszerek fejlesztése,
   • a regionális informatikai fejlesztések támogatása.
3. Az információs társadalom- és gazdaságfejlesztési program tartalmának időszakos felülvizsgálata elkerülhetetlen. Ennek oka elsősorban a gazdaság teljesítőképességének változása, valamint a rendkívül gyors technológiai generációváltás az oka.

A fentiekhez igazodva a program az alábbi általános célokat nevezi meg:

1. Rövid távon meg kell teremteni annak a professzionális háttérmunkának a feltételeit, amely az átfogó információs társadalom építési stratégia megalkotásához szükséges tudást, valamint a kulcsfolyamatok időszakonkénti monitorozását biztosító megoldásokat a program mögé állítja.
2. A kormányzat feladata, hogy
   • a lehető legtovább jusson az elektronikus közigazgatás rendszerének kiépítésében. Ennek révén tegye hatékonnyá, korszerűbbé és olcsóbbá saját működését, valamint egyre szélesebb körben adjon módot a polgároknak a nyilvános és közérdekű információk elektronikus úton történő elérésére, illetve az e módon történő ügyintézésre;
   • a szakmai és társadalmi támogatás megfelelő kihasználásával - a megfelelő szabványok gyors honosításában és az "információs jogalkotás" területén (pl.: elektronikus aláírás, e-kereskedelem) - a szükséges ritmusban lépjen előre.
3. A rendelkezésre álló erőforrások függvényében a lehető legtöbbet kell tenni azért, hogy
   • az államigazgatásban, a gazdaságban és a háztartásokban rendelkezésre álló IT-eszközök (személyi számítógépek és más hardver-, illetve hálózatra csatolt eszközök) száma és minősége elérje a kívánatos küszöbértékeket; továbbá
   • a lakosság meghatározó része számára (egyéni vagy közösségi megoldásokkal) elérhető árszínvonalon hozzáférhetővé váljék a hálózat.
4. A merész európai ambíciókhoz hasonlóan és részben azokhoz igazodva ("Európának a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás-alapú gazdaságává kell válnia" - 2000. március, Lisszabon) a program járuljon hozzá a magyar információ- és tudásgazdaság húzóágazattá fejlesztéséhez, s ahol erre mód van, a regionális vezető, illetve szolgáltató központ szerepének eléréséhez.
5. A program révén erősödjenek meg és váljanak széles körben ismertté azok az intézményes megoldások, amelyek gyorsítják a gazdaság "hagyományos" ágazatainak korszerű, elektronikus alapokra helyezését. Ezzel hozzájárulnak a nagyobb növekedéshez, javítják a hatékonyságot és a termelékenységet, valamint képesek versenyelőnyt teremteni és azt megszilárdítani.
6. Az információs társadalom magyar polgárai a tudásátadás új, részben iskolán kívüli útjainak köszönhetően váljanak alkalmassá az információs eszközök hatékony kezelésére. Munkájuk részeként és saját személyiségük kibontakoztatásával legyenek tudatos és felkészült fogyasztói és egyidejűleg alkotói az információs kultúrának.
7. A program segítse a közszolgálati, kereskedelmi és magánkezdeményezésből létrejött szakmai és kulturális tartalmak létrehozóit és gondozóit abban, hogy megteremtsék egy mind színvonalasabb, új felhasználókat is tömegesen vonzó magyar nyelvű "tartalomipar" és információszolgáltatás hídfőállásait és felületeit.
8. Az információs társadalom építése váljék politikai és vállalati döntéshozók, valamint a lakosság körében is széles körűen ismert, elfogadott, vonzó jövőképet adó programmá. Ezzel összefüggésben minél több ponton lehessen a társadalmi szervezetek tőkéjét és energiáit e célok megvalósítása érdekében is mozgósítani.
9. Mindazok, akik anyagi és/vagy társadalmi helyzetük, munkaerőpiaci pozíciójuk, életkoruk, betegségük vagy fogyatékosságuk miatt önmagukban nem képesek az információs kultúra kínálta előnyökből részesedni, szervezett formában és tartósan biztosított lehetőségekkel juthassanak a digitális világba való belépés esélyéhez.

3. A program elemei

A kitűzött célok szem előtt tartásával a program részeként megvalósítandónak tartott és remélt területeket és a hozzájuk tartozó teendőket öt alprogramban foglaltuk össze:

• 3.1 Kormányzati alprogram
• 3.2 Az ellátottság és hozzáférés javítását célzó alprogram
• 3.3 Az e-gazdaság megalapozását segítő alprogram
• 3.4 Információs kultúra és "tartalomipar" alprogram
• 3.5 Életminőség- és tudatosságnövelés alprogram

A Széchenyi Terv Információs Társadalom- és Gazdaságfejlesztési Programja öt alprogramból és ezen belül tizennégy részprogramból áll. A szövegben ezeket a könnyebb áttekinthetőség érdekében zárójelben, folyamatos számozással jelöltük. A részprogramokról az utolsó fejezet végén áttekintő táblázat látható, ami bemutatja a célok, a részprogramok és az ezek megvalósítására elkülönített források egymáshoz való viszonyát.

Az említett alprogramokon kívül az információs gazdaság fejlesztése kiemelt szerepet kap még a Széchenyi Terv

• Vállalkozáserősítő programjában, közelebbről "A kis- és középvállalkozások információs gazdaságba való bekapcsolódását segítő alprogramban" és "Az információtechnológiai kezdő vállalkozások támogatását célzó alprogramban", valamint
• a Regionális gazdaságépítési programban, nevezetesen "A térségi elektronikus piacok fejlesztését támogató alprogramban".

Ezek az alprogramok a magángazdaság és a közszféra, azaz a gazdasági szereplők, az önkormányzatok és az állam közös érdekeltségén nyugvó együttműködésére épülnek. Az államra ebben az együttműködésben elsősorban kezdeményező és koordináló, esetenként pedig - korlátozott mértékű társfinanszírozásban - közvetlen támogató szerep jut.

3.1 Kormányzati alprogram

Helyzetkép

Noha Magyarországon 1995 óta számos alkalommal fogtak az információs társadalom átfogó stratégiájának megalkotásához, e törekvéseket (különböző okokból) egyetlen esetben sem koronázta siker. A mindenkori stratégiakészítő szándék nem tudta a kritikus küszöböt átlépni vagy az érdektelenség, vagy az egymást kioltó politikai erők miatt. Mindvégig hiányoztak azok a kutatási eredmények, adatok, amelyek birtokában áttekintő és megalapozott képet lehetett volna adni az információs korszakra készülő Magyarországról.

A 2000 tavaszától egyre tudatosabban és határozottabban megjelenő kormányzati akarat az Informatikai Kormánybiztosság létrehozásával teremtette meg az intézményi hátteret, majd feladatként írta elő a stratégia lehető leggyorsabb megalkotását.

Az átfogó, a társadalom egészét érintő stratégia hiánya nem jelenti azt, hogy nem indultak volna el és ne folynának jelentős kormányzati informatikai fejlesztések. Ezek eredményeként elfogadhatóan teljesítenek az alaprendszerek és a magyar minisztériumok és a közigazgatás számos intézménye elérhető az állampolgárok számára immár nyílt hálózatokon is. A kormányzat az ún. "második generációs" fejlesztésekbe is belefogott és már nemcsak az infrastruktúra, hanem az adatvagyon kezelésére is megfelelő programokkal rendelkezik. Hiányzik azonban a közigazgatás birtokában lévő adatok rendszeres felmérése, és annak az intézményrendszernek a kialakítása, amely ezeket az adatokat eljuttathatja a civil és a versenyszférába. Nem sikerült még azt a minőséget sem biztosítani, amely a rendszerek integrációjával és az azokat használók felkészültségével párosulva nagyságrendekkel növelné a kormányzati munka hatékonyságát.

Ugyanez elmondható az állam szabályozó/jogszabályalkotó feladataival kapcsolatban is. Ezek révén a kormányzatnak meg kell teremtenie a piaci és a közösségi érdekek érvényesülésének egyensúlyát, a piac serkentése mellett biztosítva a piaci szereplőknek a társadalom szempontjából kívánatos magatartását. A konvergencia-folyamat előrehaladása (a média, az informatika és a távközlés összeolvadása), az információs társadalom technológiáinak, szolgáltatásainak és szabványainak a nemzeti határokat egyre kevésbé figyelembe vevő kialakulása, elterjedése számtalan értelmezési, újragondolási feladatot eredményez, és felértékeli az állam iránymutató, innovációt ösztönző szerepét.

Az alprogram céljai

A kormányzati alprogram céljai:

• az önálló nemzeti információs stratégia kidolgozásához szükséges feltételek biztosítása,
• a stratégia elkészítése és társadalmi integrálása,
• az elemző és szövegező munkához szükséges alapkutatások megszervezése,
• monitoring-rendszer felállítása, melynek segítségével a stratégia megvalósulása folyamatosan ellenőrizhető,
• az elektronikus kormányzat összehangolt továbbépítése,
• a szolgáltató kormányzat elvének minél szélesebb körű átültetése a mindennapi gyakorlatba,
• a kormányzati információs infrastruktúra összehangolt fejlesztése,
• hosszabb távon a teljes körű elektronikus demokrácia intézményi feltételeinek megteremtése,
• az információs társadalom és gazdaság fejlesztéséhez elengedhetetlen jogszabályi környezet megteremtése,
• a jogszabályalkotás társadalmi integrálása (minél több résztvevő bevonása a jogalkotási folyamatba, illetve a jogszabályok társadalmi megismertetése),
• a szükséges szabványok elterjesztése.

Részprogramok

(1) Stratégia és monitoring

A kormányzat erőforrásokat biztosít az információs stratégia kialakítására, karbantartására, fejlesztésére és megvalósulásának ellenőrzésére.

A stratégia megalkotásához és cselekvési programmá fordításához

• olyan saját erőre és szakmai együttműködésre épülő szervezeti keretet hoz létre, melynek révén a kérdéskörre vonatkozó kutatási eredmények összegyűjthetők, feldolgozhatók, a rendelkezésre nem álló, de szükséges új kutatások megszervezhetők;
• a társadalmi felkészültségről és fogadókészségről, a technológiai ellátottságról, az elektronikus formában elérhető tartalmakról és a nemzetközi tapasztalatokról, a legjobb gyakorlatokról, a versenytársak lépéseiről, az Európai Unió információs társadalom politikájáról naprakész monitoring-rendszert működtet.

(2) Elektronikus kormányzat, szolgáltató állam, elektronikus demokrácia

A szolgáltató elektronikus kormányzat kiépítéséhez a kormányzati információs infrastruktúra és alkalmazások összehangolt fejlesztésére van szükség. A program a teljes körű elektronikus demokrácia intézményi feltételeinek ezzel szorosan összekapcsolt, de távlati célként kijelölt megteremtéséhez is számos eszközzel lát hozzá. Az elektronikus kormányzat kialakításának teendői két fő irány - a közigazgatás hatékonyságának növelése és a szolgáltató közigazgatás megteremtése - köré csoportosulnak. Kiemelten fontosnak tartja:

• a közigazgatás és az állampolgárok közötti "elektronikus kapcsolat" minél szélesebb körű kiépítését, az elektronikus úton történő ügyintézési és tájékozódási lehetőségek körének jelentős bővítését, ennek során külön hangsúlyt fordítva a fogyatékos és hátrányos helyzetű állampolgárokra,
• a nagysebességű, költséghatékony kormányzati adathálózat kialakítását,
• a hatalmas értékű államigazgatási adatvagyon hasznosítását egy közös közigazgatási fogalomtár terminológiai segítségével,
• a közigazgatásban használt informatikai rendszerek együttműködési képességének biztosítását kormányzati ajánlásokon és szabványokon keresztül,
• a naprakészen tartható közigazgatási címnyilvántartás kiépítését,
• a kormányzati ügyiratkezelés összehangolását, az ezt támogató rendszerek elterjesztését, párhuzamosan az elektronikus aláírás (hitelesítés) és az elektronikus iratkezelés törvényi szabályozásával,
• az elektronikus pályáztatást és közbeszerzést magas szintre emelő információs rendszerek kialakítását, az ezeken létrejött adatok nyilvános elérésű hálózaton való publikálását,
• a jogszabályban meghatározott közfeladatokat ellátó intézmények támogatását annak lehetővé tételében, hogy a természetes és jogi személyek elektronikusan, elsősorban nyilvános hálózaton keresztül intézhessék ügyeiket (pl.: adóbevallás, ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos ügyintézés, banki átutalások),
• a magyar államigazgatás összekapcsolását az európai uniós információs rendszerekkel, illetve az ezek létrehozását célzó projektekkel (pl.: a regionális szerveződések, kistérségek tekintetében),
• mintaértékű információs rendszerek létrehozását és elterjesztését (pl.: térinformatika, döntéstámogató rendszerek stb.), valamint a közigazgatás információs rendszereinek kommunikációs kapcsolatait szolgáló megoldások kialakítását mind a területi államigazgatásban, mind a központi közigazgatásban,
• a kormányzati informatikai infrastruktúra folyamatos fejlesztését, a szükséges biztonsági rendszerek kiépítését, ideértve a hiba- és katasztrófatűrő képesség növelését is.

(3) Jogszabályi környezet, szabványok elterjesztése

Az információs gazdaság "digitális jogi környezetének" megteremtését szolgáló, átlátható jogszabályi háttérhez, valamint a megfelelő szabványok elterjesztéséhez a kormányzat a program részeként az alábbi módon kíván hozzájárulni:

• az elektronikus aláírás közigazgatási és igazságszolgáltatási alkalmazásához szükséges jogszabályok előkészítése, a hitelesítő központok minősítési követelményrendszerének kidolgozása,
• új hírközlési politika kidolgozása és az egységes hírközlési törvény (EHT) életbe léptetése az Európai Unió elvárásai és a nemzetközi tapasztalatok alapján,
• az elektronikus kereskedelem, a távmunka-végzés és az elektronikus közbeszerzés rugalmas és korszerű szabályozása,
• az új rádió-távközlési szolgáltatások bevezetésének előkészítése,
• a jogalkotók "információs társadalom" tudatosságának és tájékozottságának megteremtése, a jogalkalmazók felkészítése az új szabályokhoz való igazodásra,
• szabványosítás, szabványhonosítás, szabványdokumentumok kidolgozása és terjesztése, a magyar érdekek képviselete nemzetközi fórumokon és szervezetekben,
• belső dokumentációs központ kialakítása a szabályozással és szabványokkal kapcsolatos új információk folyamatos beszerzésével és rendszerezésével,
• szakértők bevonása és tanulmányok megrendelése a jogszabályi, szabványbeli változtatások előkészítéséhez és megalapozásához,
• nemzetközi szakmai rendezvényeken való részvétel, egyeztetés hazai és nemzetközi szervezetekkel.

3.2 Az ellátottság és hozzáférés javítását célzó alprogram

Helyzetkép

Az új információs és kommunikációs eszközök használatának és elterjedésének mutatói viszonylag pontos képet adnak egy ország információs társadalmának fejlettségi szintjéről, hiszen a kívánt gazdasági fejlődést, termelési és foglalkoztatási szerkezetváltást a lakosság és a végfelhasználók indítják el. A kritikus tömeg elérésének (a Magyarország számára is iránymutató "e-Európa" 10 pontos programjával is megerősített) előfeltétele az, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei számára lehetővé váljon a közvetlen hozzáférés.

Magyarország a háztartások számítógépes és Internet-hozzáférési ellátottságában igen jelentős mértékben lemaradt a fejlett európai és tengeren túli országokhoz képest. Hiába biztosított ma elvileg közel 2,5 millió ember számára a lehetőség, hogy munkahelyén, barátainál, iskolájában, vagy a nyilvános hozzáférési pontokon számítógépet, illetve Internetet használjon, számos alapfeltétel hiányzik az új információs és kommunikációs eszközök széles körű használatához.

A potenciális Internet-hozzáféréssel rendelkezők száma Magyarországon 2000-ben

Forrás: BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központ

A magyarországi Internet-használók felének egyáltalán nincs otthon számítógépe: a magyar háztartások mintegy 4-5 százaléka (alig 190 ezer háztartás) tudja csak elérni az Internetet, viszonylag magas költséggel. Így a hálózati kultúra, a Web-tartalmak értéknövelő, tudásgyarapító fogyasztása és a használat attitűdje nem tud a kívánt gyorsasággal kialakulni. A 2000 őszén meghirdetett kísérleti PC- és Internet-hozzáférési program túljelentkezése bizonyította, hogy van társadalmi igény az ellátottság növelésére, és szerencsésen párosítható az "alulról" és a "felülről" érkező kezdeményezés és áldozatvállalás.

A közösségi hozzáférés különböző formái Magyarországon nemcsak az ellátottsági hátrányokat tudják részben ellensúlyozni. Egyszerre képesek (sok esetben a család és az iskola szerepét is pótolva) sajátos szociális és kulturális környezetet is biztosítani a digitális műveltségben jártas és az első lépéseket megtevő, sokszor gátlásokkal és önbizalomhiánnyal küszködő "kezdő" felhasználók számára. A kisfalvak lakóinak esélyt biztosító teleház-mozgalom a közösségi hozzáférés tekintetében Magyarországot - népességarányosan - a világ élvonalába emelte.

A teleházak és telekunyhók számának alakulása és prognózisa

Forrás: Nemzeti Teleház Stratégia, 2000 szeptember

Ezzel együtt még mindig nagyon hiányos a közösségi hozzáférés "színképe". A közhasznú távmunkahelyek, az esetenként több száz gépet kínáló közösségi szolgáltató központok még nem terjedtek el a városokban, s a túlnyomórészt vállalkozói alapon üzemeltetett Internet-kávézók nem tudják megoldani a népesség nagyobbik részének hozzáférési gondjait.

Az alprogram céljai

Az állami szerepvállalás korántsem automatikusan következik a hiányok felismeréséből, még ha azonnal kell is reagálni a kedvezőtlen hozzáférési és ellátottsági mutatókra. Az esetleges beavatkozásoknak elsősorban azoknak a feltételeknek a megteremtésére kell irányulniuk, amelyek - az üzleti és a civil szférával való együttműködés nyomán - leggyorsabban eredményezhetik a kívánt állapotok megközelítését. Ennek megfelelően a kiemelt cél az, hogy

• a fejlesztési ciklus végére minden magyar családnak legyen módja saját vagy közösségi hozzáféréssel részesülni a digitális világ előnyeiből,
• élvezzen egyforma prioritást két, egymást kiegészítő fejlesztési irány: a közösségi és intézményi hozzáférési pontok hálózat-bővítése, valamint a háztartások, a családok számítógéppel és Internet-hozzáféréssel való ellátottságának növelése,
• szaporodjon azoknak a lehetőségeknek a száma, amelyek révén az egyének és közösségeik kedvezményesen vagy ingyen juthatnak hardver- és szoftvereszközökhöz, a családoknak pedig módjuk nyílik információs eszközeik korszerűsítésére,
• Magyarország váljon nemzetközileg is elismert "teleház-nagyhatalommá", s ennek részeként teljesedjen ki és fedje le maradéktalanul a kisfalvak közösségi hozzáférését a teleház-mozgalom,
• jelentősen emelkedjen azon közintézmények száma - különös tekintettel a könyvtárakra -, melyek sokak számára lehetővé teszik a hozzáférést,
• ezen programoknál érvényesüljön az esélyteremtés és a kiegyenlítődés elve területi-regionális vonatkozásban is, és egyedi megoldásokkal terjedjen ki a kisebbségek és a hátrányos helyzetűek csoportjaira is.

Részprogramok

Az ellátottság és hozzáférés javítását célzó alprogram sok közös pontot és érintkezési felületet tartalmazó céljaiból a feladatok különbségei miatt született négy elkülönült részprogram.

(4) Közösségi és intézményi hozzáférés

Ennek a részprogramnak a fő elemei:

• az eddigieknél szorosabb stratégiai együttműködés révén koncentrálhatók lesznek a magyar teleház-mozgalom mennyiségi és minőségi fejlesztésére rendelkezésre álló források,
• a funkciójuknál fogva megfelelő közintézményeket (hivatalok, művelődési házak, könyvtárak, iskolák stb.) szervezett megoldásokkal alkalmassá kell tenni arra, hogy az információs és kommunikációs eszközök fenntartható közösségi hozzáférése lehetővé váljék a falaikon belül,
• lakóterületi, kerületi, városrészekhez kötődő számítógépes/internetes hozzáférési pontok, "városi teleházak", klubok (és ezek hálózatának) életre segítése,
• az üzleti szférából származó, vállalkozói alapon is felépíthető megoldási lehetőségek felderítése és felkarolása (pl.: Internet-kávézók, távmunka-központok, postai információs kioszkok, Web- és e-mail terminálok működtetése utazási irodákban és közterületeken),
• a mikro-, kis- és középvállalkozások (amelyek sok helyen egyúttal az információs kultúra "pionírjai" is) számítógépes és hálózati infrastruktúrájuk megteremtéséhez még jó ideig nem nélkülözhetik azokat a konstrukciókat, amelyek megkönnyítik számukra a szükséges beruházások vállalását.

(5) Egyéni/családi/otthoni ellátottság- és hozzáférés-bővítés

A világban és nálunk is bevált pályázati és költségcsökkentési módszerek és ösztönzők révén - költségátvállalás, hitelkonstrukció, befektetői támogatás, adókedvezmény stb. - meg kell találni azokat a pénzügyi és egyéb megoldásokat, amelyek segítségével növekszik a háztartások számítógéppel és Internet-kapcsolattal való ellátottsága. Ilyenek lehetnek a használt gépek újrahasznosítása, a munkaadói számítógép-programok és a kedvezményes PC- és Internet-akciók.

(6) E-önkormányzat, intelligens település (régió, város, falu)

A részprogram fő elemei:

• az önkormányzatok az elektronikus fejlesztések eredményeként átlátható, követhető ügyviteli folyamatokkal, a polgárbarát egyablakos ügyfélkiszolgálással tudják lerövidíteni az átlagos ügyintézési időt, miközben a hivatali munka egységes és magas színvonalú támogatást kap,
• a helyi erőforrások és igények minél jobb és pontosabb kiszolgálása érdekében regionális, kistérségi és települési szinteken is meg kell fogalmazódniuk az ellátottság- és hozzáférés-bővítő programoknak, valamint az arra felépített szolgáltatás-együtteseknek,
• megfelelően célzott finanszírozással és információ-szolgáltatással elérhető, hogy a különböző területfejlesztési koncepciókban megjelenő törekvések mögé ne csak a helyi források és erők tudjanak felsorakozni, hanem nagy hatékonysággal lehessen bevonni az ország határain túli forrásokat, elsősorban az európai uniós alapokból.

(7) Szoftverprogram

A részprogram fő elemei:

• a vonatkozó Európai Uniós és más (pl. UNESCO) ajánlásokat figyelembe véve a program támogatja a szabad szoftverek hazai elterjedését. Kezdeményezi, hogy tudatos tervezéssel előbb-utóbb alakuljon ki az ingyenes szoftvereszközök és alkalmazások olyan, színvonalas "családja", amellyel a civil szervezetek, a közintézmények, de akár a vállalkozások is képesek költségtakarékosan magas színvonalú eszközökhöz jutni. A támogatás kiterjed a szabad szoftverek megismerését és megfelelő használatát segítő oktatásra és képzésre, valamint olyan adatbankok létrehozására, ahonnan igény és szükség esetén az ingyenes szoftverek könnyen elérhetők, letölthetők és frissíthetők lennének. Mindezt kiemelt figyelem és nemzetközi referenciaszerepre való törekvés fogja kiegészíteni,
• a program a már birtokban lévő gépeken futó szoftverek legalizálását megkönnyítendő olyan konstrukciók kidolgozását is támogatja, amelyek segítségével meghatározott felhasználói csoportok teljes szoftverállománya válik jogtisztává.

3.3 Az e-gazdaság megalapozását segítő alprogram

Helyzetkép

A kialakuló "új gazdaságban" növekszik a termékek és szolgáltatások hozzáadott tudásértékének részaránya, a gazdaság globális és regionális szinten egyaránt hálózatba szerveződik. A tudástőke és a pénztőke egyre inkább kölcsönösen egymásra átválthatóvá válik. Az információs szektor vezető iparággá vált, de technológiáit a hagyományos iparágakhoz tartozó vállalatok is átveszik, működésüket ennek megfelelően szervezik át.

A szervezeteknek, ha őrizni vagy javítani kívánják piaci pozícióikat, alkalmazkodniuk kell az üzleti típusú információk mennyiségének és áramlási sebességének ugrásszerű növekedéséhez. A magyar gazdaságban is elindultak már az elektronikus adatcsere, üzletvitel és kereskedelem rendszerei, ám az e-gazdaság fejlettségi szintje és elterjedtsége a vállalkozások körében meglehetősen alacsony.

Az e-business elterjedtsége a vállalatok körében, 1999

Forrás: EITO '99; TNS MODUS (2000)

A folytonosan változó információs gazdaságban a munka világa is átalakul. Egyrészt, mint korábban láttuk, alapkövetelménnyé válik az "élethosszig tartó tanulás", másrészt a munkavégzés egyre inkább független lesz a település-, sőt országhatároktól - terjed a távmunka. Ám miközben az Európai Unióban ma már közel 10 millióan (a foglalkoztatottak több mint 6%-a) dolgoznak oly módon, hogy munkáltatójukkal elektronikus úton tartják a kapcsolatot, addig ez az arány Magyarországon 2% alattira tehető. A hagyományos, napi nyolcórás foglalkoztatás dominanciája mellett lassan terjednek a rugalmas munkavégzést előnyben részesítő konstrukciók. A távmunka iránt érdeklődők, az otthoni munkát vállalni kívánók száma ezért folyamatosan meghaladja a munkaadók fogadókészségét.

Az alprogram célja

A világgazdaság egészét érintő változások a polgárokat, a vállalkozásokat és a közigazgatást egyaránt új helyzetbe hozzák. Az elektronikus gazdaság kormányzati szintű megalapozása ezért arra irányul, hogy olyan gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai környezetet alakítson ki, amelyben a magyar vállalkozások és munkavállalók sikeres szereplői lesznek a kialakuló "Új Gazdaságnak". Ennek megfelelően az e-gazdaság megalapozását segítő alprogram célja, hogy:

• segítse az elektronikus üzletmenet és az elektronikus kereskedelem széles körű elterjedését, hogy a hazai beszállítói, viszonteladói, szállítmányozási, kereskedelmi lánc működését az elektronikus kereskedelem kínálta lehetőségek maximális támogatásával lehessen versenyképessé tenni,
• csökkentse az elektronikus üzleti megoldások használatában mutatkozó regionális egyenlőtlenségeket,
• a távmunka elterjedését támogató foglalkoztatáspolitikai környezetet alakítson ki,
• segítse a külföldi működőtőke bevonását az "e-szektorba"
• a munkavállalókat felkészítse az információs gazdaság kihívásaira, a vállalkozókkal pedig felismertesse, hogy a globalizálódó piacon - hosszabb távon - csak az elektronikus kereskedelembe való bekapcsolódással maradhat talpon.

Részprogramok

(8) Elektronikus üzletvitel (e-business) részprogram

A hálózati gazdaság új üzleti megoldásainak és standardjainak magyarországi elterjedését mindeddig számos körülmény gátolta: a biztonságos fizetési megoldások lassú terjedése, a területet szabályozó törvények és jogszabályok hiánya, valamint a világhálón hozzáférhető tartalmak szegényessége. Mindezek figyelembevételével az elektronikus üzletmenet részprogram eszközei a következők:

• a digitális aláírásról és a hitelesített elektronikus okmányokról szóló törvény elkészítése. A törvény megszületése után olyan minősített aláírás-hitelesítő központok jönnek létre, amelyek biztosítják a törvényben foglaltak gyakorlati megvalósításának technikai feltételeit,
• az elektronikus üzletvitelt és kereskedelmet érintő jogszabályok folyamatos felülvizsgálata. A vonatkozó rendelkezéseknek lépést kell tartaniuk a változó gazdasági környezettel, az Európai Unióban tapasztalható jogfejlődéssel; figyelembe kell venniük a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO), valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben (OECD) kialakuló jogi-szabályozási álláspontokat,
• az intelligens kártyák (smart card-ok) elterjesztése az üzleti tranzakciók biztonságosabbá tétele érdekében,
• regionális hálózatok létrehozása, amelyek egyenlő feltételeket biztosítanak az ország különböző területein lévő vállalkozásoknak az elektronikus gazdasághoz való kapcsolódásra,
• változatos és gazdag tartalomszolgáltatás, melynek révén a gazdálkodó szervezetek tájékozódhatnak az őket érintő gazdasági és pénzügyi szabályozásokról, valamint azok változásairól, információkat szerezhetnek az új üzleti és pályázati lehetőségekről, a legújabb technológiákról és üzleti megoldásokról.

(9) Távmunkaformák elterjesztése

Az alkalmazotti és a projekt-elvű távmunka - valamint más korszerű munkamódszerek, mint például a részmunkaidős foglalkoztatás - Magyarországon mindeddig kevéssé terjedtek el. A munkaadók ennek okait az elektronikus úton továbbított adatok biztonságának hiányosságaival, a távmunkások képzésének, felkészítésének anyagi vonzataival és a kialakuló munkajogi helyzet bizonytalanságaival magyarázzák. Mivel számos nemzetközi tapasztalat mutatja azt, hogy a távmunka bevezetése egyszerre javítja a munka termelékenységét és csökkenti a vállalati költségeket, a fenti okok megszüntetése a távmunka terjedésének felgyorsulását eredményezi. Ennek érdekében a távmunka elterjesztését támogató részprogram eszközei a következők:

• a távmunkások foglalkoztatása kapcsán felmerülő munkajogi szabályok meghozatala, valamint a hiteles és biztonságos adattovábbítás feltételeinek megteremtése,
• kísérleti távmunka-projektek támogatása,
• távmunka-rendszerű ügyintézés kialakítása,
• a távmunkások képzésének, illetve a távmunkássá való átképzésnek a támogatása. A távmunkások felkészítésére létrejövő hálózat csatlakozási lehetőséget nyújt a munkaadóknak, akik az áttéréshez így nem kényszerülnek önálló vállalati képzési rendszer kialakítására. A munkavállalók ugyanakkor képessé válnak arra, hogy korábbi irodai munkájukat otthon végezzék el, vagy új, távmunkásként betölthető munkakörhöz szükséges ismereteket sajátítsanak el,
• elektronikus közhasznú munka projekt elindítása. (E program révén munkanélküliek - főként pályakezdők, mozgáskorlátozottak - sajátíthatnak el olyan szellemi vagy elemi adatbeviteli tevékenységet, amelynek birtokában eséllyel jelenhetnek meg az elektronikus gazdaság munkaerőpiacán.)

3.4 Információs kultúra és "tartalomipar" alprogram

Helyzetkép

Közhelynek számít, hogy Magyarország lemaradásban van az információs korszak vezető hatalmaihoz képest. Az eszközellátás hiányosságain túl van mit javítanunk az új eljárások társadalmi adaptációján, az információs kultúra kiterjedtségén. Az informatikai jártasságok részleges hiánya, az információs írástudás alacsony szintje és a kevés nemzeti nyelvű tartalom mind olyan terület, ahol van mit behoznunk.

A nemzetközileg is számon tartott Sulinet/Írisz program az alapképzésben részt vevők számára kezdte tágra nyitni az informatika világát. Eddig azonban nem társult mellé az oktatási rendszerből már kikerült aktív és inaktív lakosság információs írástudásának javítását célzó program. Nem érezteti hatását az "élethosszig tartó tanulás" mintáinak elterjedése, pedig a tudás felértékelődésének korában a változó körülményekhez való folyamatos alkalmazkodás az egyéni és nemzeti versenyképesség egyik záloga.

A szükséges jártasságok és ismeretek elsajátítása mellett legalább ugyanolyan nélkülözhetetlen, hogy a közérdekű információkhoz és kulturális tartalmakhoz digitális formájukban is minden állampolgár hozzájuthasson. A kultúra digitalizálása már megkezdődött, a Magyar Elektronikus Könyvtár, a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ vagy a Digitális Irodalmi Akadémia kezdeményezés azonban csupán egy átfogó folyamat első lépéseit jelentik.

Az alprogram fontosabb céljai

Ebből a helyzetből kiindulva az alprogram fő céljai:

• a társadalmi felkészültség, fogadókészség, az információs írástudás és az érdekeltség növelése,
• a koruknál fogva informatikai ismeretekkel nem rendelkező felnőttek munkaerőpiaci esélyegyenlőségének megteremtése, ezzel egyúttal az elszigetelődés veszélyének csökkentése,
• a tudástranszfer és a képzés új, EU-kompatibilis megoldásainak kidolgozása és e megoldások elérhetőségének biztosítása,
• nagy mennyiségű elektronikus tananyag, képzési és tájékoztató "csomag" elkészítésének és hozzáférhetővé tételének támogatása,
• a magyar nyelvű tartalmak elterjesztésének támogatása változatos formákban és módokon, az öntevékenységtől a közösségi szolgáltatáson át az üzleti lehetőségek kihasználásáig húzódó sávban.

Részprogramok

(10) Információs írástudás, élethosszig tartó tanulás és iskolán kívüli képzés

A részprogram fő elemei:

• kiemelt jelentőséggel bírnak az állami oktatási rendszerből már kikerült aktív, illetve inaktív felnőtteket számítógép- és Internet-felhasználóvá képző és átképző programok,
• a program támogatásával az információ-technológiai eszközök használatát és az Internetet vonzóvá tevő oktatási-képzési szakanyagok és módszerek kerülnek kifejlesztésre és adaptálásra,
• a program ösztönző- és támogatási rendszerrel kívánja segíteni az információs kultúra elterjesztésének kulcsszereplőit továbbképző kezdeményezéseket,
• a program lehetőséget kíván nyújtani a már felsőfokú végzettséggel rendelkezők rövidtávú, posztgraduális informatikai át- és továbbképzéséhez.

(11) "Tartalomipar", a kultúra digitalizálása, a digitális (tömeg)kultúra támogatása

A részprogram fő elemei:

• a magyar nyelven elektronikus formában elérhető információk típusainak és mennyiségének felmérése és a jelenlegi tartalomszolgáltató kínálat szerkezetének elemzése,
• az általános műveltséghez kapcsolódó tudásanyagból szabad hozzáférésű, magyar nyelvű "digitális kincstár" létrehozása. A program célja, hogy segítse a sokgyökerű és több tárcát is érintő kultúra-digitalizálási kezdeményezések koordinációját és kiteljesítését,
• a nemzeti kulturális kincsek digitalizálásán túl figyelemmel kell lenni az egyéb tartalmakkal bíró, színvonalas, magyar nyelvű információk elektronikus publikálására is,
• a magyar nyelven működő alkalmazások fejlesztésének támogatása (pl.: gépi fordító, beszédmegértő programok), tekintettel arra, hogy a magyar nyelvet beszélők számának csekély volta jelentősen korlátozza a magyar nyelvtechnológiák piaci alapú fejlesztésének lehetőségeit.

3.5 Életminőség- és tudatosságnövelés alprogram

Helyzetkép

Az elmúlt években sokszorosan bebizonyosodott, hogy nem versenyképes az az ország, amelyik az információs közműhálózat kialakításával és az informatikai iparfejlesztéssel párhuzamosan nem fordít gondot a "társadalmi" oldalra, az életminőségre, a piaci viszonyok által nem - vagy csak részben - érintett szférákra. Hasonlóképpen elképzelhetetlen az információs társadalom építési program sikere annak tudati megalapozása nélkül. Ha a fordulat nem megy végbe a fejekben, akkor a válaszok és a változások csak nagy késéssel követik a kihívások jelentkezését.

Magyarországon már magas azoknak az aránya, akik bizonyos távolságtartással, de bontakozó kíváncsisággal követik figyelemmel az információs korszak kihívásait. Ez a széles réteg rendelkeznek némi alaptudással, információs műveltséggel, érzik is ezek hasznosságát, de a hosszú távú befektetésektől még elriadnak, mert nem bizonyosak abban, hogy a jó utat választják, ellenben az eszközök hasznosságának megismerésével viszonylag gyorsan válnának felhasználókká.

Akik viszont eddig nem kerültek valamilyen kapcsolatba az új infokommunikációs eszközökkel (a felnőtt lakosság több, mint fele ide sorolható), nehezen tudják elképzelni, hogy ez valamilyen változást tudna előidézni személyes társadalmi és gazdasági helyzetükben. Ezt a réteget nem kizárólag gazdasági gyengesége tartja vissza ezeknek az eszközöknek beszerzésétől és használatától, hanem sokkal inkább bizonyos előítéletek és félelmek megléte.

Eddig kevés sikeres projekt mutatható fel, amely látványosan és meggyőzően igazolná az új eszközvilág és technológia "megoldó erejét". Különösen igaz ez azoknak a társadalmi csoportoknak az esetében, amelyeknek a létfenntartás és az önmeghatározás napi gondjaival kell együtt élniük. A szociálisan hátrányos helyzetűek, a fizikailag és társadalmilag elzárt közösségek, a betegek, a fogyatékosok, a kilátástalanságban élő városi és vidéki szegények, munkanélküliek, romák egyelőre keveset látnak és éreznek az információs korszak kihívásai nyújtotta esélyből. Egy-egy érdekes program a vakok számítógép-használatára, egy-egy roma teleház megnyitása, egy információs feladatkörre betanított közhasznú munkás - mind-mind társtalan és értelmetlen marad, ha nincs folytatás, amely tudatosan fordul a lehetőségek tömeges megteremtésének programja felé.

Az alprogram célja

Az életminőség- és tudatosságnövelés alprogram alapvető célja annak az egyértelmű üzenetnek a megfogalmazása és gyakorlatba ültetése, hogy a modern információs és kommunikációs eszközök és közművek vannak az emberekért, a társadalomért - nem pedig fordítva. Az egyéni és közösségi sikerek elérését nagyban segítheti az információtechnológia. Ennek érdekében:

• a társadalom minél nagyobb hányada szerezzen közvetlen tapasztalatokat az információs és kommunikációs eszközökkel kapcsolatban,
• az információs társadalom gondolata tartósan és megalapozottan legyen jelen a véleményformálás legtágabb fórumain, a nyomtatott és az elektronikus sajtóban,
• a "legjobb gyakorlatok" bemutatásának meggyőző ereje révén a családok és háztartások minél nagyobb hányada váljon az új információs és kommunikációs eszközök rendszeres felhasználójává,
• minden erővel törekedni kell arra, hogy a magyar társadalom szélesedni kezdő "digitális szakadéka" ne nőjön tovább - sőt, ha lehet, csökkenjen,
• a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok tagjai egyedi, speciálisan gondozott célprogramok sorával váljanak digitálisan írástudóvá. Jussanak lehetőséghez, hogy meglévő gazdasági-társadalmi-kulturális problémáik megoldásához vagy enyhítéséhez információtechnológiai támogatást is igénybe tudjanak venni.

Részprogramok

Az életminőség- és tudatosságnövelés alprogram fentiekben bemutatott céljait a következő részprogramok megvalósításán keresztül kívánja elérni:

(12.) Civil társadalmi szervezetek és mozgalmak bevonása és támogatása

A gazdaság és a politika mellett a "háromszög" harmadik oldala a civil társadalom, amely különösen fogékony arra, hogy intézményein keresztül alakító erővel szóljon bele a jövőt meghatározó, nagy volumenű programokba. A civil szervezetek által működtetett épületek, rendezvények és "közösségi terek" az új kommunikációs és információs eszközök szabad hozzáférésével, illetve a segítő szakemberek jelenlétével felhasználó közelivé szelidítik a technikát. Elfogadottá tudják tenni a várhatóan egyre bővülő elektronikus közigazgatási szolgáltatásokat. A civil társadalom bevonása olyan "felhajtóerőt" biztosít a programoknak, amely sok esetben fontosabb bármiféle anyagi forrásnál.

A részprogram fő elemei:

• a civil szervezeteket mind szakmailag, mind technikailag alkalmassá kell tenni arra, hogy az általuk elért kisebb közösségeket fel tudják készíteni az információs társadalom kihívásaira. Különböző támogatási formákkal kell elérni a tanácsadói, oktató tevékenységük beindítását vagy kiszélesítését, online platformjaik megteremtését,
• a meglévő kezdeményezésekre támaszkodva, de azokat továbbfejlesztve olyan "adatbankot", illetve hírszolgáltatást érdemes felállítani, melynek segítségével közvetlenül hozzáférhetők a legfontosabb tudnivalók, a hazai és nemzetközi tapasztalatok, a pályázati lehetőségek (különös tekintettel az Európai Uniós programokra). Az adatbank segít egymásra találni mindazoknak, akik közös erővel képesek egy-egy programot elindítani, vagy egy szolgáltatást fenntartani.

(13) Hátrányos helyzetűek bevonása

A technikai eszközök és technológiai eljárások rohamos fejlődése mára lehetővé tette, hogy a különböző okok - például földrajzi elszigeteltség, képzetlenség, testi fogyatékosság, szegénység - miatt hátrányba kerülő egyének és közösségeik ne maradjanak ki az információs forradalom nyújtotta lehetőségekből. Szemléletileg azonban fontos tisztázni, hogy a számukra indított programoknak csak részben van szociális/felzárkóztató/humanitárius jellege. Az esélyteremtésen és életminőség-javításon túl inkább úgy kell megközelíteni a kérdést, hogy miképpen lehet hasznosítani azt a szellemi, kreatív potenciált, tudásvagyont, amely a szervezett munkahelyeken kívül van, amely a gyes-en lévők, a fizikailag sérült emberek, a munkanélküliek, a halmozottan hátrányos helyzetűek, a nyugdíjas, de még alkotóképes állampolgárok képességeit és alkotó energiáit állítja egy információs társadalomépítő program, illetve saját élethelyzetük javításának szolgálatába.

A program révén elsőként elkészül a terület "problématérképe", az önálló kategóriaként kezelhető (sajátos, csak rájuk jellemző gondokkal és megoldási esélyekkel rendelkező) társadalmi csoportokkal. Ez a rendszerező munka segíti:

• az érintettek bevonását olyan konzultációs fórumok munkájába, amely a politikai és civil oldal képviselőivel közösen keresi meg (a rendelkezésre álló lehetőségek és források függvényében) a kitörési pontokat,
• a nemzetközi és a hazai tapasztalatok tematikus összegyűjtését és "szétosztását", amely ötleteket és önbizalmat adhat az érintetteknek,
• önálló keretek, illetve programok születnek a kisebbségek (nemzeti/nyelvi), a romák, a határon túli magyarok és diaszpóra, a fogyatékosok (vakok, mozgáskorlátozottak, beszéd- és halláskárosultak, tartósan betegek), a létminimum alatt élők, a munkanélküliek, a funkcionális analfabéták, az inaktív csoportok (nyugdíjasok, gyes-en lévők) és a kistelepülések lakói számára.

(14) Előretekintő társadalmi tudatosság növelése

Az előretekintő társadalmi tudatosság (awareness) kialakítása az információs társadalom építési stratégia egyik kulcsterülete. A sikerforgatókönyvek nem nélkülözhetik, miközben az érintettek hajlamosak alábecsülni a szerepét.

A stratégiakészítéssel párhuzamosan - illetve nagyrészt annak majdani tartalmára építve - átfogó, összehangolt kommunikációs tevékenység indul el, amelynek elemei és eszközei:

• a "véleményformálók formálása" (a politikai- és média-elit számára kialakított exkluzív konzultációs és információcsere-csatornák),
• a meghatározó médiumokkal, az infokommunikációban érintett cégek kommunikációs szakembereivel együttműködve "társadalmi célú" közleményekre felfűzött információs társadalom kampány szervezése, amely a tematikus tévé- és rádióműsoroktól a cikksorozatokon át a klasszikus hirdetési felületekig minden lehetőséget igénybe vesz. Külön kategóriát és műfajokat is jelent az online felületek gazdáival közösen kialakított internetes megjelenés (játék, online "információs társadalom barométer" stb.). Megkülönböztetett gondot kell fordítani arra, hogy a közgondolkodásban rögzült téves állítások és előítéletek nyilvános képviselete ellehetetlenüljön,
• a kampányt és a népszerűsítés aprómunkáját egy "információs társadalom hírügynökség" jellegű információs háttértevékenység támogatja, amely minden lényeges eredményt, történést, érdekességet, projektet "előformál" és közvetít a sajtó számára,
• a kérdéskör népszerűsítését bemutató ismeretterjesztő jellegű kiadványok, könyvek létrehozása és adaptálása szintén jelentős támogatást igényel, tekintettel arra, hogy ez piaci alapon nem oldható meg nyereségesen.

4. A program várható eredménye és hatásai

Peremfeltételei miatt a program nem törekedhet a teljességre. Célkitűzései arra irányulnak, hogy - a költségvetés lehetőségeit figyelembe véve - a kormányzat, a gazdasági szereplők és a civil szféra tudatosságát, kezdeményező kedvét, projektindító erejét, energiáját koncentrálja a legtermékenyebbnek tűnő feladatok megvalósításához. Sikeres megvalósulása esetén:

• megszűnhet a szükséges háttértudások hiánya, a tervező munka valóságos adatokra építhet,
• világos jövőkép rajzolódik ki a társadalom legkülönbözőbb csoportjai számára, amelyben mindenki meg tudja találni saját helyét és cselekvési lehetőségét is,
• a kormányzat saját informatikai infrastruktúráját és alkalmazásait professzionálisan fejleszti, így a hatékonyság növelése mellett példát is mutat a többi nagy felhasználónak,
• régóta várt programok indulhatnak el, amelyek egyre több társadalmi csoport számára teszik valósággá az információtechnológiai eszközöktől remélt lehetőségeket,
• megszűnnek vagy enyhülnek azok az infrastrukturális, képzettségbeli, illetve szemléleti akadályok, melyek eddig a "tömegesedés" útjában álltak. Ezzel átléphető az a szint, amelyen túl az információs kultúra terjedése már öngerjesztő folyamat,

A következő esztendők eldöntik, mely országok gazdálkodnak jól adottságaikkal és lehetőségeikkel, és lesznek képesek felzárkózni a haladás élvonalához. Magyarország számára is kiemelt fontosságú feladat, egyúttal ritkán kínálkozó esély, hogy a "mindent eldöntő" versenyben jól szerepeljen, és ledolgozza korszakok óta halmozott hátrányait, pótolja veszteségeit. Egy jól átgondolt és végrehajtott kormányzati stratégia hosszú időre meghatározhatja az ország kedvező pozícióját a nemzetgazdaságok rangsorában.

A célok, az alprogramok, a részprogramok és a költségvetési célprogramok összehasonlító táblázata

* valamennyi részprogramot érinti